Sauté

Mark

A lábam remeg a gáz felett. Fogalmam sincs mit nézzek. A sebváltót, az utat, a tükröket? Rátaposok a fékre, és mellettem az anyósülésen Wave előrevágódik. A csomóba fogott hajába próbál túrni két kézzel.

• Mark, ne bénázz már!- szól rám. - Szétcseszed az autót, mielőtt tényleg vezetnéd.
• S ha nekimegyek egy autónak?
• Ez egy parkoló. Mint láthatod egyik sem mozog. Csak körözz, még azt se kell nézned, hogy jön-e valami! Nem hiszem el, hogy ekkora balfasz vagy! - Wave őszintesége mindig durva. Folyton megbánt valakit. Kimelegedve, próbálom egyesbe rakni a sebváltót.
• Miért nem automata sebváltós kocsit kaptam? - motyogom.
• Mert az homiknak való! Na vezess már, mintha lenne tököd! - Wave teszi nekem egyesbe a kocsit, hogy végre elinduljak. - Már tedd kettesbe! - utasít, engedelmesen váltok, és közben nyomom a gázt. - Ez hosszú egyenes szakasz, rakd hármasba! - De az üresnél már megint megakadok. Wave idegesen tolja be hármas fokozatba a sebváltót helyettem.
• Nem ilyen autón tanultam vezetni. Ez más! - tényleg úgy nyafogok mint egy lány. Fékezek és a stop táblánál megállítom az autót.
• Amikor ennyit hisztizel, komolyan kételkedem benne, hogy egy vérből valók vagyunk-e - néz rám ingerülten Wave. - Felkúrtad az agyam, szóval csere, és húzunk haza - Wave kiszáll, megkerüljük az autót, és ő veszi át a vezetést. Becsapja az ajtót, és már gázt is ad. Kisprintelünk a parkolóból. Nem hiszem el, hogy lehet ilyen faszán is vezetni ezt az autót, mint ahogy a bátyám csinálja. Nem is az övé a kocsi. Én kaptam, a tizennyolcadik születésnapomra. Kábé kétszer, ha ült a kocsim volánja mögött, de úgy vezeti, mintha tíz éve az ő kocsija lenne.
• Friss jogsis vagyok - védekezem. Wave sötéten rám néz.
• Neked mindenre van valami nyámnyila kifogásod? - morogja.
• Mi van? Ideges vagy? - vágok vissza. - Nem én tehetek róla, hogy nem bírsz a hisztis picsákkal.
• Nem én tehetek róla, hogy képtelen vagy felszedni egy csajt! - felel rá.
• Hát akkor ezt megbeszéltük - nézek ki az ablakon. Lia tart haza a szombati balettóráról.
• Integess oda neki - vigyorog rám Wave. S helyettem integetni kezd. - Menj szállj ki és köszönj neki. Beszélgess vele!
• De miről?
• Mit tudom én. Az időjárásról. Na menj már! - Wave szó szerint kilök az autóból ő meg bent marad. Zavartan a farzsebembe csúsztatom a tenyerem. Lia mosolyogva készül lefordulni a házuk felé, nem várhatok tovább, meg kell szólalnom.
• Ööö… Szia Lia! - szerintem nagyon fancsali vigyorom lehet. Lia mosolya ellenben gyönyörű. Kis párnák keletkeznek tőle az arcán, és még szebb lesz.
• Szia! - Lia jókedvű.- Hogy megy a vezetés? - kérdez rá. Meghökkenek, hogy tudja, ez az én kocsim, és hogy én gyakorlom a vezetést.
• Rosszul - biccentek a fejemmel a kocsi felé.
• Lesz az jobb is, csak gyakorolj! - a kocsifeljárónk szélén áll. A sporttáskája pántját fogja a vállánál. Megállt. Beszélgetni. Velem. Zavartan kapkodja a levegőt. De beszélgetünk.
• Aham, ja.
• Hát én sem ugrottam rögtön spiccre, és csináltam piruetteket - nevet Lia. Megigazítja a sporttáskáját. - Na szia… Mark! - sarkon fordul, és halad tovább. Kimondta a nevem. Tudja a nevem!
• Ne bámulj már ilyen bárgyún utána! Gyere be! - szólal meg mellettem Wave mély hangon.

A Lia projektben kicsit kifulladtam. A tervem odáig szólt, hogy végre, ráköszönök. S ez teljesült. Nem nagyon van akciótervem arra, hogy innen hogyan tovább. Heti háromszor tehát ráköszönök Liára. Már hetek óta. Néha tényleg azt látom, várná, hogy beszéljünk, de mit kérdezzek, ami nem totál értelmetlen? Na és nem égek be vele nagyon. Nehezebb dolog ez, mint gondoltam. Wave biztos nem problémázik ennyit.

• Hogy szoktál összejönni a csajokkal?
• Mi van? - Wave az egerével kattintgat, s bele van mélyedve a játékba.
• Tudod, hogyan kezdeményezel? - Wave feszülten nyomkodja a billentyűzetet. Vesztésre áll, látszik rajta. Félrelöki az egeret, s a csomót igazgatja a fején, amibe az enyhén hullámos haját gyűri. Nekem is hullámos a hajam, ez családi vonás. De nekem a fülemnél kunkorodik mindenfelé, mert én csak eddig növesztettem. A homlokomból meg csak félreseprem.
• Nem szoktam kezdeményezni - morogja Wave, és a poharáért nyúl.
• Nem?
• Nem. Énrám tapadnak a csajok - vigyorog rám a monitor felett.
• Szuper. Velem senki nem fog összejönni - sóhajtom letörten.
• Már miért ne?
• Mert, érted… rámnéznek, és azt gondolják, hogy néz ez ki - zuhanok magamba.
• Ne így gondolkodj! Barátkozz! Nem kell egyből érted… - Wave már újra játékban van. Nem megy a játék sem. Nem megy semmi.
• Megyek, elszívok egy cigit - rosszkedvűen húzom fel a kabátom, és kilépek a szemerkélő esőbe.  Már rutinból a szemközti ház ablakaira nézek. Lia szobájában ég a villany. Még nem húzta el a sötételőt. Résnyire nyitva van az ablaka. S egyszer csak ott áll, az ablakban. Felém néz. Ki van bontva a haja. A kocsimnak dőlök, mert kicsit megroggyannak a térdeim. Vajon rám néz? Nincs olyan messze, de mégis, nem tudom eldönteni. Vajon egymást nézzük? Szemerkél az eső, csendesen. Lassan fogy a cigarettám. Lia még mindig az ablakban. Hogyan tovább? Ezen agyalok már hetek óta. De ötlettelen vagyok. Elszívtam a cigit. Ahogy elnyomom a csikket, Lia is ellép az ablakból. Végigvárta, amíg elszívtam a cigit.

Ha Wave itthon van az egyetemről, akkor őt nyüstölöm, hogy jöjjön velem vezetni. Biztonságosabb, mert ő tényleg tud vezetni, s bármikor behúzhatja a kéziféket, ha őrültséget csinálnék, meg belenyúlhat a kormányba. Így jobb vezetni, mint egyedül. Félek, hogy összetöröm a kocsit. Tényleg. De nem vagyok igazán koncentrált.  Wave már megint szakított valami csajjal. Így legalább több ideje maradt. Nincs igazán receptje, hogy hogyan kellene becsajozni, mert azt elmondaná. Szóval magamra maradtam, hogy megfejtsem jelen életem legnagyobb rejtélyét: hogyan jöjjek össze Lia Edmondsonnal?

A feljárón a kocsimban ülünk. Wave a telefonját nyomkodja. Én egy cigit szívok lassan. Ég a villany az étkezőben. A szüleink már a vacsorához készülnek. Szóval egyikünk se siet igazán be.

• Mondj valamit! Adj tippet! Te vagy az idősebb! - szólok rá. Wave futólag rámnéz a telefon kijelzőjéről. Sűrű párbeszéd oda-vissza. Talán valami nővel veszekszik. Teljesen el van a világában, mert alig veszi észre, hogy egyáltalán szóltam hozzá.
• Mihez? - szólal meg nehezen.
• Lia!
• Nem tudom. Biztos ő kell? - néz fel rám kétkedve.
• Mert?
• Hát izé, egy lelkész lánya. Lehet az esküvőig vár a szexszel - merül vissza a telefonjába Wave. Azt hiszem vörös lettem. A homlokomat dörzsölöm, és a számhoz emelem a cigarettát.
• Bejöttök még ma, vagy az egész éjszakát kint töltitek! - apám hangja dörren ránk a ház ajtajából. Kedvetlenül kecmergünk ki a kocsiból, én elnyomom a csikket, Wave zsebre teszi a telefonját, de még így is hallani, ahogy megrezzen. A mosdóban a dupla csapnál vagyunk egymás mellett.
• Talán bejelölhetném face-n? - ötletelek.
• Ne nyomulj olyan erőszakosan! - rázza le a kezét Wave és a zsebébe nyúl.
• Mindenki így csinálja!
• Jó, de ne legyél mindenki! - szól rám Wave.
• Akkor ez kurva nehéz lesz - hagyom ott a mosdóban. Az asztalnál leülünk egymás mellé. Olyan rossz a kedvem, hogy igazán étvágyam sincs. Wave még mindig a telefont nyomkodja.
• Elteszed, vagy kidobom - dörren rá apánk. Wave az alsó fogsorára harap, és a zsebébe csúsztatja a telefont.
• Milyen napotok volt? - anyám érdeklődve néz ránk, nem árulom el, de a fültövén egy kék festékfolt van. Remélem nem megint éjszakai égboltot festett. A kedvenc témája.
• Jó!
• Fasza! - vakkantja rá Wave is.
• Wave, menj vissza mosd ki a szádat is! - küldi ki apám.
• Jaj már! - forgatja a szemét Wave és hátralöki a székét. Tudom, hogy csak időhúzás miatt taktikázott így, és rá is jövök, mert alig ér ki a mosdóba az én telefonom rezeg. Amíg apám italt tölt gyorsan ránézek mi érkezett.

Wave: Jövőhét szombaton Apples to applest játszunk a haverokkal, hívd át a csajt, ahogy jön hazafelé!

ÉN: jó de mit mondjak?

Wave: hogy kell még egy játékos és nem vagyunk elegen.

Az Apples to apples játékhoz minimum hat fő kell. Logikus érvelésnek tűnik.

ÉN: OK. kösz.

Szóval Lia Edmondsont meg fogom invitálni egy Apples to apples játékra. Hát ez érdekes lesz.