Hullámtörés

Wave

Egy ezüst hajókormánykerék a kulcstartó. Rajta, csak az alsó és a felső zár kulcsa. Megcsörren a kezemben, ahogy a zárba dugom. Amy illata csiklandozza az orromat mellettem.  A lakás még sötét, nem is nagyon tervezek most villanyt gyújtani. Átszellőztettem mielőtt este visszaindultam Amyért.

Hallani a hullámok csapódását. A kikötő felől fúj a szél. Lebegteti a függönyöket a résnyire húzott ablakon. Amy illata mindkettőnket beterít. Érzem a nyakán, a karján, a mellein, a csuklóján, a térdhajlatában is.  Fehér bőrén szép a fekete csipkebugyi mintája. Becsúsztatom alá az ujjaimat, és érzem a hűvös bőrét. Kihámozom a testvonalat követő ruhájából. Állati jó fehérneműt választott. Az éjszakai megvilágításban még vonzóbb, mint hittem.

Tetszik. Tényleg tetszik nekem ez a csaj. Most a sötétben a szépen húzott smaragd szemei csillogását, fátyolossá változtatom. Laposan rebben a szemhéja, ahogy hátradönti a fejét. Újra azokat a puha ajkait csókolom, tartós rúzsa van, nem maszatolódik. Imádom a szeplőit is, legszívesebben lecsókolnám őket a bőréről, igaz, akkor hiányozna a látványuk.

Az ágy egy ablakkiugrót tölt ki. Nagyot reccsen, ahogy belevetődünk. Mindenütt az ablakok mentén párnák, az ágy lábánál az ágyat a nappalitól elválasztó baldachinfüggöny. Amy elnyúlik alattam. Vörös, enyhén hullámos haja a halszálkás párnán intenzív mély boros színben játszik. Sápadt, s fehér a bőre. Vonzó az arcán szórt szeplőivel, és a zöld szépen húzott macskaszemeivel. Őrülten vágyom erre a nőre. Nem tudom, és nem is értem miért. Sok nővel szexeltem már, de Amy más. Talán mert ő az első, akin tényleg azt érzem, hogy szexen kívül nem akar mást. S ez nagyon tetszik nekem. Türelmetlenül rángatjuk egymásról a ruhát.

Kezemet végigsimítom a testén, megtapogatom a fehérneműszalon minőségi szatén, selyem és csipkeanyagát.  Amy megvonaglik alattam. Átfordítom és kikapcsolom a melltartóját. A kezembe markolom a mellét, Amy csak a párnába zihál. Átadta az irányítást, s azt tehetek a testével, amit csak akarok.  Abszolút mai szépségideál a csaj. Talán nem is tud róla. Kerek feneke és nagy melle van, de mégsem kövér. Kellően, gusztán, formás, van mit fogdosni rajta.

Lágy esésű a haja, puhán simogatja a kézfejemet, órákig elidőznék a fenekén, de annyira szép a szeme, hogy muszáj néznem közben, úgyhogy alig rántom le róla a bugyit visszafordítom, hogy lássam. Tényleg igyekszem nem túl gyorsan lezavarni ezt a menetet, bár komoly önkontroll most részemről, hogy ezt ne úgy kivitelezzem, ahogy valójában tenném.  Talán jobban visszafogtam magam, mint ahogy Amy szeretné, mert felmosolyog rám, és a tenyerét a mellkasomra támasztva, játékosan az ágyra lök és felém mászik. Ujjaimat a szeméremdomjára simítom, de ő magába vezet.

• Ne siess! - rekedt a hangom, s bár mennyei érzés benne lenni, leállítom. Feltépek egy csomagot.
• Szedek tablettát! - lihegi, ahogy rám vár.
• Ezzel a kijelentéssel még inkább várjunk - nézek rá, és ő beleegyezve kivár. Alig helyezem fel az óvszert, Amy már a csípőmre nehezedik. Visszalökdösöm és kezemmel tartom a fenekét. Rátolja  a fenekét az ujjamra és lehunyt szemmel nyöszörög, ahogy egy időben adom a lökést. Már csak én vonszolom a csípőmmel a lökésre, Amy remegve zihál felettem. Közel jár. Átlendítem, hogy én legyek felül és gyorsítok. Az egész ágy nyekeg alattunk, az ágylábak ritmusosan koppanak a hajópadlón. Lehet, kitörnek az ágylábak, legalább így érzem, de pillanatnyilag csak a csúcson akarok lenni. Amy mintha víz alól érkezne fel, éles sikolyokkal élvez el, és én is szétrobbanok felette.

Nem tudom, lehet kiájultam. A szívem őrülten zakatol, levegő után kapkodunk és sötét van, kint mossa az eső az ablakokat. Így, hogy három ablak is az ágy körül van, elég nagy az eső hangja, ritmusos és kielégültem és kimerültem. Azt hiszem elaludtam.

Nem tudom pontosan, hogy aludtam-e, vagy csak pihentem. Azt érzékelem, hogy Amy teste hozzámsimul, ujjaival a felsőtestemen vándorol és ajkával a vállamat a nyakamat és az arcomat csókolja. A lábát lustán a lábamon pihenteti, a derekát cirógatom, ahogy éledezek mellette.

• Újra akarod? - köszörülöm a torkom.
• Ühüm - a fülemnél dorombol és az arcomat simítja.
• Nagyon ki vagy éhezve. Régen csináltad? - futólag viszonzom a csókot, ahogy a szája az enyémhez közelít.
• Kicsit - neveti a nyakamat harapdálva. Eléggé feltüzel vele. Ujjaival felfedezőúton jár rajtam. Kellően kirángat az álomból vele, már csak egyre tudok gondolni. A combját és a fenekét simogatom,ahogy rámnehezedik. Alig bírom felnyitni a szemem, de látni akarom, mert a csaj látványilag eléggé inspirál. A hajába túrok és lecsapok az ajkaira, s magam alá gyűröm, nem hagyom, hogy felettem játszadozzon. Lefogom az ujjait, amik folyton engem pásztáznak, és a feje felé tartom a karjait. Megemelkedik tőle a melle, és a nyelvemmel betakarom előbb az egyik, majd a másik mellbimbóját. Amy fészkelődik alattam, nekem tolja a csípőjét.
• Nyugi, ne kapkodj, még nekem is fel kell ébrednem - morgom, és ujjaimmal megadom neki a behatolás élményét, ha ennyire türelmetlen.
• Ilyen lassan regenerálódsz? - kihívás van a tekintetében és a hangjában is. Válaszként a lábai közé bukok és nyelvemet a csiklóján végighúzom, Amy az ujjaimnak feszíti magát.
• Wave! - a hajamba túr és nyöszörögve dobálja magát. Nem hagyom sokáig magára. Belécsapódok és Amy hatalmas sikollyal fogad, ahogy felénehezedek. Szétkúrom az egész ágyat, akusztikailag elég kiakasztó ezt a kopogást és ágynyekergést hallgatni, de most ez érdekel a legkevésbé. Amy úgy kúszik és kapaszkodik, mintha éppen vízből menteném ki, és elementáris erővel tör ránk a gyönyör. Amy képtelen abbahagyni a sikoltást, nagyon sokáig élvez és szinte kiájulunk, egyszerre mentünk el.

Valamikor a hajnali órákban takartam be magunkat. Amy meg sem rezzent rá. A párnába bújva aludt. A reggel nagyon nehezen talál meg minket az ágyban. Blackpool olyan szinten esős, hogy az már kiábrándító. Az eső mossa az ablakokat. Mintha vödörrel locsolgatnák folyamatosan. A szél és víz keveredése minden mennyiségben. A szikláknak csapódó hullámok, az ablaknak csapódó eső. Olyan szinten kimerültünk, kielégültünk és kifáradtunk, hogy legalább fél órája már csak fekszünk az ágyban, ébren, de meg sem moccanunk.

Bele se akarok gondolni, hogy holnap hétfő és nekem be kell mennem az irodába, és hogy nagy eséllyel szétbasztam ennek az ágynak a lábait.  Már a gondolattól felhősödik minden a fejem felett. Kurva sok dolgom lesz. Csak Amyt iszonyú nehéz elengednem. Magához ölel egy párnát és félig hasra fordulva engem néz.

• Ébren vagy?
• Te is? - kérdezem vissza.
• Ez az idő, itt nagyon durva - mutat az ablakokra. Nincs elhúzva a függöny. Ha kicsit felemeli a fejét, akkor kilát a tengerre. - De a látvány kárpótol.
• Ja, csak ne esne ennyit - nézek fel, a párkányon szétpattannak az esőcseppek. Olyanok mint a hullámtörés kint a tengerparton.
• Mi legyen?
• Nem akarok hangulatromboló lenni, de emberi időben vissza kell mennünk, plusz eléggé úgy érzem, hogy szétkúrtuk az ágyat.
• Nem! - Amy felnevet.
• De. Ha leszállsz, meg is nézném - kikászálódunk az ágyról, Amy magára kapja a pólómat és a csipkés bugyiját én meg megemelem az ágyat. Amy az ajkába harapva néz.
• Mi a diagnózis? - kérdezi.
• A két középső láb megrepedt. Bakker, ennyira azért nem volt durva, vagy igen?
• Hááát… - Amy ajkán mosoly bujkál.
• Csakis azért, mert kibaszottul nehéz téged elvinni. Túl sokat akarsz - visszaengedem az ágyat a padlóra és visszaigazítom az ablakkiugróba.
• Te csinálod akkora lendülettel, hogy abba nem csak az ágy, de a falak is beleremegnek - mászik vissza az ágyba Amy.

• Nagyon szép innen a kilátás! - Amy az ágyról az ablakba könyököl és nézi a blackpooli kikötőt és a tengert. Csak az én pólóm és a fekete csipkebugyija van rajta. Annyira erotikus látvány, a vörös hajával, a fekete pólómban, lazán az ablakba könyökölve. Újra akarom.

Nincs ideje Amynek kinézelődni magát, vagy nekem végiggondolni, mert leszedem az ablakból és magam alá teperem, aztán olyan hevesen teszem a magamévá, hogy az egész ágy velünk mozog, a falnak csapódik minden lökésnél és az utolsó gyors hajrában  már az ágy süppedéséből érzem, hogy kitörtem azokat a megrepedt ágylábakat. Erősebb ágy kellene ide. Az Amyvel töltött este két döntő eleme. Hullámtörés. Ágytörés.