Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2018. február 22., csütörtök

Csak egy kávé

Stefi az én szerkesztőmnél ül és már órák óta csinálja a szerkezetrajzot. Egy régi épületemet viszi fel a programba rajzként, így elég gyorsan látom át, hogy mikor mit hibázik.  Ahogy odaülök mellé kérdőn rámpillant.
  • Stefi! mondtam, hogy használd a füzetet - tolom felé az alapfunkciókról leírt vázlatot. - a rajzolt egység alapjában véve miliméter. Ehhez meg kell adnod az egy az egyhez arányt. Mindig magasság és szélesség megadásával kezded.  Bal alsó és jobb felső koordináták megadása - új felületet nyitok és megmutatom újra az alapindítást a rajz készítéséhez. - Stefi olyan vagy mint Alex a játékboltban. Meglátod a programot és csak ide-oda kapkodsz benne. Lépésről lépésre kell haladni, vagy elcsúszik az egész. Megcsináltad a prototípust?
  • Nem.
  • Stefi magadnak könnyítsd a dolgot. Ha ezeket az alapbeállításokat megcsinálod, utána nem kell vele foglalkoznod. A program felajánlja, hogy kívánod-e a prototípusban való munkát és te csak megnyitod azt az alapsablont, amit egyszer tökéletesen és jól beállítottál.
  • Jó, de akkor miért nem csináltad meg alapvetően és akkor nem csúszok el ezen?
  • Azért Stefi, mert neked kell rájönnöd. Plusz, ha törlődik a prototípus, akkor is képesnek kell lenned újra megcsinálni. Utána beállíthatod ezt alapértelmezésnek. De addig nem.
  • Jól van - tolja feljebb a szemüvegét és elölről kezdi a rajzot. Figyelem egy ideig.
  • Jó, most szedd szét - intek  a monitorra. -  Oszd három felé a képernyőt és így látod a nézeteket. Ez melyik? - mutatok rá.
  • Felülnézet… elől… oldalnézet - mondja Stefi, ahogy rámutatok az egyes nézetekre.
  • Ok. Most váltsd át a koordinátarendszert -  felállok, Stefi keres mint az őrült. - Nézőpontváltás. Perspektíva váltás. Ne aludj be! Stefi!
  • Jól van na itt állsz felettem és ez frusztrál - néz fel rám Stefi a szemüvegkerete felett.
  • Ne csináld ezt, ne nézz így rám, mert megbaszlak! - intem. Stefi elvigyorodik. - Stefi!
  • Jól van na! Imádom, amikor játszod a tanárbácsit. Totál begerjedek tőle!
  • A francba is, én is! -  és tényleg én is beindultam rá. Stefi ajkai vörösek és kívánatosak és érezni akarom az ízét. Felrántom és felültetem a képernyő mellé az asztalra. Stefi zihálva túr a hajamba, reszkető ujjaival idegesen rángatja az övemet, de nem tudja kicsatolni.  Szétnyitja a lábait és míg az övemmel vacakolok magához ránt. Az ölébe csapódok és Stefi a könyökére dől a csípőjénél fogva markolom és Stefi magas éles sikolyokkal fogadja minden döfésemet. Hallatszik a befelé szívott levegővétele éles hörgése is. Az alkaromba markolva feszíti meg magát és  nyöszörgő-nyávogó hangokkal élvez el, s szétterül az asztalomon. A karjaimra könyökölve hajtom a fejem a mellkasára és én is zihálok. Alig kapok levegőt.
  • Basszus Stefi! - lihegem kifulladva.
  • Mh, jó menet volt - nyalja meg az ajkait kielégült mosollyal.
  • Mennyi az idő? - a karórámra pillantok. 15.14. A bébiőrön meghalljuk Alex hangját.  - Gyere mennünk kell Alex felébredt! Este folytatod a rajzot! - figyelmeztetem, mire csak rámkacsint. Amióta újra a tanítványom lett veszélyesebb, mint valaha.

Kínos volt a fegyelmi bizottság előtt ülni? Kicsit. Bár mivel Stefi a feleségem, valahol képletessé vált az egész. Viszont felvetett egy másik problémát. Innentől én mint férje fogom értékelni a feleségemet. Tehát abban állapodtunk meg, hogy két külső tanú is jelen kell legyen minden értékelésnél Stefi vizsgája alatt. A tanszékvezető a tárgyalás után megjegyezte, hogy nem gondolta volna, hogy lesz még folytatása a Stephanie Brooks ügynek. Bevallottam, hogy én se. Ránézett a karomon ülő Alexre és megjegyezte, hogy helyes gyerek. Magában meg nyilván gondolta, hogy felcsináltam a tanítványomat, aztán elvettem.

Hogy kifújjuk magunkat felugrottunk Angelához.
  • Na hogy ment?
  • Nem kérdeztek nagyon bele - fújtam ki a levegőt.
  • Tőlem azért megkérdezték, hogy inzultáltál-e az órán is - nevetett Stefi.
  • És mit válaszoltál? - ráncoltam a homlokom.
  • Hogy eleve nem is te kezdeményeztél sosem - rántott vállat Stefi.
  • Kösz.
  • Ez az igazság.
  • Egy csésze tea és egy Scramble játszma? - veti fel Angela.
  • Jöhet.
  • Szia, Michael a szembeszomszéd - vigyorog Stefire Michael.
  • Szia, Stefi a feleség - mosolyog Michael-re Stefi.  - De ott voltál az esküvőn is nem? - kérdezi.
  • Persze, csak háttérszereplőként - nevet Michael.
  • És most innen kukkoltok át, vagy te is átjársz Michael-hez? - érdeklődöm az asztalhoz ülve.
  • Többnyire Michael van nálam - hozza a kancsó forralt vizet Angela. - Kapsz megrovást?
  • Még nem tudom. Szerintem mivel házasok vagyunk, úgy tekintenek ez egy szerelmi ügy, úgyhogy megúszom komolyabb következmények nélkül.
  • Az jól hangzik - nyugszik meg Angela. - Stefi sikerült berendezkedned Kendalban?
  • Még szokom ezt az új helyzetet - néz rám futólag Stefi. - Hiszen most már állandó jelleggel együtt alszunk Alex-el. Nekem ez még elég furcsa.
  • Hát nekem is - teszem hozzá Stefire nézve. Michael Angela combját simogatja állandóan az asztal alatt. Nem tudom mit gondolnak? Hogy nem veszem észre? Alex bóklászik a lakásban, felfedezi magának a területet. Végül a cipőknél köt ki. Stefi feláll és utána megy.
  • Ne rágcsáld a cipőket Alex - kapja ölbe és visszahozza az asztalhoz. Nem igazán tud Stefi részt venni a játékban.  Egy fél óra után elindulunk haza Kendalba.

Végighallgatom, ahogy Stefi leküzdi Alex akaratán keresztül is a gyerekbe a vacsorát. Iszonyatos a hangzavar a házban. Egy ideig a tervezőasztal előtt ülök, aztán feladom. Kimegyek hozzájuk. A konyhám olyan, mint egy csatatért. Esküszöm mindenütt babakaja van. Alex pelenkájában és Stefi hajában is.
  • Bocs, irtó nagy rumlit csináltunk - törölgeti a borsófőzeléket Stefi.
  • Stefi nem kell állandóan bocsánatot kérned - egy flakon bakteriális törlővel végigfújom a pultot és elkezdem letörölni ezt az undorító sárgás maszlagot.
  • Jó, csak ez a te házad, nem vagy hozzászokva, hogy így nézzen ki - hajol le Stefi, hogy egy papírszalvétával feltörölje a trutymót a járólapról.
  • Most már a ti házatok is Stefi - nézek rá.
  • Jól van - hagyja rám Stefi. Néha úgy érzem rajta, mintha csak nyaralni lennének itt. Stefi még nincs itthon nálam. Kínosan ügyel mindenre. Ráadásul állandóan azt érzem, attól tart, hogy megszidom valamiért. Basszus!
  • Menj moss hajat, addig rendet rakok itt -  intek a fejemmel a fürdőszoba felé.
  • Nem tudom, hogy tudta még a hajamba is belekenni - rázza a fejét Stefi. Megtapogatja szőke fonatát és kezd beleszáradni már a cucc. - Ellesztek?
  • Boldogulunk valahogy - biccentek rá. Stefi elvonul én meg kettesben maradok Alex-el. Kiveszem az etetőszékből, megmosom a borsófőzeléktől. Esküszöm minden babakaja ugyanolyan színű. Mint a hányás. Alex egy ideig elvan, aztán rájön a félóra. Semmi nem érdekli se a telefon, se a zene, se a babatévé. Semmi. Feladom és Stefi után viszem.
  • Sziasztok. Anyahiányos? - kérdezi Stefi nevetve. A körmét lakkozza. Úgyhogy most végignézem, hogy lesz olyan vadítóan tűzvörös az oválisra reszelt körme. Stefi futólag felpillant rám. Már gondolkodtam párszor, hogy zavar-e ez a szín. Mármint persze, amíg csak úgy egy csaj volt, tényleg volt benne valami izgató, abban a vörös lakkban, meg a vörös rúzsban. Most, hogy a feleségem. Nem tudom. Nem igazán akarok beleszólni. Lehet még annyira én sem kaptam el ezt a család szerepet. Most komolyan szóljak rá a feleségemre, hogy ne fesse ilyen kurvásan magát? Nem tudom. De tudom, hogy megnézik a férfiak. Még Michael is megbámulta. Pedig ő abszolut oda meg vissza van a húgomért. De akkor is megnézte. Még Liam is megnézte. Mert egyszerűen Stefi ilyen. Jelenség. Meglátod és rá kell nézned. Egyszerűen egy pasi ezt észreveszi. Stefit nem lehet nem meglátni. Őt meg kell nézni. Csak most már a feleségem, nem nagyon akarom, hogy mások bámészkodjanak rajta. Valahol meg persze büszke vagyok, hogy az én feleségem. És olyan nő, akit más férfiak is megnéznek és … megkívánnak. Őrült dilemma.
  • Mi az? - kérdez rá Stefi.
  • Semmi. Dögös vagy. Nagyon - grimaszolok.
  • Szexelni akarsz? - kérdez rá egyenesen Stefi.
  • Lehet - biccentek.
  • Akkor ideje ágyba tenni Alexet - int a kád felé Stefi, jelezve, hogy kezdjem megengedni Alex fürdővizét. Hát rajtam aztán nem fog múlni egy gyors fürdetés. Stefi izgató vörös körmeit bámulom állandóan és egyfolytában erre gondolok, amíg meg nem érzem magamon, ahogy végigkarcolja a bőröm.

Liamnál a csészémbe dobom a filtert és átvonulok vele a tárgyalóba. Odakint szakad az eső. Stefi és Alex otthon maradtak, csak én jöttem ki Liamhez. A  Liam-féle mindig steril konyha is olyan, mint egy csatatért. Mindenféle dobozok és üvegcsék és cumisüvegmelegítő. Esküszöm mázli, hogy nem iszom tejjel a teákat, mert Liam anyatejet öntött a kávéba. Káromkodott egy nagyot és kezdhette elölről.
  • Ittál már Vanessa anyatejéből? - kérdezek rá kíváncsian.
  • Szűnj meg! - mordul Liam.
  • Figyu, akkor is folyik a teje, amikor szexeltek? - érdeklődök, Liam nézése felér egy testi sértéssel.
  • Szakadj le a témáról Alex!
  • Jól van na - fordulok vissza a gépemhez. - Csak nekem ezek a részek tökre kimaradtak. Stefi már nem szoptat - nyomtatni kezdem a rajzokat és ahogy kijön egy-egy lap kihúzom és átnézem a rajzokat. Liam a gépét nézi, de megszólal:
  • Azóta nem szexelünk. Amúgy is az egész ágy ragad a tejétől. Undorító. Itt alszom a kanapén. Megint cserélhetek egy matracot - morogja Liam.
  • Ok. Kösz az infót - nézek Liamra, aki fapofával bámul a képernyőre.
  • Hogy megy Stefinek az Autocad?
  • Kezd belerázódni.
  • Mennyire rázódott bele?
  • A múlt héten nem hibázott. Lehet csak szerencse, nem tudom.
  • Jó, hozd el egy próbatesztre. Látni akarom mit tud élesben - néz fel rám Liam.
  • Komoly?
  • Persze, hulla fáradt vagyok. Jó lenne legalább ezt a részt lepasszolni - belekortyol a kávéjába aztán fürkészve néz. Felpillantok rá a tervrajzokból.
  • Mi van?
  • És, ti? Minden nap kúrtok mi?
  • Majdnem - biccentek rá.
  • Azta! Hát ja, neked van húszegynehány éves feleséged. Ráadásul arra a csajra bárki beindulna, akinek van szeme. Mégiscsak te vagy a jobb. Te vagy a nívódíjas építész. Neked van fiad, és egy fiatal szőke feleséged.
  • Neked ott van Vanessa.
  • Hány éves most Stefi? - Liam a kávéját kortyolgatja, miközben maga felé fordítja az asztalomról a mi esküvői képünket.
  • Huszonkettő.
  • Pfh! Bakker! Egy huszonkét éves dögös, szőke csajszival tolod. Rohadt nagy mákod van remélem tudod!
  • Na mi van, bejön a feleségem? - vihogok rá.
  • Hát tényleg jó hús a csaj meg kell hagyni - biccent rá Liam. - Meg katalógusra való a gyerek is. Minden magazinbaba ilyen mint Alex.
  • Kösz - biccentek rá. - Jövőhéten kihozom őket az irodába.

Stefivel kézenfogva megyünk vissza a manchesteri tanári szobámba, ami elég fura még kettőnknek is. Pedig már megszokhattuk volna. Sean  a szobánkban van és 3D látványterveket nézeget. Telefüstölte a szobát. Úgyhogy ablaknyitással kezdek.
  • Válassz! - tolja Stefi elé a két képet. Stefi ránéz és  a mutatóujjával megkocogtatja az egyiket.
  • Ez - feleli, én csak a vörösre lakkozott körmét nézem.
  • Miért az? - néz fel rá Sean.
  • Mert nagyok az ablakok. Világosabb, otthonosabb - Stefi a forgószékembe ül, és a tanári asztalomnál nézelődik.
  • De többet kell takarítani is - érvel Sean.
  • Manchesterben? Itt a nők két évben egyszer ha letakarítják az ablakukat - kopogtatnak és Stefi egyik évfolyamtársa nyit be.
  • Szia!
  • Szia! - a srác döbbenten bámulja Stefit. Beismerem rohadt féltékeny vagyok ezekre az egyetemista kis pöcsökre. A feleségem még mindig közelebb van hozzájuk korban, mint hozzám, és a frászt hozzák rám. Mi van ha rányomulnak a feleségemre? Stefi tényleg jól néz ki. Liam is megmondta. - Csak jegyet jöttem aláiratni - kiveszem a kezéből és aláírom. - Minden oké? - kérdezi Stefit.
  • Persze - vigyorog fel rá Stefi és esküszöm flörtöl a sráccal.
  • Minden jót, viszlát! - szinte kitolom a srácot a szobából. - Nem tudja, hogy a feleségem vagy igaz? - Nézek Stefire vádlón.
  • Lehet, hogy nem - kacsint rám Stefi.
  • Ez nem humoros - morgom.. - Utálom, ahogy néznek rád.
  • Akkor megbüntetsz tanárbácsi? - pislog fel rám Stefi.
  • Mint egy rossz pornó, húzzatok már haza - morogja Sean.
  • Még beszaladunk Angelához a gyerekért - pakolok el az asztalon.
  • Nem is értem, minek ez a kirakat vizsgázás Stefinek -dünnyögi Sean.
  • Mert mondjuk fegyelmi ügy volt belőle?
  • Aha. Ott vagy te mint vizsgáztató, meg behívsz engem, meg valami gyökeret a csoportból.
  • Jah… komoly vizsgákat nyomtok le. Előre beírhatnád a jegyeket Stefinek.
  • Jól van, még egy fél év aztán…- rántok vállat.
  • Köszi Sean, jó vizsga volt ma is - nevet Stefi. Kikapcsolom a gépem, megiszom az elhűltteámat és elindulunk. Lehet kicsit megrendezett vizsgákat nyomok le Stefivel? Nem tudom. Persze, otthon is ki szoktam kérdezni és ettől egy idő után Stefi is rájött, hogy miket fogok kérdezni. Kicsit olyan, mintha előre megbeszélnénk a vizsgakérdéseket. Nem tehetek róla, hogyha egyszer együtt élünk.

Angela nincs egyedül. Mármint nem csak Alex bóklászik nála és autókat lökdös a bútoroknak, hanem Micheal is nála van. Alex ahogy meglát minket vigyorogva nekilódul, elvágódik és mászva folytatja útját, mintha mi sem történt volna. Stefi az ölébe kapja, és Alex veri a fejét az anyja mellkasába.

  • Kibírható volt? - kérdezem a párost.
  • Túléltük - biccent Michael.
  • Ne mondj már ilyet! Alex aranyos baba, játszottunk, volt egy holtpontja, de akkor…
  • ...akkor toltunk egy kis heavy metalt az arcába és elhallgatott… - felelte Michael.
  • Aham… - felelem és kételkedem, nem-e kap valami káros lelki sérülést itt a gyerekem.
  • Csak bolondozik  - mondja Angela.
  • Nem is. A meghökkentés ereje. Tényleg abbahagyta a sírást - nyugtat Michael.
  • Értem. Tehát a fiam a Carmina Buranára sírva fakad, de a heavy metálra elhallgat. Egészen eklektikus az ízlése - biccentek. - De nektek nem való gyerek - jelentem ki Angelát és Michealt nézve.
  • Pedig rajta vagyunk a témán - feleli Michael olyan magától értetődően, hogy egy pillanatra Angie pislantok, majd sietve körbenézek.
  • Tényleg?! - csap le a témára Stefi és visszaereszti a ficánkoló Alexet játszani.
  • Stefi, te gyere a mosdóba, beszédem van veled - húzom magammal. Angeláék végignézik a
  • kivonulásomat. Bezárom a mosdó ajtaját.
  • Mi van? - teszi keresztbe a karját Stefi és cukkolósan néz a szemüvege mögül.
  • Az a kis pöcs! Ki a faszom az?
  • Ezt nem lehetett volna a kocsiban megdumálni? - kérdezi durcásan Stefi.Nem, mert ott nem jutott volna időm és lehetőségem erre - tényleg szó szerint nekiesek és falom az ajkait. Stefi remegve feszül nekem.
  • Mégiscsak benne vagy a mosdószexben?
  • Persze, Alexet is ott csináltam - emlékeztetem.
  • Hülye - neveti Stefi és  libabőrös lesz, ahogy a blúza alá nyúlok.
  • Nem válaszoltál!
  • Csak… egy srác.
  • Akinek nem árultad el, hogy Goodwin vagy?
  • Nem jött szóba.
  • Miért miről dumáltál vele?
  • Csak elhívott egy kávéra - oké most már leálltam. Ez most már komoly. Elhúzódom és zihálva nézem Stefit. Stefi megnyalja az ajkát és felnéz rám.
  • Mi van?
  • Csak egy kávé! - tárja szét a karját Stefi.
  • Te elmentél vele kávézni? Basszus! - beletúrok a hajamba. Most már kurva ideges vagyok!
  • Most nem értem miért kell felfújnod! - dühöngi Stefi.
  • Nem hiszem el, hogy elmentél vele kávézni!
  • Miért?
  • Mert… mert a feleségem vagy.
  • És? akkor innentől már csak veled kávézhatok? - kérdezi felemelt szemöldökkel Stefi.
  • Figyelj minden pasi ezt csinálja, meghívhatlak egy kávéra, hazavihetlek, megbaszhatlak?
  • Alex, állj le!
  • Nem, a kurva életbe is!
  • Két óra közt voltunk, volt időnk, megittunk egy kávét, ennyi. Nem kell túldrámáznod! Egyáltalán nem arra gondolt!
  • Stefi, mindenki arra gondol, aki csak meglát.
  • Mert?
  • Mert… olyan vagy.
  • Milyen vagyok? - húzza fel magát most már Stefi is.
  • Dugni való.
  • Tessék?
  • Jól hallottad. Hidd el, a pasik 99%-a rád néz és ezt gondolja.
  • Csak ezért feküdtél le velem, akkor az elején is? Csak ezért vettél feleségül? Mert dugnivaló vagyok? Erre gondolsz ha rám nézel?
  • Nem.
  • Most mondtad ki! - oké ebből már szarul fogok kijönni. Stefi felpaprikázva nyitja ki a mosdó ajtaját és kiviharzik. Felkapja Alexet a szőnyegről és az előszobában belebújtatja a lábát a cipőjébe. Egyértelműen jelezve, hogy indulni készül.
  • Minden okés? - néz ki Angela a nagy mozgolódásra.
  • Majd csörgök! - legyintek be hozzájuk és én is a cipőmet húzom. Stefi meg sem vár, a jaguárt rángatja. Mire csippan már szinte rúgdossa a kocsit. Beülteti Alexet és maga is bevágódik az autómba.
  • Bekötötted magad? - kérdezem keményen.
  • Be - fröcsögi Stefi.
  • Akkor jó - s rátaposok a gázra. Végigszáguldunk Kendalig.  Úgy vezetek, mint ezer éve nem. És baromira jó feszültségoldó. Teljesen kikapcsol. Nem nézem a kilóméterórát csak nyomom a gázt.

7 megjegyzés:

  1. Szia Callie!
    Milyen huncutok...számíthattam volna rá, hogy ebből más is lesz...��☺
    Uu a babakaja effektus...fújj és még íztelenek is. Unokaöcsém is megküzdött velük. A legjobb a turmixolt rántotthús krumplival...fújj :/
    Liam és az anyatej. Ez vicces volt.☺
    Liaaam! Állíts magadon! Neked Vanessád van!!!
    Szerintem nem jogos Alex féltékenysége, Stefi nem csalná meg.
    Pedig màr olyan jól elvoltak meg minden...Minden pasinak ez a hülye féltékenysége...
    Csak nehogy baj legyen a féktelen vezetésből. :(
    By Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius!

      Turmixolva talán a krémlevesek a legjobbak. minden más csak lefelé a lejtőn utána :) A mélypont tényleg a fentebb leírtak. bár legalább könnyen csúsznak. :)
      Liam... hát... pasi. Iszonyúan fognak hiányozni ezek a pasik az életemből.
      A féltékenység fura dolog. Bizonyos mértékig még okés is... csak egy határon túl nem az.
      Nem hittem, hogy ilyen gyorsan itt lesz. De... azt kell írjam: történetzáró rész következik. megszakad a szívem komolyan... fuh de nem akarom, hogy vége legyen.
      és... egy nagyon más műfaj jön... lehet az elejéért nem fogtok rajongani, mert nehéz a Marianne indítás. Én is érzem, mert most a fiúk után nagyon más... de majd ha belendül a a történet talán kicsit jobb lesz... még én sem látom át. Azt tudom mit akarok kihozni belőle, de hogy ez milyen lesz feketén-fehéren a gépen azt még nem tudom...

      Üdv: Callie

      Törlés
  2. Neeeeee *könnyesszem* :(
    Még fel kell dolgoznom lelkileg... :(
    Tényleg? Huh, hát kíváncsi is vagyok, de nem tudom elengedni...még, de muszáj... :(
    /Bius/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Basszus, már megint rossz helyre írtam a választ...*gondolatban fejbe csapja magát.☺
      /Bius/

      Törlés
    2. Uhh, én kíváncsi vagyok arra a különkiadásra, Callie!
      Ajaj... Alfi, szedjétek össze magatokat! :D
      En biztos vagyok benne, hogy imádni fogok barmit, amit te irsz ;)

      Törlés
    3. Hát remélem, hogy megbékéltek Marianne-al. Még én is szokogatom őt. Talán ha ezt kiírtam magamból akkor lenyugodok kicsit.
      De köszönöm a bizalmat Laum! Sokat jelent nekem! Pusszantlak! Callie

      Törlés
  3. Még lennének továbbfutások a fejemben. Mint szinte minden történetemnél, fel-felvillannak dolgok tényleg... de szerintem az utolsó fejezettel most kerek egész lett. mindez ami Alex történetéhez szólt. Legalábbis a tűlevelekhez... aztán ki tudja, majd lehet még visszatérek építész-sorozattal. Most nem akarom hogy belaposodjon a story. Tényleg. Az szerintem rosszabb mint ha vége lenne. :(

    VálaszTörlés