A templom hűvös
levegőjét átszelte a harang zúgása. Maria mellett reccsent a templompad, ahogy
Robin hozzá hajolt és az énekes könyvéből kikereste a megfelelő oldalt. Maria
megemelte a fejét és körbenézett a karzaton, a templom falain, az úrasztalon,
az oltáron. Minden nyugodt volt. Maria érezte, hogy a combjáról a súly lekerül,
ahogy Robin kiemelte öléből a Merryweather könyvtár kötetét.
-
John Raithby? – Robin értetlenül
belelapozott az 1819-es kötetbe. A könyvjelző a hatodik fejezetnél volt, talán
mert ez volt a könyv közepe felé. – Monmouth herceg nagy árulása - olvasta fel
hangosan Robin. – Miért olvasod ezt?
-
Leesett a könyvtárban. Azt hiszem ez egy
jel volt Robin – vette el a férjétől a könyvet. – Most hallgassuk végig az
atyát – fordította a szószék felé a fejét Maria, s innentől már nem figyelt
tovább Robinra.
-
Tehát a vár? – kérdezte Lionel a hintóba
ülve. Charlotte elvette a könyvet Mariától, ő is a jelölésnél nyitotta ki. A
fogatra ülve Robin várakozón Mariára nézett.
-
Ki ez a Monmouth?
-
Egy törvénytelen gyermek.
-
Igazán? – húzta fel a szemöldökét Robin.
Charlotte beljebb húzódott az ülésre és tüntetőlegesen a könyvbe mélyedt.
-
Igen. Monmouth hercege. Apja, a király,
halála után összeesküvést szervezett, hogy követelje magának a trónt.
-
mint törvénytelen gyerek? – kérdezte közbe
élesen Charlotte.
-
Azt állította anyjával összeházasodtak
titokban, így joga van törvényes fiú utódként a trónra – bólintott Maria. – Igaz,
nem tudta bizonyítani a házasságot – tette hozzá Maria.
-
Mi lett a herceg sorsa? – biccentette félre
a fejét Charlotte a kötetben lapozva.
-
A törvényes örökös királyellenes
lázadásnak minősítette tettét, az összeesküvőket kivégeztette. Monmouth
herceget is.
-
Tragikus sors – nézett el Robin. – Mi köze
van a fenyvesekhez?
-
Egyelőre semmi. De akkor is a könyv
leesett. Tehát jel – biccentett Maria. Charlotte az út alatt átfutotta a
történetet a kötetben. Se kép, se egyéb nem tartozott a leíráshoz. A
törvénytelen herceg és sorsa mégis megrendítette. S ha hihet Mariának, akkor
jelértékű, hogy ez a könyv került eléjük, ezzel a jelöléssel. Charlotte
gondterhelten nézett a házaspár után. A fogaton maradt Lionel mellett. Lionel
várakozón ült mellette.
-
Mi az?
-
Nem tudom, rossz érzésem van. De egészen
más okból – sóhajtotta Charlotte. Neki is van egy törvénytelen gyereke. Mi van,
ha Robin halála után…? Charlotte elhessegette magától a rossz gondolatokat. –
Monmouth hercegét elismerte a király fiaként – mondta hangosan magát is
megnyugtatva. Az ő gyerekét ez a veszély nem fogja fenyegetni. Robin nem tud a
gyerekről. Magabiztosan lépett le a fogatról.
A
vár lakoma alatt mindenki a maga gondolataiba mélyedt. Lionel próbálta
megfejteni a feleségét, Charlotte gondolatai a gyereke körül forogtak, Robin a
kísértet rejtélyén, Maria a Monmouth hercegén.
-
A herceg korában élt a nő?
-
Talán – bizonygatta Maria.
-
Maria bármit is hoz a történet, próbálj
megmaradni a józanságodnál.
-
Természetesen. Ha segítetek – nézett körbe
a társaságon Maria.
-
A szellemalak csak neked jelenik meg,
így elég nehéz segítenünk – felelte Robin.
-
Csak annyit kértem, hogy támogassatok az
ügyben. A megoldásában – felelte Maria. Robin, körbevezetsz a kastélyban?
-
Most?
-
Igen – állt fel Maria.
-
Mi is veletek tartunk – emelkedett fel
Charlotte is ültéből. A széles de Noir képcsarnok folyosóján mentek keresztül.
A de Noirok kíváncsi és komor tekintettel követték nyomon lépéseiket.
Befordulva a kisebb folyosókra három lépcső vezetett le az átvezető szalonhoz.
Kevésbé használt részei voltak ezek a várnak. Robin unottan figyelte Maria nézelődését.
Minden képet alaposan megnézett, több szögből is. Charlotte csak kíváncsian
bámészkodott, meg-megállt egy-egy képnél. A nők érdeklődésével ellentétben a
két de Noir komótosan követte a két nőt. Cipőik koppanását felfogták a
szőnyegek. Két szoba közt porfellegek lebegtek. Teremről teremre jártak. Minden
szobával fogyott a remény is. Maria tanácstalanul lépkedett a képek közt. Egy
idő után alig tudott már különbséget tenni a képen alakot öltő nők között. Hogyan
ismerné meg az ő szellemalakját? ha a festményen lévő nők közt sem tud már
különbségeket felfedezni?
-
Egyik sem? – lépett hozzá Charlotte.
-
Nem ismerek rá, mintha olyan homályos is
lenne már az emlékem is róla. Egy szellemalakot hogyan is láthatnék élesen? –
rázta hátra hullámos vörös haját Maria.
-
Ne légy türelmetlen! Hagyatkozz a
megérzéseidre Maria – bíztatta Charlotte, suhogó szoknyában továbbhaladva.
-
Igazad van. Az egész csak intuíció
kérdése – bizonygatta magának is Maria. Mély levegőt vett és körbenézett a
következő folyosószakaszon. Nyugodtan körbehordozta a szemét a képeken. Az
asszonyok fölényesen néztek le rá teljes alakos képük magaslatából. Szépek voltak,
karcsúak, feltornyozott hajjal, finom, lágy esésű kelmékben, csipkében,
hermelinpalásttal. Ékszerekkel. Más-más beállításban, ki szemből, ki oldalról.
A folyosóra kilépve a vele szemközti falon egészen a folyosó legvégén megakadt
a pillantása egy festményen.
-
Charlotte! – súgta halkan Maria.
-
Igen? – lépett hozzá azonnal Charlotte
és követte Maria tekintetét. – Ő az?
-
Azt hiszem megtaláltam – sietett előre
Maria felkapva szoknyáját, s futva tette meg a folyosó teljes hosszát. A
festményen a nő félrebillentett fejjel nézett rájuk, szinte hivogatóan. egyik
könyökével lazán a brokáttal borított asztalra támaszkodott ruhaujjának
csipkeszegélye a könyökénél is lágyan a magas pultra borult. Másik kezével
hermelinszegélyes szoknyáját tartotta, lágy mozdulattal. Egyenes tartással,
lágy mozdulattal. Maria figyelmét is ez keltette fel. A hölgy kezének kecses
tartása. Olyan könnyed és természetes volt az egész jelenség, a mozdulat, a
beállítás. Mintha a nő csak rájuk várna ott a magasított asztalkára
támaszkodva. Charlotte kíváncsian olvasta le az aranyozott keretbe vésett
nevet.
-
Maria, itt az áll: kontessza Buccleuch.
-
Kontessza? – mérte végig a nőt Maria.
-
Igen – bólintott Charlotte a feliratot
nézve.
-
De a festményen látod itt az asszony
mellé festették a feliratot – simította végig az ujját a festményen Maria. A
sötét háttérben valóban nyomtatott festett világos betűk hirdették, hogy:
Duchess of Monmouth
-
Monmouth! – kiáltott fel izgatottan
Charlotte. – Ő Monmouth hercegné. Így már érthető. Nézd itt van a neve is: Anne
Scott. Micsoda jelentéktelen név.
-
Mert James Scott néven született a
törvénytelen fiú, akit később a király Monmouth herceggé tett. Ez benne volt a
kötetben – járkált izgatottan Maria. – Mit akarhat tőlem Monmouth hercegné?
-
Talán ő is Holdhercegnő volt? –
pislogott Charlotte.
-
Nem. A kontessz Buccleuchból származik,
tehát skót. Nem lehet holdhercegnő csak az aki Holdföldén született. De akkor
mégis mit akar a Kontessza tőlem? – nézett kétségbeesetten Maria.
-
Az a dolgod, hogy ezt kiderítsd Maria! –
nézett a festményre Charlotte, majd otthagyta Mariát a képpel. Maria
elgondolkodva viszonozta a kontessza tekintetét. Ugyanúgy félrebiccentette a
fejét, mint a nő a képen. – Anne Scott mit akarhat tőlem? Miért kísért Monmouth
hercegné itt a fenyvesekben? Mi oka lehet rá? – nézegette a képet egészen közel
dugva az orrát a festmény anyagához. Ujjaival lágyan simogatta a festmény poros
vásznát. – Segítsen nekem, hogy megoldjam ezt a rejtélyt! – súgta Maria mielőtt
ellépett a festménytől.
-
Robin! – szólt a férfi után Maria. – Mi dolga
lehet egy skót kontesszának aki egy walesi terület hercegéhez ment feleségül,
és végül lázad a király ellen a férje?
-
Lássuk csak. Talán a hercegné hazafelé
menekült Skóciába. Márpedig Holdfölde az a vidék ahol a leggyorsabban lehet
Skócia felé elérni a határt – érvelt logikusan Robin. – Holdföldéről a
legkönnyebb Skócia felé szökni. Ezért is lettünk rablók. Az átmenőforgalom
miatt.
-
Arra gondolsz, hogy a herceg értékeit
menekítette Walesből Skócia felé?
-
Igen. Talán… valamit… itthagyott –
csillant fel Robin szeme.
-
Máris a kincsekre gondolsz! – háborgott Maria.
-
Mi más oka lehetett, hogy ilyen
nyugtalanul itt kísért a fenyvesekben. Talán a későbbi életében a hercegnének
már nem volt módja visszatérni ide, vagy nem találták meg. De mi…
megtalálhatjuk! Beszélgess csak a jelenéseddel és derítsd ki hova dugta
Monmouth hercegének vagyonát! – vigyorgott rá tenyerét dörzsölgetve a
nyereségvágytól Robin.
-
Lehetetlen alak vagy! – csapta a
szoknyáját sértette Maria, s felvetett fejjel indult vissza a képcsarnokból a
lovagterem felé.
-
Lásd be hogy ez egészen érthető lenne. A
Holdhercegnő is azért jelent meg neked, mert a holdgyöngyöket mutatta meg. Azt
hiszem mégiscsak jó nőt vettem fel. Egy igazi spirituális kincskeresőre tettem
szert – bökte meg könyökével Lionelt. – Hozzám képest te mit tudsz felmutatni? –
Charlotte vetett rájuk hátra egy fagyos pillantást, s ő is sértetten követte
Mariát.
-
Bárhogy is legyen, a lényeg, hogy
legalább tudjuk, hogy kivel van dolgunk – bólintott határozottan Maria.
-
Ez igaz. Máris nyugodtabb lehetsz, nem
egy ismeretlen nő, hanem névvel és alakkal felruházott.
-
Szerinted Charlotte… van okom félni
tőle?
-
Gondolod, hogy egy rossz szellem?
-
Nem tudom. Bár nem így érzem. Nem
bántott, nem erőszakoskodott.
-
Csak megijeszt.
-
Igen.
-
De ez természetes Maria. Hiszen nem
minden nap látsz szellemeket.
-
Te megijednél tőle?
-
Nem. A festmény alapján Monmouth
hercegné csak a királyellenes összeesküvés miatt került nehéz helyzetbe.
Alapvetően nyugodt élete lehetett, igen jó házasságokkal. Nem hiszem, hogy ártó
szándékkal közeledne hozzád. De a riadalmaddal csak felbosszantod. Ne
várakoztasd. Dolga van itt. Segítsd megoldani és akkor békén hagy.
-
Igen, igazad van Charlotte. Legközelebb
beszélek vele, vagy legalábbis igyekszem… megtudni mit is akar – vértezte fel
magát Maria.
Hű, végre kiderült, ki a szellem... Kíváncsi vagyok, mit akar Mariától a grófnő. Nagyon várom a folytatást! Ugye olvastad az előző fejezethez írt kommentemet?
VálaszTörlésFolytasd minél előbb! :)
xx Laura
Szia! Persze hogy olvastam az előző kommentedet, csak időzítve volt ez a fejezet feltéve és még nem voltam gép előtt.
Törlésa grófnő most teljesen lázban tart engem is. éjjel-nappal rá gondolok. Nem csak Mariát, de engem is kísért tehát :)))
igyekszem a folytatással.
pusz: Callie
Szia Callie! Néhány hónapja kezdtem el a bolgod olvasni és egyszerűen nem tudom letenni a mobilomat!! Nagyot csalódtam Robinban amikor megcsalta Mariát, teljesen el voltam kenődve, de akkor is csak olvastam és olvastam! Még arra is gondoltam, hogy esetleg Loveday segíthetne Mariának, hiszen ő is Holdhercegnő. De persze ez csak az én gondolatom volt amikor Maria Holdszállásra ment. Nem tudom szavakkal megfogalmazni milyen csodásan írsz!! :D Nagyon várom már a következő fejezetet!!! Annyira kíváncsi vagyok!! Bocsi, hogy csak most írtam: Brigi
TörlésSzia Brigi!
TörlésIgen, a megcsalásos esetet nagyon sokan nem szerették. :) nekem viszont kellett egy kis izgalom is a dolgokba. Még nem tartom én sem kizártnak, hogy Loveday segítsen Marián. Majd alakul. Jó lett volna most többet írni, de az ünnepek elvitték az időt, most pedig megint a nyakamba szakadt egy csomó dolog... hát remélem majd hamarosan ismét lesz egy kis idő... és írhatok. :)
Örülök, hogy írtál, várom a továbbiakban is!
Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésNagyon izgalmasak és jók az új részek!
Tudom azt mondják hogy aki kiváncsi hamar megöregszik,de én akkor is kiváncsi vagyok hogy valójában miért kisérti Maria-t ez a szellem!
Várom a következő részt remélem minél hamarabb folytatod! :)
By Bius
Szia Bius!
TörlésA miértekre majd a következőkben már jön a válasz. csak legyen már időm megírni... :)
Pusz: Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésNa, kiderült a szellem kiléte. Meglepett, azt hittem, hogy ijesztőbb alak lesz. De egész megnyugtató. Először azt hittem a leírás miatt, hogy Lovedayról van a festmény.
Egyre jobban érdekel, mik lesznek a továbbiak :) Remek történet, folytasd! :)
És, megnyugtatlak, nekem tetszett a rész, ami a Charlotte-Robin szál középpontja, csak az utóbbi részekben a viselkedése nem volt számomra elég pozitív. Mert szerettem Őt.
Nos, megyek tovább olvasom. (Ennek a címét mindig úgy olvastam: "A skót notesza)
Most megyek, tovább olvasok, üdvözöllek: Anita :)
Szia Anita!
TörlésLassan lezárom ezt a Charlotte-Robin-Lionel-Maria négyest... még szépen kiderül itt a szellemtörténet vége és aztán frissítünk egy kicsit a de Noirok vérvonalán.:) Jöhetnek az új szereplők és az új kalandok. : na és persze az új szerelmek. ;)
üdv: Callie
Kedves Callie!
VálaszTörlésMost találtam rá pár napja a blogodra, és már az összes Robin-Maria történetet elolvastam és egyszerűen imádom 😍 nagyon jól fogalmazol, izgalmas és egyedi a történeted. Kedvenc blogom lett :) sok sikert a folytatáshoz!
Ölel,
Bella
Szia Bella,
Törléshú, örülök, hogy ennyi év után is, még fel lehet fedezni egy Holdhercegnős blogot. Köszönöm, hogy olvasod a történeteimet, és örülök, hogy tetszenek. Igyekszem most a nyáron ismét egy kicsit kikapcsolódni és írni.
Pusz,
Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésEgy évvel megkéstem azzal a bizonyos beígért kommentel (nem tudom, emlékszel-e még), de elszaladt velem az év, a saját blogom is válságállapotban volt, ami a frisset illeti. :D Nekem nagyon tetszik, hogy ennyire a realitás talaján maradtál a történéseket illetően, Charlotte-ot amúgyis imádom, szóval nekem nagy bajom nem volt vele, hogy Robinnal összeszűrték a levet, bár azért Lionelt eléggé sajnáltam... Mariát viszont (a gyerek Mariát) amúgy is nehéz elviselni, szóval valahol még érthető is Robin részéről :D Egy bajom van vele -remélem ezt most nem látja senki rajtad kívül- a megcsalás-kártya nálam is benne van a pakliban. Picit félek, hogy plagizálás szagú lesz, de amúgy is motoszkált bennem, és úgy érzem, egyszerűen nem tudom kihagyni a szálakból, mert sokat elvenne belőle. :/ Remélem, nem fogod zokon venni. :) Mindegy, ennyi elég belőlem! :D
Imádtam, hogy ennyire közel került a történeted a XXI. századhoz, zseniálisan felvezetted a történelmet, ami a De Noir család mögött és mellett húzódik, a generációk és a világ változásának és különbségének kiéleződése a Világháború hátterével... egyszerűen csodás volt. Annnnnnyira olvastam volna még azt a szálat. Nekem az egyik kedvencem lett. Bár nehéz lenne választani, hogy ha ez az egyik kedvencem, akkor mi a másik... mert valamiért mindegyik az egy picit. Az eredeti, mert az az eredeti és Robin&Maria -különösen a te írásaidban- mindig is a kedvenc mesepárosom lesz, Corinne és Armand, mert az a páros egyszerűen imádnivaló, bármin is mentek keresztül, Fabiané, mert akkor is minden karácsonyra Fabiant kérem, ha a poligámia élete vágya :D, Lionellé és Charlotté, mert két ilyen király személyiség félszerelem-félérdek házassága hihetetlenül sajátos... szóval igen. Hiába tűnök el mindig, végleg nem tudnék. Hiába előztél be az egyik történeti aduászommal nagy bánatomra (:D), cseppet sem izgat, mert akkor is függője vagyok az eseményeknek. Még akkor is, ha -csakúgy mint neked is a kommentemre- egy évet kell várjak a következőre. Csak így tovább, és folytasd, amint alkalmad, időd, ihleted engedi. Tudom, milyen nehéz ezt a hármat-négyet összeidőzíteni! :)
Puszi,
Rajongód a kezdetektől, Phoebe
Szia Phoebe!
TörlésA megcsalás... hát igen. Emberek vagyunk :) remélhetőleg Robin is... :) és a fiatal Maria mellett én is teljesen belelátom ezt az egészet... attól még te is írhatsz nyugodtan szerelmi háromszögekről. :)
Bevallom a 20. századi történet nekem is az egyik kedvencem lett. Ha Robin-Maria és Armand-Corinne után választhatok, akkor biztos, hogy Shana és Forest jön. Én nagyon egyedinek éreztem az ő történetüket. Olyannak, amilyet még nem írtam, és ezért nekem ez különösen értékes volt. Megvolt a hangulata az egésznek, a világháború, a változás, a jövőbe tekintés... ezért nagyon nehezen illeszkedtem vissza Robinhoz és Mariához... mert közben több gondolatszálam is megmaradt a jövőben... hát ismét merítettem egy kis ihletet úgyhogy... ha lesz pár nap nyugi, akkor írnék...
köszönöm, hogy írtál, és még felbukkansz nálam :) igyekszem valami újdonsággal is szolgálni.
Pusszantlak:
Callie
Csak egy kérdésem van. Lesz folytatás? És ha lesz, akkor mikor? Már nagyon nagyon nagyon várom!
VálaszTörlésIgen, még ebben az évben. :) Talán még ebben a hónapban. :)
TörlésÜdv: callie