"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...
2018. április 4., szerda
Az aranyból sem lesz gyűrű, ha meg nem verik.
Sziasztok!
Ha esetleg nagyon nagy Callie-hiányban szenvednétek, akkor itt is olvashattok tőlem egy részletet. Más műfaj, de az enyém. És.... végignézhetitek, ahogy szétszednek :)
Szia Callie! Elolvastam és attól függetlenül, hogy nem rajongok különösebben Thököly-ért, tetszett. :) Elképesztő, hogy mennyire belementél az egész témába, bár múltkor említetted rajongásod Thököly iránt. :) Szerintem teljesen rendben van a nyelvezet is, meg minden. :) Egyáltalán nem mondanám magam műelemzőnek, ám azon kommentek egy részétől, melyek a történetről vélekednek néztem egy nagyot... Nos, amint említettem, tapasztalatlan vagyok, de nem értem, hogy a saját fantáziád/elgondolásod szerint írt párbeszédek miért lennének helytelenek a régies nyelvezet miatt... Szerintem jó dolog, hogy "visszamentél" az időben és nem mai beszéd szerinti párbeszédeket írtál. A Fenyvesek Lordja is ilyen alapokon nyugszik, miért kellett volna eltérned a szokásodtól? Nem értem...mindegy. :) A másik. A leírások alapján konkrét képet kaptunk az adott helyzetről, nekem ez sem volt probléma. Érdekesnek találtam, hogy a főszereplő kilétét jóideig homály fedte, ám ezen "motívum" kellően rejtélyessé tette a történet elejét. Sajnos frissítésre volna szükségem, jelen helyzetben nem áll birtokomban elegendő ismeret ezen történelmi szakaszhoz, úgyhogy csak alapismereteimre tudtam hagyatkozni. :) Köszönöm, hogy megosztottad! :) Jó, aláírom, hogy a "Callie"-t, mint álnevet nem kötnénk a magyar történelemhez, viszont hol van megszabva, hogy kizárólag magyar álnév alatt lehet írni? :) By Bius
Szia Bius! Köszönöm, hogy elolvastad. Most át is ugrom azt a részt, hogy nem rajongassz Thökölyért. Én már megkaptam ezt egy párszor szóval...:))) megedződtem a témában. A kommentek... mh... hú hát nyilván van nekem is valami elgondolásom, véleményem a dolgokhoz, de nem akarok ott a pályázati anyagnál belebonyolódni semmiféle kommentháborúba. Volt már kommentháborúban részem. Konkrétan szétszedtem az egész oldalt elemeire hullott, tehát azóta úgy megtanultam, hogy inkább ne. :))) / Mellesleg ott is olyan Callie-féle szinten belezúgtam az oldalszerkesztőbe :))) és... csak úgy feltettem neki egy-két kérdést, amivel berobbant az oldal... és ő volt az első aki kilépett az oldalról aztán... ott maradtak a lányok. Afféle kakas nélkül maradt a tyúkól hangulatban és... aztán szépen mindenki nyitott saját blogot... na hát... nem vagyok egy összetartó elem. :))) Szóval tényleg nem. Válaszolhatnék de... ezen a pályázaton is látszott, hogy kákán is lehet csomót találni, meg belekötni az élő fába, meg szokásos tudod, ha kalap van rajta az sem jó, ha nincs az sem... szóval tényleg nem is ez a lényeg. Már így is többen és normálisabban reagáltak rá, mint akiket személy szerint megkértem szóval... én ennek is örülök, hogy jééé elolvasták!! nem csak a külső merevlemezemnek írtam. Bár ő mindig békésen őrizgeti és időnként kedves kis surrogó hangokkal megörül, amikor megnyitom... tulajdonképpen ez egy 6 éves projekt lezárása volt. Amikor hat éve elkezdtem írni... tényleg csak úgy azért mert ki kellett írnom magamból, vagy egyszerűen nem is tudom, túlcsordulok vele, akkor nem gondoltam még arra, hogy egyszer itt lesz nyilvánosan... ennek elég hosszú folyamata volt azért. Bár már jó két éve végülis "kész" volt. Ugye ezt talán írtam is valahol valamelyik Callie-interjúban. A kommentekre meg tényleg tudok egy remek Holdhercengős idézettel élni. Marmalode Jamben csak a szájára ütne és azt mondaná: Újra a régi vagyok!Ízlésem és pofonom van! :))) A bevezető idézet. Bár tudtam volna a további fejezetekben is ennyire jót írni. :))) annyira nem vagyok egy tájleírás-függő, de azt hiszem van is egy könyv amiben a főhős azt mondja: gyűjtöm a regények első mondatát. Nem olvastam el a storyt, de azt hiszem... amikor meg akartam adni a felütést, akkor valami ilyesmi derengett bennem. Adni egy nyitást. Utána szerintem jobban kijön a régi stílusom, hogy pörgetem a párbeszédeket... mert azok izgisebbek nekem is... hát...khm... volt valaki ( igen már megint egy szerelem) aki azt mondta. HA Thökölyről írsz mindig rágörcsölsz. Mert túl fontos neked. Hogy ezer levelet megírtam neki, és százszor jobban, pedig csak spontán írtam. Lehet kicsit spiccesen könnyebben menne a Thökölyről írás... mert tény, hogy róla írni az... nekem nem csak írás...annál több... de azért volt jó pár flow-élményem vele is... anélkül mondjuk nem is lehetne írni.
A Callie... hát... azt hiszem áldom a Pályázatot azért, hogy meghagyta a Calliet. Mert ami ott február-március környékén volt rettegtem volna hogy nekem esnek facebookon meg isten tudja hol és kábé megdobálnak kővel, meg paradicsommal, mint az irodalom hajnalán, ha pocsék volt az előadás. :))) de egyébként azon az állásponton vagyok, ha megjelenik egy ilyen szintű történelmi ( és igen magyar történelmi) munkám akkor arra éppenséggel lehet, hogy büszke vagyok és szeretném a saját nevemen elkövetni ( főleg, hogy pl. a könyvheteken és ilyesmiken kijön az írói álnév mögött a valós név is onnantól meg szerintem értelmét veszíti az álnév...) de tény, hogy monjduk itt a Manchesteri történetek terén nem szeretném magyar névvel kiadni, mert... egyből nekem esnek hogy mit tudja ez, magyarként hogy mi van odakint? szóval ( magyar nyelv-) határon túli történeteket szerintem is jobb írói álnéven kiadatni, határon belülieket meg valami magyaros jól csengő névvel... Szerintem beszélek férjemmel, hogy ideje felvennünk családnévként a Thökölyt :) Ja és... na jó ezt nem tudom kihagyni... amikor kint időztem, tényleg volt egy srác a negyedik emeleten, aki Thököly volt ( mellesleg még jól is nézett ki!) és... férjem megjegyezte, ,hajrá, mutatkozz be neki és mond el, hogy minden vágyad, hogy a felesége légy és felvedd a nevét! :))) Na hát... sajnos nem ismerkedtem meg vele bár... kétlem, hogy egy nyelvet beszéltünk volna Köszönöm, hogy elolvastad tényleg. És még Bius-véleményt is kaptam, szóval most már kerekebb lett a világ! :) Pusszantlak: Callie
Ne aggódj, nekem is vannak fura rajongásaim. Pl. engem Arthur király fogott meg, ha történelmi személyről van szó. (Persze főleg a Merlin kalandjai sorozatban, ahol Bradley James-é a karakter.:)) A mondakör mindig is érdekelt, meg a kérdés, hogy valós-e, de Bradley-vel mindent visz nálam.:) Én jókat szoktam röhögni a kommentháborúkon -már amelyik olyan témájú-, mulatságos, mikor minden kis hülyeségbe beleköt valaki(főleg, ha az egy "okoska":)) Benne lenni keményebb menet, mint olvasni, az biztos. :) Nekem is van egy elkezdett történetem, melynek főszereplője a kedvenc énekesem, és valóban nehezek a párbeszédek, bár én a beszéd téma dologgal birkozom meg nehezen. :) A paradicsomdobálásról minden helyzetre annyit, hogy az hajítsa az elsőt, aki "jobbat" tudna összehozni. :) Kíváncsi lennék, hogy a fikázó kommenteket megíró illetők mit alkotnának ebben a témában, tekintve, hogy a múltba visszanyúlóan nehéz valósághűt írni. :) Tetszik ez a sztori! :) Azt nézve, hogy ritka családnév, ez nagy mázli volt. :) Kár, hogy nem ismerkedtetek meg, kíváncsi lettem volna a reakciójára, ha ezt így közlöd vele. :) /Bius/
Bocsi, hogy idepofátlankodok, de Callie írását még mindig nem volt időm elolvasni, csak a kommentjeiteket itt, és Bius, végre valaki, aki ismeri a Merlin kalandjait! *-* Bradley James egy isten! (Amint lesz időm, ami talán még ebben az évtizedben lesz, én is elolvasom és véleményezem, Callie! :3)
Ooo annyira örülök, Lau! :) Nálam is ez van, akárhány embernek mondtam eddig, mindegyik nézett, hogy "aha, oké, olyan is van". Úgy bizony! Abban a páncélban, és azok a szemek:) Kár, hogy nem-et mondott a 6. évadra :( /Bius/
Bius! :) Volt pár este, amikor úgy nézegettem az ajtót, hogy na most szépen beszállok a liftbe és leevickélek a negyedikre és bekopogok. Aztán megakadtam, hogy milyen nyelven beszéljek? :) Mert odaát fura mód nem igazán tudnak sem angolul, sem németül... tehát úgy vekengtem volna, hogy vajon megértené mit beszélek, vagy csak nézek rá és azon a nyelven fejezem ki magam, ami minden nyelven ugyanazt jelenti? :))) MEgért volna egy próbát, de már annyi srácot zaklattam, valahogy nem akartam még egyet beállítani a sorba. :D na meg az ő országában voltam az ő törvényeik közt valahogy inkább ne... vannak azért olyan országok ahol inkább meghúzod magad. :) Egyébként meglepően sokan vannak ezen a vezetékneven. Én kapásból hármat is ismerek, bár aki tényleg "vérségileg" is kötődik, nos valahogy pont arra mondanád azt, hogy mhh... rossz gének :))) biztos túl sokat kapott az apai ágról :)
Ez így tényleg komoly dilemma, bár az én gondolatmenetem már annál a résznél megakadt volna, hogy bekopogok. :) Max úgy lett volna merszem, hogy tudom, nem megyek vissza többet arra a helyre. :) Bár nem lehetett volna rosszabb annál, mikor egyik barátnőmmel sétáltunk és leszólított minket egy angol anyanyelvű ember, hogy hol van a sportcsarnok. Nos, össze-vissza hablatyolásunk után, mondhatni kézzel-lábbal mutogattuk az irányt. A nonverbális kommunikáció tényleg hatásosabb. :) Ezekszerint megdőlt a "név statisztikám", én sajnos egyet sem ismerek... Talán majd egyszer:) (Az ilyen kijelentéseim után szokott az történni, hogy hirtelen előkerül az életem egy másik részén az említett dolog, vagyis ez esetben családnév.:)) /Bius/
Szia, Callie!
VálaszTörlésFú, amint lesz pár szabad percem, elolvasom, ugyanis tényleg Callie-hiányban szenvedek! :D
Puszi: Lau
Szia Laum!
Törlésoks. Ráérsz. Nyugi nem illan el. Ott lesz... az örökkévalóságnak. :)
Pusz: Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésElolvastam és attól függetlenül, hogy nem rajongok különösebben Thököly-ért, tetszett. :)
Elképesztő, hogy mennyire belementél az egész témába, bár múltkor említetted rajongásod Thököly iránt. :) Szerintem teljesen rendben van a nyelvezet is, meg minden. :)
Egyáltalán nem mondanám magam műelemzőnek, ám azon kommentek egy részétől, melyek a történetről vélekednek néztem egy nagyot...
Nos, amint említettem, tapasztalatlan vagyok, de nem értem, hogy a saját fantáziád/elgondolásod szerint írt párbeszédek miért lennének helytelenek a régies nyelvezet miatt... Szerintem jó dolog, hogy "visszamentél" az időben és nem mai beszéd szerinti párbeszédeket írtál. A Fenyvesek Lordja is ilyen alapokon nyugszik, miért kellett volna eltérned a szokásodtól? Nem értem...mindegy. :)
A másik. A leírások alapján konkrét képet kaptunk az adott helyzetről, nekem ez sem volt probléma.
Érdekesnek találtam, hogy a főszereplő kilétét jóideig homály fedte, ám ezen "motívum" kellően rejtélyessé tette a történet elejét.
Sajnos frissítésre volna szükségem, jelen helyzetben nem áll birtokomban elegendő ismeret ezen történelmi szakaszhoz, úgyhogy csak alapismereteimre tudtam hagyatkozni. :)
Köszönöm, hogy megosztottad! :)
Jó, aláírom, hogy a "Callie"-t, mint álnevet nem kötnénk a magyar történelemhez, viszont hol van megszabva, hogy kizárólag magyar álnév alatt lehet írni? :)
By Bius
Szia Bius!
TörlésKöszönöm, hogy elolvastad. Most át is ugrom azt a részt, hogy nem rajongassz Thökölyért. Én már megkaptam ezt egy párszor szóval...:))) megedződtem a témában.
A kommentek... mh... hú hát nyilván van nekem is valami elgondolásom, véleményem a dolgokhoz, de nem akarok ott a pályázati anyagnál belebonyolódni semmiféle kommentháborúba. Volt már kommentháborúban részem. Konkrétan szétszedtem az egész oldalt elemeire hullott, tehát azóta úgy megtanultam, hogy inkább ne. :))) / Mellesleg ott is olyan Callie-féle szinten belezúgtam az oldalszerkesztőbe :))) és... csak úgy feltettem neki egy-két kérdést, amivel berobbant az oldal... és ő volt az első aki kilépett az oldalról aztán... ott maradtak a lányok. Afféle kakas nélkül maradt a tyúkól hangulatban és... aztán szépen mindenki nyitott saját blogot... na hát... nem vagyok egy összetartó elem. :)))
Szóval tényleg nem. Válaszolhatnék de... ezen a pályázaton is látszott, hogy kákán is lehet csomót találni, meg belekötni az élő fába, meg szokásos tudod, ha kalap van rajta az sem jó, ha nincs az sem... szóval tényleg nem is ez a lényeg. Már így is többen és normálisabban reagáltak rá, mint akiket személy szerint megkértem szóval... én ennek is örülök, hogy jééé elolvasták!! nem csak a külső merevlemezemnek írtam. Bár ő mindig békésen őrizgeti és időnként kedves kis surrogó hangokkal megörül, amikor megnyitom... tulajdonképpen ez egy 6 éves projekt lezárása volt. Amikor hat éve elkezdtem írni... tényleg csak úgy azért mert ki kellett írnom magamból, vagy egyszerűen nem is tudom, túlcsordulok vele, akkor nem gondoltam még arra, hogy egyszer itt lesz nyilvánosan... ennek elég hosszú folyamata volt azért. Bár már jó két éve végülis "kész" volt. Ugye ezt talán írtam is valahol valamelyik Callie-interjúban.
A kommentekre meg tényleg tudok egy remek Holdhercengős idézettel élni. Marmalode Jamben csak a szájára ütne és azt mondaná: Újra a régi vagyok!Ízlésem és pofonom van! :)))
A bevezető idézet. Bár tudtam volna a további fejezetekben is ennyire jót írni. :))) annyira nem vagyok egy tájleírás-függő, de azt hiszem van is egy könyv amiben a főhős azt mondja: gyűjtöm a regények első mondatát. Nem olvastam el a storyt, de azt hiszem... amikor meg akartam adni a felütést, akkor valami ilyesmi derengett bennem. Adni egy nyitást. Utána szerintem jobban kijön a régi stílusom, hogy pörgetem a párbeszédeket... mert azok izgisebbek nekem is...
hát...khm... volt valaki ( igen már megint egy szerelem) aki azt mondta. HA Thökölyről írsz mindig rágörcsölsz. Mert túl fontos neked. Hogy ezer levelet megírtam neki, és százszor jobban, pedig csak spontán írtam. Lehet kicsit spiccesen könnyebben menne a Thökölyről írás... mert tény, hogy róla írni az... nekem nem csak írás...annál több... de azért volt jó pár flow-élményem vele is... anélkül mondjuk nem is lehetne írni.
A Callie... hát... azt hiszem áldom a Pályázatot azért, hogy meghagyta a Calliet. Mert ami ott február-március környékén volt rettegtem volna hogy nekem esnek facebookon meg isten tudja hol és kábé megdobálnak kővel, meg paradicsommal, mint az irodalom hajnalán, ha pocsék volt az előadás. :))) de egyébként azon az állásponton vagyok, ha megjelenik egy ilyen szintű történelmi ( és igen magyar történelmi) munkám akkor arra éppenséggel lehet, hogy büszke vagyok és szeretném a saját nevemen elkövetni ( főleg, hogy pl. a könyvheteken és ilyesmiken kijön az írói álnév mögött a valós név is onnantól meg szerintem értelmét veszíti az álnév...) de tény, hogy monjduk itt a Manchesteri történetek terén nem szeretném magyar névvel kiadni, mert... egyből nekem esnek hogy mit tudja ez, magyarként hogy mi van odakint? szóval ( magyar nyelv-) határon túli történeteket szerintem is jobb írói álnéven kiadatni, határon belülieket meg valami magyaros jól csengő névvel... Szerintem beszélek férjemmel, hogy ideje felvennünk családnévként a Thökölyt :) Ja és... na jó ezt nem tudom kihagyni... amikor kint időztem, tényleg volt egy srác a negyedik emeleten, aki Thököly volt ( mellesleg még jól is nézett ki!) és... férjem megjegyezte, ,hajrá, mutatkozz be neki és mond el, hogy minden vágyad, hogy a felesége légy és felvedd a nevét! :))) Na hát... sajnos nem ismerkedtem meg vele bár... kétlem, hogy egy nyelvet beszéltünk volna
VálaszTörlésKöszönöm, hogy elolvastad tényleg. És még Bius-véleményt is kaptam, szóval most már kerekebb lett a világ! :)
Pusszantlak:
Callie
Ne aggódj, nekem is vannak fura rajongásaim. Pl. engem Arthur király fogott meg, ha történelmi személyről van szó. (Persze főleg a Merlin kalandjai sorozatban, ahol Bradley James-é a karakter.:))
TörlésA mondakör mindig is érdekelt, meg a kérdés, hogy valós-e, de Bradley-vel mindent visz nálam.:)
Én jókat szoktam röhögni a kommentháborúkon -már amelyik olyan témájú-, mulatságos, mikor minden kis hülyeségbe beleköt valaki(főleg, ha az egy "okoska":)) Benne lenni keményebb menet, mint olvasni, az biztos. :)
Nekem is van egy elkezdett történetem, melynek főszereplője a kedvenc énekesem, és valóban nehezek a párbeszédek, bár én a beszéd téma dologgal birkozom meg nehezen. :)
A paradicsomdobálásról minden helyzetre annyit, hogy az hajítsa az elsőt, aki "jobbat" tudna összehozni. :)
Kíváncsi lennék, hogy a fikázó kommenteket megíró illetők mit alkotnának ebben a témában, tekintve, hogy a múltba visszanyúlóan nehéz valósághűt írni. :)
Tetszik ez a sztori! :) Azt nézve, hogy ritka családnév, ez nagy mázli volt. :) Kár, hogy nem ismerkedtetek meg, kíváncsi lettem volna a reakciójára, ha ezt így közlöd vele. :)
/Bius/
Bocsi, hogy idepofátlankodok, de Callie írását még mindig nem volt időm elolvasni, csak a kommentjeiteket itt, és Bius, végre valaki, aki ismeri a Merlin kalandjait! *-* Bradley James egy isten!
Törlés(Amint lesz időm, ami talán még ebben az évtizedben lesz, én is elolvasom és véleményezem, Callie! :3)
Ooo annyira örülök, Lau! :)
TörlésNálam is ez van, akárhány embernek mondtam eddig, mindegyik nézett, hogy "aha, oké, olyan is van".
Úgy bizony! Abban a páncélban, és azok a szemek:)
Kár, hogy nem-et mondott a 6. évadra :(
/Bius/
Bius! :) Volt pár este, amikor úgy nézegettem az ajtót, hogy na most szépen beszállok a liftbe és leevickélek a negyedikre és bekopogok. Aztán megakadtam, hogy milyen nyelven beszéljek? :) Mert odaát fura mód nem igazán tudnak sem angolul, sem németül... tehát úgy vekengtem volna, hogy vajon megértené mit beszélek, vagy csak nézek rá és azon a nyelven fejezem ki magam, ami minden nyelven ugyanazt jelenti? :))) MEgért volna egy próbát, de már annyi srácot zaklattam, valahogy nem akartam még egyet beállítani a sorba. :D na meg az ő országában voltam az ő törvényeik közt valahogy inkább ne... vannak azért olyan országok ahol inkább meghúzod magad. :)
TörlésEgyébként meglepően sokan vannak ezen a vezetékneven. Én kapásból hármat is ismerek, bár aki tényleg "vérségileg" is kötődik, nos valahogy pont arra mondanád azt, hogy mhh... rossz gének :))) biztos túl sokat kapott az apai ágról :)
Ez így tényleg komoly dilemma, bár az én gondolatmenetem már annál a résznél megakadt volna, hogy bekopogok. :) Max úgy lett volna merszem, hogy tudom, nem megyek vissza többet arra a helyre. :)
TörlésBár nem lehetett volna rosszabb annál, mikor egyik barátnőmmel sétáltunk és leszólított minket egy angol anyanyelvű ember, hogy hol van a sportcsarnok. Nos, össze-vissza hablatyolásunk után, mondhatni kézzel-lábbal mutogattuk az irányt. A nonverbális kommunikáció tényleg hatásosabb. :)
Ezekszerint megdőlt a "név statisztikám", én sajnos egyet sem ismerek... Talán majd egyszer:)
(Az ilyen kijelentéseim után szokott az történni, hogy hirtelen előkerül az életem egy másik részén az említett dolog, vagyis ez esetben családnév.:))
/Bius/