Pipacsünnep

Vanessa

Az első közös munkanapunkon még Liammal a kávét kortyoljuk, amikor Alex szürke Jaguárja gördül be az én kocsim helyére. Fura, hogy Liam  mellett a garázsban parkol az Adamom. Liam viszi be a kocsit, mert meg sem merem kockáztatni, hogy én küzdjem be az ő Mokkája mellé az Adamot. Szegény kis Adam már alig fut kint a szabad levegőn. Hiszen nincs igazán hova mennem. Eddig Liamhoz jártam. Az albérletet Ezüstharmaton felmondtam. Nincs dolgom ott. Tehát ha megyünk valahova akkor Liam Mokkájában ülök.

• Sziasztok! Meghoztam a képeket - Alex kisöpri a havat a hajából és egy vaskos borítékot tesz elénk. - Nagyon jók lettek. Viszont Andrew mást is küldött - a hóna alól előhúz egy helyi újságot.
• Ó ne! - nyikkanok meg. Már tudom mi lesz. Liam széthajtja az újságot és ott vagyunk. Az esküvőnk napján, éppen szállunk ki az esküvői kocsiból, Alex Jaguárjából.
• Jaj ne! Ez mai újság - Liam átfutja a sorokat a képet nézi. Nem rossz kép. De egyértelműen elkapott pillanat. Liam kezét fogva szállok ki fátyollal a hajamban. Tagadhatatlan.  - Ez nekem fájni fog ma - túr a hajába Liam és félredobja az újságot. - Vanessa minden megyei körzetszámos telefont irányíts be hozzám az irodába.
• Alex, kérsz valamit?
• Kösz, már reggeliztem.
• Tea?
• Jöhet - biccent és készítek neki egy csészét forralt vízzel tálcára teszem és beviszem az irodába. Liam a borítékból kiveszi a képeket és átfutja őket, majd az asztalomra teszi. - Válassz ki néhányat, amit keretbe rakunk - mondja, s a kávéját fogva bemegy Alex után az irodába.
• Oké! - nézek utána és ráérősen megnézegetek minden egyes esküvői képünket.

Tárgy: alkoholizáljunk?

Van egy meghívásom egy borkóstolóra. Most hétvégére. Mit szólsz?

Liam de Noir okl. építész tervezőmérnök

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

Tárgy: Re:

Már megint a gyengeségeimet akarod kihasználni?

Vanessa Williams irodavezető

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

Tárgy:!!!

Változtasd át a neved a céges lábjegyzetben!!!!

Liam de Noir okl. építész tervezőmérnök

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

Tárgy: DENOIR

Igazi despota vagy! :)

Vanessa de Noir irodavezető

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

Liam

A délelőtt folyamán befutnak azok a bizonyos telefonok. Izzanak a vonalak az irodában. Vanessa minden csörrenést átnyom. A mobilom is állandóan rezeg. Képtelenség dolgozni. Feladom és telefonközpontra váltok.  Marianne az első.

• Liam! Gratulálok és egyben csalódott vagyok.
• Tudom Annie! - engesztelő hangon a gyerekkori becézéssel próbálkozom.
• Te vagy a vár örököse a várúr! Olyan esküvőt rendezhettem volna neked…
• Kérlek! Szerettem volna ezt személyes ügyként kezelni és nem… nyilvánosként ha érted. Ha a várban tartjuk egész Ezüstharmat a lovagteremben lett volna, nekem ez nem megy Marianne. Nem érted meg?
• Az egész család fel lesz háborodva! Nem találok szavakat. Megsértettél.
• Ne haragudj!
• Gyorsan nyélbe ütötted!
• Véletlen sem akartam, hogy valaki kiszimatolja a környéken. Nem akartam felhajtást, nem akartam lesifotósokat, propagandát akármit. Nyugisan akartam megülni az esküvőmet.
• Gondolod, hogy ennyivel megúszod? Közlöm, hogy tévedsz. Minden jót Liam! - Marianne ingerülten csapja rám a telefont. Hát nem a legjobb indítás. Miközben Marianne volt a vonalban már egy másik hívásom is volt. Anyám újra próbálkozik. Mély levegő.
• Szia Anya! - még be sem köszönök máris zúdul rám anyám szóáradata.
• Ez igaz? Liam! Vagy valami bulvár fogás? Remélem ez csak valami tévedés, ami csak kiigazítást kíván. Mond, hogy álhír, mert apád tajtékzik, magából kikelve, és szönyen megbántott, annyira, hogy kétlem, hogy valaha is képes leszel kiengesztelni ezért, amit a családdal tettél és műveltél! Igaz a hír? Megházasodtál?
• Igen, igaz!
• És mégis hogy képzelted ezt fiatalember? Milyen elgondolással fordítottál hátat a családnak. Te vagy Lord de Noir! Kötelességeid vannak. Hogy az esküvődet a várban tartsd többek között!
• De nem akartam!
• Mi az, hogy nem akartad? Ez nem a te akaratod, ez Holdvölgye hagyománya!
• Olvastad a szöveget? A Lázadó Lord? Az egész cikk fröcsögve szedi szét a családot. a De Noir nevet!
• Anya kérlek!
• Nem, nem és nem! Beszélek Marianne-nal és kijavítod ezt a hibát!
• Az esküvőm nem egy hiba anya! - csattanok rá idegesen.
• Nem? Hát nem tudom. Mégis kicsoda ez a lány? Egyáltalán ő akarta így?
• Nem. Én.
• Mert gondolom rábeszélt. Egyáltalán ki tudott róla?
• Andrew.
• Andrew! Na a másik főkolompos a családban! Ezért is értettétek mindig olyan jól meg egymást! - anyám paffog, dühöng és remeg a hangja.
• Nem lesz dupla esküvő.
• De igen! Szépen ceremóniálisan is elveszed a de Noir várban.
• Nem, nem lesz így anya!
• De igen! Erről nincs vita. Ez az elvárás.
• Leszarom, hogy mi Holdvölgye elvárása. Meg az egész De Noirság elvárása!
• Jó, majd akkor beszélek veled, ha észhez tértél, na meg ha nincs a közeledben az a nő!
• Az a nő a feleségem! - kiabálok a telefonba. Megszakítom a hívást. Fújtatva nézek a velem szemközt ülő Alexre. - Oké! - kikapcsolom a mobilom és a vezetékes telefonból kihúzom a vezetéket. - Erről ennyit. Vanessa? - szólok ki.
• Igen?
• Tedd félre a kagylót!
• Oké!
• Jó. Akkor… dolgozhatunk - ülök át a tervezőasztalhoz nyugalmat erőltetve magamra.

Vanessa

A borkóstoló  egy középkori pincerendszerben van. Állófogadás lesz, annyit Liam elárult. Főleg sajt és borkorcsolya, és egy buborékos bor a nyitóital. Boroshordókra terítettek, de nagyon minőségi abrosszal és kristálypoharakkal.  Nem különösebben rajongok az állófogadásokért, mert nehéz tányérral és pohárral egyensúlyozni és egy idő után fárasztó is végigállni.  Most már értem miért nem rajongok a pincékért sem. Furcsa dohos szag van és fázom is. Egy türkizzöld koktélruhát vettem az eseményre. Mindenki szörnyen elegáns. Próbálok arra gondolni, hogy ez mennyire az én világom. Még ha ide is házasodtam. Zavartan megforgatom a jegygyűrűmet az ujjamon és ebben a pillanatban a rendezvény védnöke lép a faemelvényre. Jaj ne! Mikor láttam utoljára. Kábé fél éve. De kétségtelen. Ez a Becky! Nem hiszem el. A sarokban állok és csak bámulok erre a tökéletes hideg szőke manökenszépségre. Mármint a férjem ilyen nőkkel kavart. Hogy jövök én a képbe? Nem is értem.

Próbálom palástolni, hogy mennyire kiborultam, de nem megy. Liam új pohárba, új üvegből bort tölt. Futólag rám néz.

• Mi az? - néz rám meglepetten.
• Te kihagytál egy fontos elemet? - nézek rá sötéten.
• Milyen fontos elemet?
• Hogy erre a kis borkóstolásra a szeretőd hívott meg? - sziszegem olyan indulatosan, hogy többen felénk fordulnak. Liam leteszi az üveg bort és igazán értékelem  benne, hogy nem csitít.
• Persze, Becky borrendezvényeket szervez - mondja olyan irritáló nyugalommal, hog most tényleg megráznám egy kicsit.
• Meg sem fordult a fejedben, hogy nekem ez kellemetlen?
• Micsoda? - néz rám Liam és a szájába tol egy sajtos tekercset.
• Hogy találkozom vele, itt? - alig suttogom el, Becky lép hozzánk.
• Szervusz Liam! - odatolja az arcát Liam szájához, és Liam futó arccsókot nyom Becky hibátlan púderezett bőrére, és futólag átkarolja a derekát. - Rég láttalak.
• Túl sok projekt, kevés szabadidő. - feleli Liam és én csak tátott szájjal nézek rájuk. Oké. Nem fektettük le a házasságunk alapszabályait. Például úgy gondoltam nem ölelget nyilvánosan más nőket rajtam kívül. Van annyira gerinces, hogy Becky figyelmét rám irányítja.  - Vanessára bizonyára emlékszel, a feleségem.
• ó tényleg? - Becky sima szálú szőke haja most libben, ahogy engem is észrevesz. - Ízlenek a borok? - érdeklődik hűvösen.
• Az én ízlésemnek kissé fanyar - felelem rá elutasítóan.
• Liam, örülök, hogy eljöttetek, még beszélnem kell a többi vendéggel is. Érezzétek jól magatokat! - Becky biccentéssel távozik. Arany flitteres ruhában van, karcsúak a lábai. Megőrülök a gondolattól, hogy ezek a lábak ölelték körbe a férjem derekát.
• Miért nem említetted, hogy Becky adta a meghívót? - támadok Liamra, ahogy Becky hallótávolságon kívül libben.
• Mert tudtam, hogy valahogy így reagálnál - feleli Liam a borospoharát fürkészve.
• Miért?
• Nem lehetne, hogy csak élvezzük a bort? - kérdez vissza Liam.
• Hogy élvezzem, amikor itt csókolgatod - dühöngök. Tudom, hogy gyerekes a viselkedésem. Liam elég sok nőt szokott arcon csókolni, teljesen ugyanezzel a mozdulatsorral. Egyik kezét a nő derekára téve. Marianne-t is pont így csókolta arcon, de Marianne az unokatestvére ezzel a nővel meg lefeküdt!
• Vanessa. Becky csak egy azok közül, akiket láttál és felejstd el. Ez a korszak elmúlt.
• MEnnyi az amennyit nem láttam? - kérdezek rá indulatosan.
• Nem, tudom sosem számoltam - feleli enyhén flegma hangsúllyal.
• Az utazásaidon is akad egy-két  ágypartner?
• Vanessa! - Liam nyugodtan néz rám.
• Jaj igen persze, hogy is hívták? Ott volt a somerseti barátnő: Ella! Igen Ella!
• Vanessa, kérlek! - néz rám Liam. A szalvétámat a tányérba dobom és otthagyom a boroshordónál Liamot. A pincerendszerben a folyosón kopog a cipőm és könnyek szöknek a szemembe. A finom szemcsék sercegnek a kopogó férficipő alatt. Tudom, hogy Liam jött utánam. Megáll mögöttem, és a karjaival hátulról átkarol. - Akarod, hogy hazamenjünk?
• Igen, kérlek - biccentek szipogva és Liam szó nélkül megfogja a kezem és maga után húz. A Mokkában percekig dermedten ülök és nézek magam elé. A könnyeim az ülembe hullanak. Liam bekapcsolja az ülésfütést és halkan temperál a levegő. Sebességbe rakja az autót és lassan kikormányozza a parkolóból a Mokkát. Nem veszekszik, nem szól semmit. Az éjszakai fényeket visszatükrözi a Mokka szélvédője.
• Túlreagáltam - sóhajtok nagyot.
• Féltékeny vagy Beckyre. Nem gondoltam át.
• Nem. Tényleg nem volt rossz ötlet a borkóstoló csak…
• Eszembe se jutott hogy Becky miatt ez gond lesz…
• Elbizonytalanodtam. Most - nagy levegőt veszek és bizonytalanságomban a kezeimmel babrálom a szoknyám szélét. -... mármint, amikor hetekre elutazol...
• Nem Vanessa. Már nem…
• Honnan tudhatom én azt? - fakadok ki újra. - Gondolom voltak.
• Persze, hogy voltak.
• Fuuuhhhh…. oké.
• De már nincsenek és nem lesznek.
• Honnan tudhatom én azt? - ismétlem, mert egyszerűen semmi másra nem tudok gondolni.
• Ezt mondtam én is, Alex is. El kell fogadnod, hogy lesznek éjszakák az életünkben, amiket nem melletted töltök el.
• Én meg ezt nem gondoltam át.
• Nincs okod féltékenynek lenni. Senkire.
• Ezek a nők mind, annyira… nem én vagyok.
• Ezért nem lett egyik sem a feleségem. Vanessa, téged választottalak, és senki más nem kell. Higgy nekem! Okésak vagyunk?
• Nem vagyunk okésak! - csattanok. - Egyáltalán nem vagyunk okésak!
• Látod mondtam. Most ébredsz rá, hogy egy építészhez mentél feleségül. Majd hamarosan rájössz, hogy ráadásul a főnöködhöz.
• Ne gyere azzal, hogy te megmondtad - sziszegem és innentől csendben tesszük meg az utat hazáig.

Liam

Vanessa a hálószobában kilép a koktélruhájából és a harisnyáját legörgeti a lábairól. Nagyon formás a feneke, ahogy lehajol érte, de esélyem sincs most közeledni.

• És még oda is jött! Te meg megcsókoltad! - a körömcipőjével hadonászik előttem, vörös haja lobog körülötte, akár a tűz. Csupa indulat. Fekete melltartóban és bugyiban áll előttem, és iszonyatosan tetszik. Próbálom palástolni, hogy mennyire beindultam rá, mert tudom, hogy most egyáltalán nem kíváncsi erre a részére a történetnek. Pedig nagyon vonzónak találom a haragos Vanessát.
• az arcát!
• Mindegy! ne tolja semelyik nő semmilyen testrészét az én férjemhez! - paffogja Vanessa és imádom ezt a birtokló fogalmazásmódját.
• Oké!
• Ne merészelj hozzájuk érni többet. Senkihez! Se megcsókolni őket!
• Oké! - az ágy szélére ülök és nézem ahogy Vanessa alsóneműben tajtékzik le-fel a hálószobában.
• Nem is értem, hogy gondolta! Hiszen láthatta, hogy nem egyedül vagy!
• Ühüm, én sem értem - biccentek rá, de közben Vanessa testén legeltetem a szemem. Vanessa átmegy elpakol mindent a gardróbban.
• Vanessa! - utána megyek.
• Mit akarsz?  néz rám haragosan.
• Tudod, hogy ez az első házastársi veszekedésünk?  - Vanessa megfordul és elgondolkodva rám néz.
• Lehet.
• Már épp ideje volt.
• Minek?
• Leteszteleni, hogy megy - vigyorgok rá.
• A veszekedés?
• Előbb-utóbb elkerülhetetlen - emelem meg a vállamat.
• TE beteg vagy! - akasztja be a koktélruhát Vanessa.
• Kiengesztelhetlek? - simítom a tenyeremet a derekára.
• Nem - löki félre a kezem.
• Pedig. Imádom, ezt. Veled. Vitatkozni. mindig is szerettem. Mert akkor lobog a tűz a szürkéskék szemedben. Tudod mit Vanessa! Amikor eljöttél hozzám. Először. Akkor is erre gondoltam, miért olyan szomorúak azok a szemek és hogyan tudnám azt a bánatot kimosni a szemeidből.  Ezt akartam, és elértem. És megtettem!
• Mit? - néz fel rám Vanessa homlokráncolva.
• Amióta házasok vagyunk, nincs ott az a bánatos szürkeség a szemedben. Azóta szikrázó kék! - simítom a rakoncátlan tincseket hátra, tudom hogy reménytelen próbálkozás, mert visszarugóznak, újra előre. De mégis mindig megkísérlem. - A legcsodálatosabb nő az én feleségem, minek is néznék más nőkre Vanessa? - kérdezem és Vanessa megenyhülten dől nekem. Ajkaink futólag összekapcsolódnak, majd a homlokomat Vanessa homlokához nyomom. Most ott vannak az orra körül az apró szeplők. Imádom őket! Nincs az a mindent fedő festék. Vanessa egészen az enyém a szeplőivel együtt. - Okésak vagyunk? - kérdezem újra és Vanessa nagy levegőt vesz, hozzámbújik.
• Okésak vagyunk.

Vanessa

A Pritzker-díjátadón Alex-el vagyunk. Liamot kevésbé érdekli mint Alexet. Főleg azért, mert Liam  szerint az ilyen nyereményhez nem elég a nevezés. Az eredményhirdetést követően Alex vállat rándít, Liam pedig engem nyugtat, hogy ezt tudni lehetett, mert én viszont tényleg nagyon szorítottam a fiúknak. Szerintem mindketten nagyon jó tervezők és igen, elfogódott vagyok a DeNoir Építőipari és Tervezőirodával kapcsolatban. Egyrészt, mert itt dolgozom, másrészt mert a cégvezető a férjem. Csoda ha szerintem a férjem a világ legjobb építésze? Szerintem ennyi támogatás minimum kijár egy feleségtől. De tényleg így gondolom. Nekem eddig Liam minden terve tetszett. Az én szememben   Liam a nyertes és amikor ezt megsúgom neki, akkor Liam bejelenti, hogy mi most távozunk, mert fontos elintéznivalónk akadt. Alex nevetése hallatszik mögöttünk, ahogy eljövünk a díjátadóról. Bár itt is mint Liam felesége jelenek meg, nem ez az első hivatalos megjelenésem.

Az első hivatalos jelenésem Lady de Noirként a Pipacsünnep. Liam öltönyén is ott van a piros pipacs és az én fekete kosztümömön is. Forest de Noir emlékművénél vagyunk. A közelben a közvetlen családtagok. Nagyon sokan vannak.  Sosem gondoltam, hogy egy ekkora család tagja leszek. A Pipacsünnep az első világháborúban elesett katonák emlékére. Liam szavalja el A Flamand mezőkön című híres háborús verset és pipacskoszorút helyez a márvány emlékműre.

Pontban tizenegy órakor két perces néma csenddel tisztelgünk a hősi halottak előtt. Liamnak közvetlen őse. De az egész család itt van. A De Noiroknál ez egy meghatározó és fontos ünnep. A fiatalon elhunyt Forest emléke.  Kicsit úgy érzem ez is egy összetartó elem a de Noir családban. Jó, hogy nekik ilyen is jutott egy telített tartalmú ünnepnap, azt hiszem ez jelenti azt, ha valakinek történelmi gyökerű családja van. A helyi újságnak is készítenek a koszorúzásról hivatalos képet. Liamba karolva haladok. Liam mindenkit ismer. Én egy idő után elveszítem a fonalat a bemutatásnál. Már nem tudom melyik archoz milyen név párosul.  Liam szülei nagyon hidegen üdvözölnek.  Nem enyhültek meg, pedig végülis Liam meghajolt az akaratuk előtt annyiban, hogy az első házassági évfordulónk egy házastársi eskü megerősítéssel egybekötve a várban lesz.

Ez egy igazi de Noir ünnep. Aki de Noir az itt van. Ezen a vasárnapon az egész család a lovagteremben együtt ebédel. Már ültem az asztalfőn Liammal. De akkor idegenekkel ültünk, most csak a család van itt. Idősek, fiatalok, unakatestvérek, nagybácsik, nagynénik. Rengetegen. Azt hittem mindenki olyan lesz, mint Liam és Andrew. De nem vannak vöröses hajúak mint én, szőkék és barnák. Mellettem Andrew ül, ami igazán megnyugtató a rengeteg idegen közt. Látom Mariannet is, bár ő főleg az irányítással és szervezéssel van elfoglalva.

• Tehát egyetemista sógornőnk van? - kérdezi Andrew.
• Ó igen. A jövő héttől már elkezdődik a vizsgaidőszak. Majd kiderül, mennyire megy nekem az a jog - biccentek.
• Túl sokan vagyunk igaz? -  nevet Andrew, ahogy körbenézek a lovagterem nyüzsgő tömegén.
• Nem gondoltam hogy valakinek lehet ennyi rokona. Ez kizárt - mosolygok hitetlenül rázva a fejem.
• Hidd el szerelmem nem vagyunk még elegen -  vigyorog Liam és miközben a hajamba csókol a fejem felett Andrew-ra kacsint.
• Liam! - suttogom, miközben fejemet rázva nevetek.
• Bővíted a klánt Liam ? - kérdezi sokat sejtető mosollyal Andrew. Liamnak nem hagynak időt a válaszra, mert a pezsgőspoharakat körbehordozták az asztalnál és a családtagok mind az ebéd megnyitását várják. könnyed pohárcsilingelés jelzi, hogy a várurat várják, így Liam felemelkedik az asztaltól és én is követem a példáját.
• A De Noir családra! - mondja határozottan és több tucat rokonnal együtt emelem én is a poharamat:
• A De Noir családra!