DJ lesson 20

 Fojtott beszélgetésfoszlányokra ébredek. Anyám az, Dylannal vitatkozik. Kedvem sincs hallani, de sajnos hallom.

• Miért nem küldted haza? - fakad ki anyám.

• Marianne! Légy egy kis belátással. Terhes!

• És? Mi vagyunk a megoldás? Mert biztos, hogy nem! Dylan állandóan ez van. Állandóan! Amióta elkezdődött az egész… ha itthon vagyok, biztos, hogy hazazavarom.  Akad egy kis probléma és iderohan. Ez… ez nem mehet így! Örökké! - sziszegi fojtottan anyám. - Beszéld meg vele és vidd haza! Nem maradhat, férjnél van, rendezzék és beszéljék meg otthon a dolgaikat! Semmi keresnivalójuk a mi lakásunknál! Mennem kell dolgozni. 

Mintha nem is az anyám lenne. Dylan sem engem véd a helyzetben, csak Ace-t. Ace-nek falaz. Nekem nincs védőügyvédem. Sosem volt. Mindig magamra voltam. Úgy, ahogy voltam a tegnapi ruhámban fekszem az öcsém ágyán. Nekem kell rendeznem a dolgaimat, ráadásul még mindig vendégeim vannak. Vissza kell mennem. 

• Jó reggelt! - Dylan az étkezőasztalnál ül, kávézik. 

• Kérsz valamit? - kérdezi nyugodtan.

• Csak vigyél a Cola House-hoz! - sóhajtom megadóan. Dylan kocsikulcsot ragad.

• Ok - a sedan hátsó ülésére ülök. Vannak dolgok, amik nem változnak. Nem ülök anyám helyére. Dylan lehúzott ablaknál szívja a cigarettaszálat.

• Beszéltél vele?

• Hümmm… - Csak mormogás a válasza. Vagyis igen. Dylan-nek nyilván írogatott egész éjszaka. Nekem egy sort sem. Ez Ace. Ez is olyan, ami sosem változik. Dylan beáll a Cola House elé. - Bemenjek veled?

• Hagyd, már így is túlterhelt ez a ház. Kösz a fuvart! - becsapom rá az ajtót és a kulcsomat keresgélem a zsebemben. Nincs időm sem megtalálni. Ace nyit ajtót. Némán lépek be mellette a házba. 

• Többiek?

• Kim a stúdióban, Alex elvitte kocsikázni Axelt - megállok a konyhaszigetnél.

• Csak egyetlen kérdés - fordulok szembe Ace-el. - A törött horgony terve.

• Mi van vele? - tapogatja meg az alkarját Ace.

• Az a terv volt, amit fel akartál varratni magadra, amikor veled voltam a Manchester Inknél? Amit mutatott a srác? Azért szaladtunk be akkor?

• Igen - feleli magától értetődően Ace. - Hogy jön ez most ide?

• Én azt hittem, hogy  a baba, te és én a horgonykarkötő…

• A straight edge elveket, már akkor eldöntöttem, hogy feladom, amikor Colleen-nal vége lett. Mondtam a srácnak, hogy tervezzen egy ilyet.

• De a mi karkötőnket alakíttattad át!!! - csattanok rá.

• Ja, mert Colleen kibaszta a miénket a kukába! - ordít rám Ace. Basszus! Ez azt jelenti, hogy a törött horgony az éppen úgy Colleen? Az egész horgony motívum az Colleen? Mint az Anchor Club Event?

• Hát ezt mondhattad volna - szűröm a fogaim közt.

• Mit? Minek? Mi köze ennek hozzánk?

• Elég nagyban. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy mindez miattam volt.

• Liv, te ennyire hülye vagy? Mondtam, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítasz dolgoknak és az én életemben ezek az elemek feleannyit sem jelentettek, mint a tiédben.

• Hát most már végre felfogtam, hogy tényleg túl őszintén és túl igazat mondtál akkoriban is. Azt hittem, csak szemétkedsz, vagy nem is tudom mit hittem. 

• Liv? - Kim ért ki a konyhába. Ace sarkon fordul és magára zárja a stúdióajtót.  Ketten maradunk Kimmel. - Minden ok?

• Semmi sem ok Kim - sírom el magam. Elfordulok, de Kim átölel. Belezokogok a karjaiba. 

• Gyere menjünk fel az emeletre! - irányít Kim és együtt fellépkedünk a lépcsőkön. Bezuhanok az ágyba. Kim takar be.

• Volt már kint a vízszerelő?

• Nem. A jövő hétre tolta nem ér rá - ingatja a fejét Kim. - Legalábbis Ace elég morcosan nálunk zuhanyzott ezzel az indokkal - nevet fel Kim. - Nos mi van? - kérdez rá.

• Colleen!

• Mit foglalkozol te a második helyezettel, amikor a dobogó legfelső fokán állsz? - ráncolja a homlokát Kim.

• Nem így érzem jelen pillanatban magam.

• Pedig így kellene. Van egy platinagyűrűd, ami egy igen jelentős bankszámlát is megnyitott előtted. Ráadásul örökre fizethet neked tartásdíjat is ezentúl - vigyorog Kim. - S még te nevezed magad pénzügyi szakembernek - cicceg Kim a fejét ingatva. - Szerintem beszélek apámmal, hogy ritka ügyetlen értékesítője van - vigyorog rám, mire hozzávágom a fejem mögül a párnámat. Kim sem rest és Ace párnáját kapja fel és felém hajítja. Elhúzom a fejem a párna elől, ami  így az éjjeliszekrény felé repülve mindent leborít róla. Hatalmas a csörömpölés, kimászok az ágyból és felkapom a párnát. Zilált hajjal és a párnát szorongatva állok, ahogy Ace ránk nyit.

• Szétszeditek a házat, vagy mit műveltek itt fent? - néz egyikünkről a másikra. Kim a vörös tincseit fújja ki az arcából, én csak a könyökhajlatommal seprem el. - Feljöttetek párnacsatázni? Hümm - Ace lecövekel az ajtóban. - Maradhatok? Végignézem az unokatesók harcát. Vetkőzhettek is közben - vigyorog karba tett kézzel. - Egy vörös egy barna ellen. Még nem döntöttem el kinek szurkolok - mér végig minket.

• Bárki is nyerne te veszítettél - dobja a párnát az ágyra Kim. - Melyik lesz a gyerekszoba? - kérdezi hidegen és félrelöki Ace-t az ajtóból. Ace nevetve hátrál.

• Itt a mellettünk levő szoba - mutatom. Kim a farzsebéhez nyúl és kihúz belőle egy összehajtott papírt.

• Megcsináltam a tervrajzot. Most csak alapszínekkel festem ki. Majd ha már tudjuk a nemét, akkor kiegészítem rózsaszín vagy kék színnel, vagy maradhat ez a mogyoró szín is, ez mindkét nemű gyereknek tökéletes - mutatja a tervrajzot. Ace kiveszi a kezéből.

• Jó lesz. Mennyi idő ezt felfesteni? - kérdezi Ace és kihúz egy fehér tollat Kim hajából.

• Három nap! - néz fel rá Kim és kiveszi Ace ujjai közül a tollpihét és a tenyerén tartva ráfújja. Ace fekete pólóján tapad meg a fehér pihe. - Utána mi léptünk.

• Pedig már azt hittem itt is karácsonyoztok - jegyzi meg Ace.

• Nagyon vicces - hagyja ott Kim és  átmegy az üres szobába.  Csengetnek.

• Nagy a forgalom ma - állapítja meg Ace is.

Alex hozta a festékeket. Kim elő is készül a festéshez és ecsetet ragad. Annyira magabiztosnak néz ki, rutinos. Határozott vonalakat húz. Szabadkezi festés. Látszik, hogy nagyon tudja mit csinál. Profi. Lenyűgöz az ecsethasználata.  Egyszerűen fel sem fogom, de szerintem percek óta csak bámulom, ahogy Kim  keverőpalettával, ecsettel és nagy festékes tégelyek közt  lépkedve varázslatot visz végbe a falunkon. Nem csak én csodálom ámulva, Ace is csak áll és nézi Kim tevékenységét. Alex csinál minden mást, maszkolószalagokat ragasztgat, előkészíti a terepet. Ámulok, ahogy szavak nélkül is összedolgoznak. Iszonyat összhang van köztük. Látszik, hogy nem először csinálják.

• Mi ez a technika? - kérdezi Ace a hangját köszörülve.

• Strukturált dekor falfestés - feleli Kim  az ecsettel a kezében Ace-re nézve.

• Kurva jól néz ki - bólogat elismerően Ace. A kézi rajzon nem jött ki ez a rusztikus, egyedi és 3D hatás, amit most Kim elér a festékkel és az ecsettel. A szemünk láttára elevenedik meg a faágon mogyorót rágcsáló mókus, a fatörzs mögül kikukucskáló medvebocs, a távoli hegycsúcsok. Órákig tudnám nézni, ahogy Kim fest.

• Gyönyörű - áradozom. - Kim, te igazi művész vagy - suttogom csodálva.

• S ebben az a jó, hogy nincs két egyforma. Mindig egyedi lesz - biccent Kim. - Bárhol máshol is megfesthetném ugyanezt, akkor sem nézne ki ugyanígy. Ez a dekor falfestés sajátja. Egyedi. 

• Minden részletét imádom - mosolygok rá. Ace is csak bámulja. 

• Mondtam, hogy most én jövök - vigyorog hátra Kim. 

• Művészek találkozója - néz rám sandán Alex. - Fitogtatják egymás előtt, ki a jobb.

• Ebből meg is élhetnél Kim - jegyzi meg Ace.

• Én erre nem tudok üzletként gondolni - tiltakozik Kim. - Elveszítené a varázsát. Az élményt. Hogy… élvezetből csinálom. Ez olyan, mintha áruba bocsátanám a testem. Mennyit fizetsz egy numeráért? - kérdez rá Kim. Ace prüszkölve elneveti magát.

• Kim! - szól rá Alex.

• De… ez az igazság.  Ilyen erővel árulhatnám a testem is. Mennyit ér? Nem tudok erre így gondolni. Addig csinálom, amíg élvezem. És úgy, ahogy élvezem. Ha dirigálnak, nekem azzal vége. A pénz megöli a kreativitást. Ha már pénzért csinálod az már… munka érted? Az már nem az élvezetről szól. Nem arról, hogy a saját örömödért csinálod. Úgy, ahogy te akarod.

• Te Kim sokkal inkább művész vagy, mint én… - bólogat Ace. - Valamikor én is ilyen voltam… mint te. Igen, lehet hogy akkoriban, amikor annyi idős voltam mint te. Önmagamra emlékeztetsz.

• Ez jó, vagy rossz? - kérdez rá elgondolkodva Kim

• Önzetlenül, csak azért csinálni valamit, mert boldoggá tesz? Ez… szerintem... Kurva jó élmény. Sose változz meg Kim! - mondja komoran Ace.

• Nem állt szándékomban megváltozni - rázza hátra a haját Kim.

• Na, mikor jöttök el hozzánk a kastélyba? Ott még több Kim alkotással találkoznátok - invitál minket Alex.

• Egyeztetünk róla. Most előbb kicsit rendeződni szeretnénk… de még mindenképpen a baba érkezése előtt megejtjük a látogatást. Igaz Liv?

• Aham, ja hogyne - bólogatok hozzá lelkesen.

Elkészült a gyerekszoba festése. Kim varázslatot vitt végbe a falakon. Este a vendéghálószoba fürdőjéből halkan lépek ki. Axel alszik. Kim a bőröndbe pakolászik csendesen. Ahogy kilépek a szobába rámnéz.

• Mit szeretnél? Fiút vagy lányt?

• Nem is tudom. Még nem gondolkodtam ezen. Még igazán fel sem fogtam, hogy tényleg… tudod, annyit vártam erre a gyerekre… egyszerűen most csak úgy tekintek rá, hogy baba. Aztán majd ötletelgetünk, hogy milyen nevek jöhetnek szóba és ilyenek.

• Jó lenne örökre itt maradni, imádom a Cola Houset és Manchestert, a házibulikat, a klubot és minden mást. De… vár minket a kastélyunk otthon - ül az ágyra Kim. - Gyertek el!

• El fogunk és Kim… kösz, hogy eljöttetek… nagyon… jó, hogy itt voltatok ebben a furcsa, káoszos időben. Azt érzem, hogy ehhez a fogantatáshoz igazán ti segítettetek hozzá. Kim annyira jó, hogy itt voltál és tereltél mindent… nem hagytad, hogy belemerüljek az önsajnálatba.

• Ne foglalkozz most semmivel. Colleen-nal sem. Befelé koncentrálj! - tanácsolja Kim.

• Igen, igazad van.

• Én tudom Liv. Átmentem előtted ezen az időszakon.  Ráadásul nekünk eljegyzés, esküvő, költözés, érettségi… minden volt.  Folyton ott volt a bizonytalanságom is. Alex-et akarom? Biztos? Egy életre? Mi lesz? Hogyan lesz tovább? Mit kezdek majd egy kisbabával? És nézd, itt vagyunk. Pedig nem voltunk felkészültebbek, idősebbek, tapasztaltabbak. Aztán valahogy csak ment minden.

• Jaj Kim! Hívj, nélküled magamba fogok zuhanni - ölelem meg.

• Ne zuhanj! Kivertük Colleent végleg, én zeneileg, te meg gyereket szülsz Ace-nek szóval ennyi volt - szorít magához Kim.

Reggel korán indulnak a Goodwinok. Integetek utánuk és arra gondolok, egyszerre üres lesz nélkülük a Cola House.  

A hét zökkenőmentesen telik, bejárok dolgozni, Ace szokás szerint viszi a klubot, a kertészetet, kivételesen nincs házibuli. Megérkezik a vízszerelő is, megjavítja a lefolyónkat. Újra fürödhetünk a saját fürdőszobánkban.  S hajnalban amikor hazaér Ace felém magasodik az ágyban. Lassan simít végig rajtam. Körbecsókolja a vállaimat, a melleimet, lesimogatja rólam a hálóinget és belém hatol. Csendes a reggel és éles benne a gyönyöröm sikolya.  Ace pihegve zuhan mellém az ágyra. Készülünk mindketten könnyű álomba merülni. 

Először azt hiszem… csak Ace nedve csordogál a lábaim közt. Nem akarom összenedvezni a lepedőt, úgyhogy a mosdóba megyek. Döbbenten nézem a vért a lábaim közt. Mi ez?

Értetlenül lépek a zuhanyzóba és megengedem a vízsugarat.

• Liv? - Ace felkattintotta az ágy mellett az éjjelilámpát és nézi a véres lepedőt maga mellett. - Mi történt? - sietve kipattan az ágyból és a fürdőszoba ajtóban megállva nézi, ahogy az ujjaim közt megszínezi a vérem a vizet. A lefolyó felé halad a halványrózsaszín csík.

• Én… nem tudom - motyogom. Ace idegesen nyúl a telefonja után és csak annyit hallok, hogy a telefonos kérdésre ennyit válaszol.

• Azt hiszem… Spontán vetélés…

Vége a negyedik résznek…

DJ lesson 19

 A neszeszeremben kitapogatom a teszter dobozt. Igazán a sok pörgésben és eseményekben el is feledkeztem a ciklusomról, főleg, hogy olyan rendszertelen. Igazán nálam a 40 napos ciklus sem furcsa, de hát most már csak kellene történnie valaminek vagy nem? Ace-t már nem idegesítem ezekkel a dolgokkal. Nem közlöm már hónapok óta vele, ha éppen futólag csináltam egy terhességi tesztet. Hátha. Jobb ezzel sem feszíteni a húrt egymás közt. 

Csak a vizeletsugárba tartom a lapkát. Rutinos tevékenység tőlem. Általában ezzel nyugtatom meg magam, hogy szokás szerint csak rendszertelen ciklusom van és nem, nem vagyok terhes. Számtalanszor ha már egy hetet késett a vérzésem ezt csináltam, hogy ellenőrizzem a helyzetet. Tehát most is csak rutinellenőrzést végzek. Titokban. Ideges várakozás ez. Minden hónapban. A reménnyel és a csalódottsággal. Számtalanszor végigcsináltam már ugyanezeket a napokat és órákat.

Amíg az eredményt várom fogat mosok. Készülök elhagyni a fürdőszobát, s csak a kagyló szélén hagyott teszterre esik a pillantásom. Itt ne hagyjam Kimnek vagy Alexnek. A frászt hoznám rájuk. Plusz garantált vitaalapanyag lehetne. Egy pillantással ellenőrzöm az eredményt, de megakadok a mozdulatban.

Ez… nem létezik. Megkövülten állok és egy régi távoli dallam lüktet fel a fülemben. Emlékszem, hogy az a hosszú szám ment akkor. A Sea within the sea. S most ismét ugyanazt látom. Két erős rózsaszín csík. Úristen! Megszédülök egy pillanatra.

• ACE!!!! - a kiáltásom akár egy riadt sikítás, visszhangzik a fürdőben. Kirontok az ajtón és a lépcsőn leszaladva ismétlem.- ACE!

• Liv?  - Ace kiált vissza és a stúdióból lép ki. - Mi a baj?

• Megvan még a Sea within the sea?  - kérdezem félszegen mosolyogva. - Lejátszhatnád!

• Hogy mi? - Ace homlokráncolva nyúl a farzsebébe, de engedelmesen keresgélni kezd a zenelistája közt. Karba tett kézzel mezítláb és fürdőköntösben állok a szőnyegen előtte. Kim  mezítláb keresztbe tett lábait a konzolon tartva ül a forgószékben és figyeli a kettősünket. Ace-nek pedig másodpercekbe telik mire feldereng.

• A Sea within the sea? - néz fel rám kétkedőn, de a szemében kérdés ül. - Miért pont ezt akarod most?

• Tudod te - nevetek rá.

• Ez…. komoly? - elhal az ajkán a kérdés.

• Igen! - bólintok hozzá. - Az előbb csináltam meg a tesztet.

• Ó… Liv! Basszus! El sem hiszem! Liv! - Ace leereszti a telefonját és Kim mellé ereszkedik a másik forgószékbe. Két tenyerébe temeti az arcát.

• Mi az? Mi történt? - néz egyikünkről a másikunkra értetlenül Kim.

• Gyereket várok! - fordulok felé.

Kim eltátja a száját és csak bámul rám. Én remegve a stúdióajtóban állok és mintha megdermedtünk volna a pillanatban. Én az ajtóban, fürdőköntösben, Ace a forgószékbe roskadva és Kim eltátott szájjal engem  nézve.

Másodpercek telnek el így. Kim ocsúdik végül. Felvisítva lekapja a lábát a DJ-konzolról és a nyakamba ugrik.  

• Kisbabád lesz! Kisbabád lesz! - visongja Kim és körbe ugrál, engem is magával forgatva.  - Sikerült! Úristen sikerült! Megcsináltátok! - sikítja Kim és elengedve Ace-hez lép. - Mondj már neki valamit te mamlasz! - rázza meg Acet, majd kirohan a folyosóra.  - Alex, gyere már! Hol vagy?! Liv terhes! Gyere! - kiáltja, az egész Cola House Kim beharangozó kiáltásától zeng.

Ketten maradunk Ace-el a stúdióban. Ace átdörzsöli az arcát és csak vörös szemmel mered rám.

• Bocs… nem tudom, hogy fogadjam a hírt. Egyszerűen csak döbbent vagyok most - dől hátra a forgószékben Ace. Nincs időm válaszolni sem, mert Alexet rángatva Kim visszatér.

• Gratulálok! - ölel a karjaiba Alex. Belesimulok az ölelésébe egy pillanatra. Megnyugtató, meleg ölelése van. Alex kezet fog Ace-el is.

• Ez csodás hír! Annyira csodás! Alex, muszáj maradnunk, had fessem ki a gyerekszobát! Olyan lesz, hogy megszólal! Ígérem!  Minél hamarabb tudd meg, hogy fiú vagy lány! Axelnek volt egy csomó babacucca… micsoda hülyeségeket locsogok itt, nincs nektek szükségetek az Axel holmijára, természetesen mindent újonnan vesztek, hiszen annyi pénzetek van. Jaj mindegy, akkor… vásároljunk neki valamit!

• Kim, állj, már le levegőhöz sem jutnak, hagyjad már őket egy kicsit magukra! - szól rá Alex és kituszkolja Kimet a folyosóra és behúzza a hangszigetelt ajtót.

• Ace? - kérdezem.

• Kérj egy időpontot az orvostól. Legyünk biztosak a dologban - mondja komolyan Ace.

• Igen, ez… jó gondolat - bólintok rá. Túlságosan is eufóriában vagyok. Két rózsaszín csíkom van. Évtizeddel ezelőtt volt hasonló élményem. A két élmény egymásra épül. Én is érzem.  A telefonomon az orvosomat tárcsázom. 

• Olívia Norton! Időpontra jelentkeznék.

• Holnap este hét megfelel? 

• Jó lesz köszönöm.

• Holnap este hétre van időpontunk - nézek Ace-re. 

• Az remek - Ace a gépén mentegeti a félbemaradt dolgait. - Majd jövök! 

A magánklinika mögött van az orvosi rendelő. Potpourri a dísztálban. Játszósarok a gyerekeknek. A mosdóban egy egész női részleg van, mindenféle betétek és tamponok, illatparfüm. Méregdrága hely. Kellemesen fűtött a vizsgáló. 

• Liv, a diagnózisa helyes, ez egy kisbaba - mosolyog rám az orvos.

• Ó hála az égnek! - sóhajtozom. 

• Találkozzunk három hét múlva rendben? Rögzítek egy időpontot - felírja nekem is egy kis papírra. Ace izgatottan járkál. Le sem ül. Túl feszült.  Kilépünk a hűvös manchesteri szélbe. 

• Mi van? - kérdezem tőle.

• Semmi. Mehetünk? - Ace beül a kocsiba. 

• Semmi zenei üzenet? - nézek rá várakozón. Ace engedelmesen indít egy számot. Az MGMT-től a Kids-et. 

• Megfelel? - kérdez rá.

• Mi a bajod?

• Semmi. Már mondtam. Még fel kell dolgoznom ezt az egészet. Hogy most már van benned valaki - mér végig Ace.

• Hihetetlen vagy! - sóhajtom és bekötöm magam.

• Ez igazán neked öröm - emlékeztet Ace.

• Vagyis te nem akartad - fakadok ki. - Mert hogy fogsz így házibulikat tartani Colleen-nak igaz? Mindvégig ez volt a lényeg! - fújtatok.

• Szerintem ebbe most ne menjünk bele! - zárkózik el Ace. - Tessék, milyen zenét tegyek még fel neked? Hiszen sosem tartottál többre, mint egy lemezjátszót. Megy az alaptucc és kész. Mit játszak neked rá? Hiszen én vagyok az élő kívánságműsorod.

• Nem hiszem el, hogy veszekszünk! Már megint! - sziszegem az orrom alatt. - Tudod mit, vigyél anyámékhoz.

• Liv Somerhalder ismét színre lép. Jelenet, csapó indul. A karót nyelt csaj mellettem ül. Teljesítettem a kívánságát. Csináltam neki egy gyereket.

• Igen, és képzeld elsősorban az enyém. Már van rá pénzem. Fizetésem. Nem vagyok rád szorulva.

• Világos, hogy itt tartunk. Az alapproblémánál.

• Ez kettőnk viszonylatában Ace sosem fog változni. Ez az alap, amire építkezünk. Alex szerint is, ha szar az alap, szar a ház.

• Mint a Cola House, ami beázik. Csodás ingatlant vetettél velem - igen, tessék, az arcomba kapom Ace-től is: szar ingatlanos vagyok. Mindenben, amibe csak belekezdek pocsék vagyok. Egy nagy nulla. Teljesen mindegy, mit csinálok, mert nem értek semmihez. 

• Tudod Ace, te soha nem támogattál engem semmiben! - vágom hozzá.

• Ahogy te sem engem! - feleli rá keményen Ace.

• Akkor baszd meg Ace! Te egyedül úgyis mindig mindent jobban tudsz és jobban csinálsz! Colleen már akkor sem a tiéd! - kiszállok és becsapom rá az ajtót. Bakker!

Összébb húzom magamon a kabátot és átvágok az úttesten. A liftben a tükörnél szedem rendbe magam. A Cola Houseban ott van Kim és Alex. Meg a kicsi Axel. Meg ha hazamegy akkor Ace is. Na csodás egy vendéglátó vagyok. Leszarom azt is.

Ismét itt, anyámék ajtaja előtt. Kopogok.  Dylan nyit ajtót. Csak egy hitetlen fújtatás a köszönése.

• Gratulálhatok?! - jegyzi meg szarkasztikusan.

• Kösz - fintorgom rá és belépek mellette. - Anyám?

• Színházban a barátnőivel - feleli közönyösen.

• Aludhatok David szobájában? - kérdezem. Dylan vállat ránt.  Bevonulok öcsém szobájába. Még itt van a régi komódom is. Bár főleg David cuccaival van tele. Max nézek anyámnál egy hálóinget. Rosszkedvűen rogyok David ágyára. Ace-el mindig minden ilyen. Akár egy kirakós. Elég egy rossz mozdulat és szétcsúszik az egész, kezdhetjük elölről.  Újra összerakni. Megcsap a cigaretta illata. Dylan kint van az erkélyen. A fejemet ingatom. A hívogató cigaretta illat. Nagyot sóhajtok és kimegyek utána az erkélyre.

• Ne szívd be! - néz rám oldalt Dylan.

• Aham. Boldog babavárás mi? - nézek rá.

• Te az vagy nem? Elérted amit akartál? - kérdez vissza Dylan. Beszélt Ace-el nem kérdés, ugyanaz a kérdés.

• Ace és a baba? Amit tizenöt éve akartam? - Dylan nem válaszol csak lassan komótosan szívja a cigarettaszálat. A hajamat túrva elnézek. - Igen. Elértem.

• Akkor, miért itt vagy a mi erkélyünkön? - kérdezi Dylan.

• Én… összezavarodtam… - lehunyom a szemem és végül kibököm. - Lefeküdtem Alex-el - Dylan ajkai közt parázslik a cigaretta, ahogy megszívja sercegve ég.

• Szóval… nem is Ace-é a gyerek? - kérdez rá Dylan.

• Nem. Mármint de.  Csak… azt sem tudom miért. Vagy… mi történt. Teljesen össze vagyok zavarodva.

• És… mi van, ha Ace is lefeküdt Kimmel? -  jegyzi meg szárazon Dylan. Eltátom a szám. 

• Ez komoly? - lehelem.

• Mert? Te simán használhatod Kim férjét,de Ace Kimet nem? - néz rám kérdőn Dylan. Fapofa. Mint mindig. 

• Van köztük valami igaz? Mit mondott Ace? - faggatom. Bár tudom, hogy akár egy szfinx néma marad. - Dylan! - csapok a korlátra.

• Liv, bőven elég, ha a saját érzéseiddel tisztában vagy. Nem kell neked másokét helyre raknod. Ha már így alakult, feltetted magadnak a kérdést? Mit kerestél Alex karjaiban?

• Nyugalmat, békét, tiszteletet, figyelmet, kedvességet… amit Ace… nem tud megadni.

• Tudod Liv… ezt teljesen őszintén mondom neked, nem értettem a lépésedet, amikor Noel helyett Acet választottad. Esküszöm nem értettelek. Noel nagyjából fedett mindent, amit akarsz. Modoros, tisztelettudó, intelligens, művelt, családcentrikus, mi a fasznak kellett neked Ace? 

• Én… nem is tudom. Mert… ő akart engem. Annyira… akart. és aztán én is annyira akartam. Az elején is, aztán újra… és újra…

• Márpedig, ha Ace akar valamit nehéz neki nemet mondani, igaz? - kérdezi Dylan szárazon.

• Pontosan…

• Ezzel nem vagy egyedül Liv - jegyzi meg kegyetlenül Dylan.

• Ez… fájt - jegyzem meg felszisszenve. 

• Csak tény. Ne érezd kiváltságosnak magad. Ennyi.

• Csodás… oda az önbizalmam ismét.

• Olyanod sosem volt - vágja hozzám Dylan.

• Tehát rajtam kívül másokat is akar - húzom el a számat.

• Liv - Dylan elfújja a füstöt a távolba. - Ace, mindig is egy fuckboy volt.

• Ez mit jelent?

• Fűvel-fával összefeküdt… mindaddig, amíg…

• Amíg? - sürgetem meg, hogy folytassa…

• …amíg meg nem ismerte Colleent.

• Tessék? - értetlenül meresztem rá a szemem.

• Liv, Ace Colleen miatt lett straight edges. Mindaz amit te megismertél anno Ace-ből, az… Colleen érdeme. Colleen kikötése volt Ace-nek, hogy  csak akkor marad vele, ha nem kell osztoznia rajta, ha felhagy az egyéjszakásokkal.

• Én… ezt nem… nem értem… - hebegem zavarodottan.

• Liv. Ace abban a kapcsolatban valójában, nem volt önmaga. Ace volt már hűtlen, s aki egyszer megtette, megteszi máskor is, mással is. 

• Colleen…

• Ace bármit megtett volna érte, annyira szerelmes volt belé Liv. Az egész személyisége a straight edge lett, Colleen miatt. 

• Tehát nem is miattam, hagyott fel a straight edge-el?  - én egy komplett idióta vagyok. Én azon a nyáron komolyan azt hittem, hogy Ace  miattam, és az elvesztett baba miatt rúgott be, ivott, felhagyott a straight edge-el, az elveivel… a három X-el. De… hiszen együtt mentünk el a tetoválószalonba… a törött horgony… a Manchester Ink… valójában akkor már elszánta magát arra a mintára? Hogy élhettem több mint tizenöt évet ebben a totális félreértésben. - Úristen, mennyi mindent félreértelmeztem én…

• Amikor veled összejött, akkor is ez tetszett neki benned. Colleen teljes ellentéte voltál. Nem akartál neki megmondani semmit.

• Téves percepciók… én… minden, amit gondoltam… mindaz amit gondoltam Ace-ről, kettőnkről… az tévedés volt… - Repedések a Cola House falán… a betonbiztosnak hitt házasságom alapjaiban reng meg. Mert teljesen tévesen vontam le következtetéseket. - Hát Dylan neked mindig igazad volt. Én sosem tettem fel a legfontosabb kérdéseket: Nem akarta a gyereket igaz?

• Nehéz lemondani egy kényelmes életről. Ace mindig is… ilyen volt. Colleen-nal is. Mással is. Nehezen adja fel a jól működő rendszereket. Az én gyerekem már leérettségizett, Ace nem tudja még azt se elfogadni, hogy most úgy néz ki neki gyereke lesz. Szóval alapvetően nem lepett volna meg, ha ez nem az ő gyereke - szúrja oda Dylan.

• Kösz.

• Te vagy Ace felesége.

• Kim is ezt mondogatja.

• Azért, mert vitathatatlan tény.

• Dylan, eddig mindig azt akartam, hogy árulj el dolgokat Ace-ről… a múltjáról… én… nem is tudom, hogy jobb-e hogy most már ezeket tudom… lehet… most lefekszem inkább - ütögetem meg az erkély korlátját és otthagyom Dylant.

Mintha fejbe vágtak volna a Cola House egyik téglájával. Én… én ezt nem tudom felfogni. Nekem itt egy vízválasztó van. Egyszerre a kirakós kezd más képet kiadni, mint amit eddig építettem belőle.  Mintha hiányzott volna ez az egyetlen elem, ami mindent megváltoztat, az egész képet. Más színben látok mindent. Csak fekszem az öcsém ágyában és nézem magam felett a plafont. Ez… minden… csak nem az… ami eddig volt. Megváltozott a múlt és a jelen is. Egyetlen puzzle, amitől darabjaira hullott az egész kép. Az egész életem.