Üzleti tárgyalás

Drew

Besötétedik mire végzünk. Liam mindenre gondolt a szennyeskosártól a faliképekig. Hatékonyan jártuk végig az üzleteket. Egy egész lefűzőmappa tele a számlával.  És két héten belül mindent kiszállítanak. Liam a rádiót kapcsolgatja, végül csak kinyomja. A fényszóró fénye megvilágítja az út menti fákat és bokrokat.

• Miattad volt igaz? - kérdezi Liam.
• hah?
• Osztálytársak voltatok nem?
• Ja valami olyasmi.
• És? - Liam gyorsan átlátja a helyzeteket.
• Mit és?
• Valami volt, ha felrúgott egy elég komoly szerződést. Itt a környéken nem sok Faipari vállalat van, máshonnan meg nem éri meg szállíttatni.
• Mit akarsz ezzel mondani?
• Nem tudom. Érdekeltek a részletek, hogy egy helyi bútoros miért csak használtbútort árul, amikor a fenyvesek szélén lakik. Ja és haldoklik az üzlete egy erdő szélén. Elég érdekes.
• Szerintem nem haldoklik - próbálom kihúzni magam a felelősség alól. Mert tényleg megpróbáltam. Valamit kezdeni Amberrel. Valamibe belekezdeni vele. És igazán nem tudom hol siklott el. A suliban, az osztályban, a koliban? Miért nem tudtunk egymáshoz csiszolódni? Min buknak el a kapcsolatok? Bárhogy is gondolkodom nem jövök rá. De úgy érzem nem én voltam a hibás. Persze könnyű ezzel mentegetnem magam.
• Drew, nem vagyok otthon a bútoriparban, az apád szakterülete, de azt tudom, hogy ha valaki antik bútorokkal kereskedik akkor aukciókról és árverésekről, meg hagyatékokból szerzi be a bútorokat. Te lehet csak a csajt nézted, de én szétnéztem az üzletben. Többségében nem új a bútorkínálat, hanem felújított. Úgyhogy igen, azt hiszem haldoklik. Van köze hozzád?
• Nem tudom. Lehet, csak a de Noirokkal van baja.
• Drew!
• Figyelj, nem ő az első hülye, aki az üzletet érzelmi szempontból fogja fel. Ráadásul nem is értem miért tette. Kavartunk a gimiben. Néhányszor. De soha nem akart többet.
• Te tudod. De szerintem ha az én kezemben lenne a Faipari részleg, akkor még ma is szerződésben lennék vele. Azért szakította meg a kapcsolatot, mert tudta, hogy a te apád a vállalatvezető és a helyét te fogod átvenni. Hidd el ő nem hülye. Valószínűleg ezért nem akart kapcsolatot veled, mert félt, ha rosszul sülnek el a dolgok, és átveszed a céget te fogod bontani a szerződést. - Na erre az opcióra sosem gondoltam. tényleg ilyesmiken járt Amber feje? Nem tudom elképzelni. Annyira csak élt bele a világba. Vagy nem? Úgy gondolta, hogy ha mégis szakítunk az el sem kezdődött kapcsolatunkból, akkor bosszúból kipakolom az apját meg a cégét? Bosszúszomjas lennék? Persze az igaz, ha egy kapcsolatnak vége, akkor tényleg minden formában szerettem megszakítani az érintkezési pontokat. Nem vagyok ez a maradjunk barátok típus. Ha vége, akkor vége.
• Ezért inkább megelőzött?
• Azt mondom azért nem akart többet.
• De aztán ő bontotta a szerződést.
• Ezek szerint több is történt. Mert nyilván te nem nyugodtál és kierőszakoltad, hogy legyen több.
• Jó hagyjuk. Nem érdekel Amber Moon. Volt idő, amikor érdekelt. De már nem.

Öt éve nem láttam Ambert. Hogy másabb lett-e? Igen. Határozottan. Például leszokott a túl erős sminkről. Sokkal visszafogottabban néz ki. Legalábbis az üzletben. Némileg szedett is magára néhány kilót, ami kivételesen jót tett a női idomainak. Nem lötyögött rajta úgy egy ruha sem, mint a gimiben. A haját viszont most is összefogva hordta. Még a csípős nyelve is elvesztette azt a keménységet, ami a gimi alatt jellemezte. Nagyon felnőtt volt. A szemében nyoma sem volt annak a különös álmodozásnak, ami a gimiben jellemezte. A gimiben az önmagát kereső művész volt. Ma egy hétköznapi gondokkal küzdő üzletasszony. Egy boltban, amit utál.  Persze megmaradt a kreativitása, és Amber mindenben feltalálja magát, de tényleg kicsit úgy tűnt szenved ebben az életben. Bár Amberre ez mindig igaz volt. S mindig magának köszönhette a szenvedéseit. Most is.

De azért szöget üt a fejemben, amit mondott Liam, úgyhogy úgy döntök visszamegyek majd Amberhez egy üzleti ajánlattal.

Amber

Ha van szánalmasabb dolog mint csak annyira jutni, hogy átvedd az apád cégét, hát akkor én ott vagyok. A szüleimnél lakom. Nem tudtam kitalálni magam és nem tudtam lelépni innen a világ másik végébe. Nem lettem híres festőművész, nem is vettek fel a képzőművészetibe. S mivel beláttam, hogy többre úgyse megyek, ezért elfogadtam a tényt, hogy átvegyem apám helyét. Ő legalább tehetséges a fafaragásban, hát akkor csinálja. Ezüstharmattól nem messze egy hegyaljai kis faluban lakunk. Régi típusú parasztház, régi gazdasági épületekkel. A szüleimnek műtermük van. Legalábbis az egyik mellettünk levő házat így nevezik. Anyám műhelye van benne, és ott készíti a tűzzománcképeit. Anyám csak ebből él, mert ő egy igazi művész. elmehetett volna tanítani, de nem akart mással foglalkozni. Ezért nem is olyan stabil az ő jövedelme. Néha érkezik egy gazdag vásárló és vesz egy medált, képet, vagy ékszerdobozt. Aztán hetekig semmi. Az apám is alig várta, hogy felnőjünk és faraghasson. Megrendelésre is szokott faragni. Készített már királyportrékat is. Vagy egyéb faragványokat. Apám tulajdonképpen most már csak a faragásnak él. Az öcsém fut. Mindenki elvan a maga kis világában. De nekem kell az üzletet fenntartanom, mert ez a legbiztosabb anyagi forrásunk.

Az egy telken lévő parasztházak közül, az egyiket kisajátítottam magamnak. Úgyhogy anyumék az öcsémmel a nagy házban élnek, én meg kivonultam ide a parasztházba a műterem mellé. És festek. Még mindig. most már csak terápiás szinten. Hobbiként. Kikapcsolódásként. Most, hogy ismét berobbant a semmiből Drew az életembe akadt festeni való. Levezetésként. ha a káoszt akarom megfesteni, akkor elegendő csak az érzelmeimet vászonra vinni. Mert azzal, hogy Drew befejezte a tanulmányait és hazatért elkerülhetetlenül felkavarta bennem mindazt, ami el lett nyomva, le lett fojtva valahol mélyen bennem. Azzal, hogy újra láttam. Mintha ott lennék az öt évvel ezelőtti értetlen tinédzser bőrömben és fogalmam sincs mit kezdjek az érzéseimmel. Mit kezdjek azzal a döbbenettel, hogy beleszerettem. És sajnos hiába vagyok túl egy-két kapcsolaton, néhány szánalmas éven, alapvetően az érzéseim Drew felé nem változtak. Még mindig a gimis emlékeimbe temetkezem. Mélyen itthon. Mint egy meg nem értett művész. Mint egy viszonzatlanul szerelmes nő. És tudom, hogy elcsesztem. De féltem. Féltem belemenni egy tisztázatlan kapcsolatba Drew-val annak a tudatában, hogy néhány hét és hónap és Drew hetekre és hónapokra elmegy, egyetemre, tanulni. A gimis kapcsolatok a gimi végével véget érnek. A távkapcsolatok nem működnek. Nem éreztem azt, hogy ez a döntően szexualitáson alapuló szerelem és kapcsolat működhetne, ha nincs köztünk ki tudja meddig szex. Egyszerűen nem mertem belevágni. S persze ezzel betörtem Drew fejét. Hiszen visszautasítottam egy olyan ajánlatot, amit a gimiben egyetlen lány sem tett volna. Soha, de soha. Mert ő Drew. Zenekari frontember. De Noir. Gazdag. Jó házból. Még alapvetően tényleg jó modorral is. Jól is néz ki. Drew egy tökéletes pasi volt. Most is az. Bárki belevágna vele.  Csak én nem tettem. Megsértettem. Belegázoltam az önérzetébe. Ezért a szeme elé sem akartam kerülni. Annyit lógtam, amennyit lehetett. Elmenekültem. És megkönnyebbültem, hogy vége  lett a sulinak. De minden emléket magamban őrzök, ami köztünk volt. Mert gyönyörű volt. Nem kérdés Drew után jöhet akárki, nekem...ő az igazi.

A csöpögő sajtszósz motívumot festem meg, úgyhogy alapvetően minden mustársárga és narancssárga és…

• Amber vendéged van - szól be apám. A szakálla mögött sosem tudom milyen pofát vág. Na például ezért tartom sunyi embereknek a szakállasokat. Ha tehetném amúgy én is ilyen szakáll mögé rejtőznék. Mert nem igazán érzékelem ha mosolyog, vagy ha elhúzza a száját, vagy ha fintorog. Ő maga a bozont. Szépen elrejtve abban a szakállban minden érzelmet és gondolatot. Most is csak nyammog az álla, a szürkés bozontból kikandukáló piros ajkakkal.
• Kicsoda? - hétvégén senki nem keres. Fél éve szakítottam a helyi virágárús fiával, na azóta úgy elegem volt a férfiakból. Beledobom az ecsetet a vizes vödörbe és leveszem a kötényemet.
• Egy fiatalember - apám olyan megfogalmazással bír, ami történeteket sűrít magába. Tehát apám elmondja a címet és én találjam ki a storyt. Mindig így beszél. És aztán nyugodtan néz. Felrobbanni tudnék tőle. Ha tehetem nem művészcsaládba születek az százas. Mivel a három ház egy telekhez tartozik, ezért természetesen anyámékhoz jön a posta, meg a vendégek is. Én a hátsó udvaron élek elvonultan. Szóval amikor belépek anyámékhoz a nappaliba nem igazán fogadom kitörő örömmel akit látok.
• Drew?!
• Nem akartalak itthon zavarni- még ahhoz sem veszi a fáradtságot, hogy zavarban legyen. Hát persze, ő egy de Noir. Akárhol megjelenik. Mindenki tudja róla. Anyámékról is süt, tudják, hogy ki áll a nappalijuk közepén. És kérdőn néznek az arcomba, hatalmas kérdőjelekkel. Mit keres nálunk egy de Noir?
• Tényleg nem? - kérdezek rá hidegen. - Akkor miért vagy itt? - extrém barátságtalan vagyok vele, de egyszerűen nem értem mit csinál itt, és hogy miért kell belekavarnia a szüleimet.
• Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezi és nézi a szüleimet. Anyám a tűzzománc medálját babrálja a nyakában. Apám csak összekulcsolt kezekkel áll. Vékony, magas és szikár. Világos hogy rá ütöttem. Drewnak csak intek, hogy kövessen Átirányítom a saját műtermembe s magunkra zárom az ajtót.
• Valami probléma van a rendeléssel?
• Újra felajánlom a korábbi szerződéseteket.
• Üzleti ügyeket nem szoktam itthon megvitatni, miért nem a boltba jöttél be? - összefonom a karjaimat magam előtt.
• Jól van akkor hajlandó vagy megjelenni egy üzleti tárgyaláson velem? - kérdezi. S csakis azért bólintok rá, mert nem akarom, hogy sokáig itt legyen a szüleim házában. De természetesen Drew nem zavartatja magát. Körbenéz.
• Ezeket te fested?
• Persze műkincsrablásból tartom fenn magam, muszáj átfestenem a Turner képeket - felelem hidegen és  idegesen követem Drew minden mozdulatát.
• Egy Turnert vétek bepocsmékolni ezzel a ronda sárga maszattal - mutat rá Drew.
• Lopott festményeket is vásárolsz a házadba? De Noir vagy, megteheted.
• Abszolút értékelem a művészeteket. De lehet felkérek egy művészeti tanácsadót, hogy mi illene leginkább a faházba.
• Bölcs előrelátás. Majd érdeklődj a feketepiaci aukciókon - felelem gúnyosan.
• Ennek mi a címe? - kérdezi a sárga maszat előtt állva.
• Annak? Csöpögő sajtszósz - felelem rá hidegen.
• Hát akkor javaslok hozzá némi vérvöröset is - feleli Drew. Érzem, hogy lassan elfut a piros árnyalat. Drew is emlékszik. - Miért ezt fested?
• Nem tudom. jöttél. Eszembe jutott.
• Pont ez?
• Pont ez.
• Nem bántad meg Amber?
• Nem.
• Értem… akkor majd várlak. A szerződés miatt - hirtelen sietős lett neki. Kifújom a levegőt. Nem is vettem észre, hogy visszatartottam. Amikor visszamegyünk anyámék próbálják megfejteni mi történt. Egy de Noir volt náluk.

Drew

Mivel a számlákon rajta van az üzlet telefonszáma könnyű dolgom van. Felhívom a Moon Bútorszalont közvetlenül. Háromszor kel újratárcsáznom mire felveszik. De nem Amber szól bele, tehát az üzletvezetőt kell kérnem a telefonhoz.

• Amber Moon, miben segíthetek? - szól bele a telefonba Amber.
• Nem jöttél - szólok bele vádlón.
• Miért, beszéltünk meg időpontot?
• Még nem.
• Akkor ne gondold már, hogy más dolgom sincs mint a de Noir vállalathoz menni kéregetni - csattan rám. Annyira harcias.
• Mi van, nem vagy megbaszva azért vagy ekkora ideggörcs? - csattanok vissza rá.
• Holnap tíz! - sziszegi Amber és lecsapja rám a telefont. A kapcsolatunkban láthatóan semmi nem változott az elmúlt öt év alatt.

Fekete kosztümben érkezik. Elgondolkodom hogy a De Javu és az iskolai egyenruhán, meg a fellépő szoknyán kívül láttam-e valaha Ambert szoknyában. És meg kell állapítanom, hogy nem.  Amber kiengedett hajjal jön. Ez vajon a bulizós napja? Egyébként fokozatra van vágva a haja és nagyon jól áll neki. Régen teljesen egyforma hosszú volt. Ez a szakaszos hosszú haj keretet ad az arcának, valószínűleg többet szokta kiengedve hagyni, mint régen. Magabiztosan veti meg a lábait, a hatalmas tűsarkú cipőjében. A cipő talpa bordó és minden lépésnél megvillan. Nagyon burkoltan, de szexis. A munkások a telepen utána néznek, és füttyentenek.

• Mi van Drew csajozol? - kérdezi az egyik fiatalabb faipari munkásom.
• Hát, még az is meglehet - kacsintok Amberre és betessékelem az irodába. Amber körbenéz az irodában. Az íróasztalomon a laptopom felnyitva, és egy lámpa lóg be, aminek mozgatható a karja. Végül megállapodik a tekintete a sarokban álló szobanövényen. Komolyan inkább a fikuszt nézi a sarokban, mint hogy rám kelljen néznie? Sértve érzem magam. Azért ennyire nem nézek ki szarul.
• Ez volt a kívánságod! Hallgatlak - ereszkedik a székbe, az íróasztal elé.
• Kössük meg újra a bútorszállítási szerződést - ülök le az íróasztalom mögé.
• Nem fogok lefeküdni a vállalatodnak - néz rám fagyosan.
• De velem igen? - kérdezek rá. és tudom, hogy szemét vagyok, de nagyon jól néz ki. Már akkor a gimiben is tetszett, pedig nem volt ennyire nőies mint most. Füstös hatású a szemfestéke és nagyon dögös vele.
• Minden ügyfelednek szexuális ajánlatot teszel vagy csak velem kivételezel?
• Érezd magad kivételezettnek - mosolygok rá szélesen.
• Inkább tölts egy csésze kávét nekem is - int a lefőtt kávéra Amber. Keresek a szekrényben egy tiszta kávéspoharat és a kockacukorral együtt Amber elé rakom. - Miért akarod annyira azt a szerződést?
• Mert szükséged van rá.
• Nincs szükségem semmire se tőled se a vállalatodtól.
• Eddig a zenémet utáltad, meg engem, meg a zenekarom. Mostantól a vállalatomat utálod?
• Úgy látszik  - feleli szárazon, miközben elkeveri a cukrot és belekortyol. - Pocsék kávét főzöl tudtad?
• Itt nem szoktak rá panaszkodni - intek ki a fejemmel.
• Ha a főnököm adná az égett ízű kávét én is kussban lennék, de üzleti partnereket inkább ne kínálj vele.
• Téged sem én kínáltalak, Te követelted ki. De rendben, majd elhívom őket ebédelni, vagy vacsorázni, Kezdhetem veled?
• Drew miért nyomulsz rám? - félrebiccenti a fejét és kétkedve néz rám. A haja hátraomlik a hátára és a vállára. Egyenes fekete tincsek borulnak a szövetanyagra. Még arra is emlékszem milyenek a kéjsikolyai. Mit tegyek? Ránézek, és kívánom, ugyanúgy, mint a gimiben.
• Üzleti ebédre hívlak a saját tanácsodra. Mi a baj ezzel?
• Nem tanácsos azokkal kavarni akikkel üzleti kapcsolatban vagy.
• Honnan tudod? Próbáltad már? - kérdezek rá magabiztosan.
• Nem, de lehet, hogy nem veled akarom kezdeni.
• Miért nem?
• Nem akarom a DeNoirok kezébe fektetni a céget azért. Az egész völgyet a kezetekben tartjátok. Egyszerűen független akarok maradni a DeNoiroktól ennyi.
• Nem tehetek róla, hogy a fél megye a családom tulajdonában van. Én csak felajánlottam a segítségemet és hülye vagy ha nem fogadod el, mert egy idő után lehúzhatod a rolót.
• S akkor mi van?
• Ez a célod?
• Persze. Befuccsoltatom apám cégét. Elköltözöm és a Sohóban egy tetkószalonba megyek inkább és állati tetkókat fogok rajzolni vadidegen pasik testére - feleli és vékony ujjaival egy kockacukrot pöccint arrébb a tartóban mielőtt kiesik.
• Kétségtelenül izgalmasabban hangzik - biccentek rá.
• Ja, sokkal jobb mint bútorokat pingálni. Legalább a tetkószalonban sziszegnek a fájdalomtól.
• Szeretsz fájdalmat okozni.
• Különösen férfiaknak - húzza résnyire a szemét Amber.
• Lehet, hogy én azóta is abban a fájdalomban szenvedek.
• Akkor veled különösen jó munkát végeztem.
• Még mindig nem álltál le a fekete színről? - nézek rá.
• Az igazi nők szeretik a feketét.
• Ezt honnan veszed?
• Olvastam a neten, éppen ma - feleli rá Amber. Felnevetek. Ez a nő. Igen, ezért jön be nekem annyira.
• Körbevezesselek a telepen? - látom, hogy befejezte a kávézást.
• Ha nagyon akarod mutogatni, amid van - rántja meg a vállát Amber. - Gyerünk vágj csak fel a De Noirságoddal! Nem árt, végülis valamivel csajoznod kell - Amber kilép előttem és lelépked a lépcsőkön. Megragadom a könyökét, s magammal húzom a csarnokok mentén.