Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2018. január 14., vasárnap

Szüzek éjszakája

Hétfőn Francia laborunk van szinte egész nap. Zsong a fejem a franciától. A laboron Drew rám ír a gépen:
Király volt a próba!
Fényezd csak magad!
Haladsz a háttérrel?
Szűnj meg!
próba után mentünk ebédelni és a kollégiumi csapat egy asztalnál ült. Ami azt jelentette, hogy Britannie kívülálló volt és mindenki furán nézett rá. Bevallom még én is. Főleg, hogy Britannie befurakodott Drew mellé az asztalnál és szőke haját szinte a levesébe rázta. Drew feszélyezve nézte a hosszúmetélteket a levesében és remélte, hogy nem kanalazza be velük Britannia mézszínre hidrogénezett csodahaját. Drew nem nagyon ért ahhoz hogyan kell lekoptatnia a nyomulós csajokat ez egyértelmű. Britannie csak akkor vette észre magát, amikor Drew hátratolva a székét közölte vele, hogy elmegy pisálni. így. Semmi finomkodás. Britannie meg mivel szakkörre ment elsietett. Drew öt perccel később merészkedett csak vissza a körünkbe.
  • Azt hittem egész délután az étkezde fiúmosdójában kell rostokollnom – nézte a csirkefalatokat a tányérjában. Elhűlt az ebédje.
  • Meg kellene tanulnod leszerelni a fölösleges embereket magadról – jegyeztem meg rosszmájúan.
  • Amíg Daisy melletted volt nem volt ez – Drew zavartan elnézett. – Kellene egy barátnő és a többi csaj mint a legyek másfelé döngicsélnének – jegyezte meg Alan.
  • mióta lettem főtéma az asztalnál? – szúrta a villáját a csokoládétortaszeletbe, és egy falatot elválasztott az egésztől, s lassan a szájába csúsztatta.
  • Drew! Mindig te vagy a téma, nem veszed észre magad? – ásítottam jólesően. – Nekem is mindjárt kezdődik a faktom. Mondtam már hogy utálom a művészet fakultációt?
  • Miért azt vetted fel? – nézett rám Alan érdeklődve.
  • Mert a többiben még ennyire sem vagyok jó. A múlt héten köcsögöket kellett fazekaskorongon formálni. Ha még egy köcsög rám borul kikészülök és sírva otthagyom a faktot komolyan. Jó mulatást! – intettem nekik távozóban.  a művészeteket azért vettem fel, mert ezt gondoltam a legkönnyebbnek. Azt hittem rajzolgatok egy kicsit, meg festegetek. de mindent gyakorolni kell. Még szövőszéken is kellett dolgozni, csomókötéseket tanulni, idén a fazekassággal folytatjuk, amiben meglehetősen gyenge a teljesítményem.   Lábbal kell hajtani a korongot és közben az a nedves nyúlós anyag a kezemen. A legnehezebb, ha elkezd emelkedni, és egyre vékonyabb és vékonyabb lesz. Óra végére olyan vagyok, mint aki a klotyeszba szorult a saját kakájában kotorászva.  A vacsorát a koli emeleti konyhájában szoktuk csinálni. Még a koliszobában is az agyagot vakargattam az alkaromról és a körmöm alól.  A tükörben újrahúztam a szemem, megigazítottam a rúzsom ívét a számon. Cherry a tükörben nézett.
  • Meghívtam Alanéket is – jegyezte meg óvatosan.
  • Felőlem – rántottam meg a vállam. A negyedik emeleti konyhába mentünk, ugyanis a fiúk konyhájában általában soha nincs senki. Drew és Alan utánunk érkezett a konyhába, és Drew belökte maga után a konyha ajtaját, az ablakhoz sétált, és a párkányon egy határozott mozdulattal a kupakra ütve felnyitotta a sörösüvegét.
  • Hétköznap van – jegyeztem meg miközben a salátát aprítottam. Drew figyelte az ujjaimat, a kést és a vágódeszkát.
  • Mind betöltöttük a tizennyolcat – dőlt a fűtőtestnek Drew.  Alan és Cherry összebújva ültek egy széken. Cherry Alan ölében. Az üvegtálba szórtam a felaprított salátát és az étkezőasztalhoz vittem.
  • Ezt sütöd? – nézett Drew a felaprított krumplikra a serpenyőben.
  • Nem látod hogy sütöm? – löktem félre.
  • Hagyd, majd nézem én! – emelte a szájához a sörösüveget és időnként megrázta a tűzhelyen a  krumplidarabokat. Kedvetlenül néztem, hogy van ilyen ereje hozzá, hogy még könnyed kis röppenéseket is végeznek a krumplikockáim a mozdulataira. Ez egy irdatlan nehéz serpenyő, ő meg úgy emelgeti, mint egy kis fakanalat. Felvágtam a húst és Alan bort bontott és négy pohárba töltött.
  • Van borospoharatok? – néztem a poharakra, amit a fiúk hoztak.
  • Persze, whiskys poharunk is van – vigyorgott rám Alan.
  • Valami okunk is van, hogy a hét közepén iszunk, vagy nálatok ez mindennapos.
  • Drewnak ma van a születésnapja! – mosolygott rá Alan.
  • Nem – ráztam a fejem.
  • De – felelte rá Drew mellettem és letette a sörösüveget az asztalra, s megemelte a borospoharát.
  • mindketten szüzek vagytok hát nem jó? – nevetett ránk Cherry.
  • De, remek – feleltem neki unottan. Drew 19 éves? Atyaég! Alan elővarázsolt egy muffint a zsebéből. és egy gyufát dugott a közepébe
  • Gyerünk fújd el! – és kívánj valamit – gyújtotta meg a gyufát. Drew sietve ráfújt.
  • Már kész volt a kívánság? – hunyorított rá Alan.
  • Aham.
  • Jó, mert nekünk is volna egy –  jegyezte meg Alan. A poharam Drew poharához koccintottam.
  • Hát, akkor boldog szülinapot, szülinapos – mosolyogtam rá. Drew határozatlanul, de előretolta az arcát és az enyémhez nyomta. Zavartan húzódtam el. – Kívánság?
  • légyszi! Amber! – tette össze a kezét Cherry.
  • Mi? – hördültem fel. – Alig... – az ujjaimon egyesével megszámoltam a napokat. – Öt napja vagytok együtt!!!
  • Vártunk öt napot – bólogatott buzgón Alan.
  • És én mégis hol aludjak! – csattantam Cherryre.
  • Hát abban bíztunk, hogy talán, Drew és te, megértitek  a helyzetet és…
  • Miért nem halasztottátok hétvégére? – morogtam, de tudtam, hogy reménytelen a helyzet. láttam Drew rezzenéstelen iszogatásán, ő már eldöntötte, ma leissza magát. Holnap nyílt nap van a sulinkban, vagyis nem kell tanulnunk, mert csak előadások lesznek. Egész nap unatkozhatunk is akár. S Alan ezt pontosan tudta. Meg Cherry. A kis számító boszorkány! Alan belemarkolt Cherry piros hullámos bozontjába és úgy falta, mintha ő lenne a főfogás a vacsorán. Drew-val összenéztünk. Szívás! Nekünk kettőnknek az!
  • Amber!
  • Nem hiszem el, hogy a legjobb barátnőm kitúr az ágyamból
  • Drew de Noir szobájában gondoltam tán csak átvészeled ezt a tragédiát – micsoda kis álszent dög!
  • De nem nekem! Nekem ez nem… a francba Cherry! Tudod, hogy mit mondtam a de Noirokról! – ziháltam magamból kikelve.
  • Amber, fogadd el, hogy győztek – kortyolgatta a borát olyan nyugalommal Drew, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy mi egy szobában kell hogy aludjunk. – Osztálytársak vagyunk nem dől össze a világ…
  • De igen számomra igen! A fenébe! – otthagytam őket a vacsorájukkal együtt. Nem hiszem el, hogy Cherry nem árulta el mire készül, és Drew előtt kellett megtudnom. Lemostam a festéket és lezuhanyoztam. Mire végeztem Alan és Cherry már lent voltak, a kettőnk ágyát összetolva az ágyneműm a székemen.
  • elárultál Cherry – mondtam neki. Csak a fogkefémet vittem magammal a negyedikre. Bekopogtam a 411-es szobába. Drew-ék sarokszobában laktak. Ami azt jelentette, hogy sokkal nagyobb és háromszögellések voltak a szobában. Hangulatos oldalablakokkal. Naná, egy de Noirnak a legjobb szoba dukál a koliban. Drew a számítógépe előtt ült és iszogatott, meg zenét hallgatott. Csak egy olvasólámpa égett a szobában.
  • Reménykedtem, hogy megvered őket, kiszívod a vérüket és visszakullog Alan a szobába – nézett fel a képernyő kékes fényéről Drew.
  • Próbálkoztam, de csak a fogkefém volt nálam – emeltem magasba a fogkefém és a fürdőszobájukba léptem. Egy kék csíkos üvegpohárban állt a két fogkefe. A rózsaszín fogkefémet beállítottam a kék és a zöld mellé. Kétféle borotvakészlet volt az üveges szekrényben, és legalább négyféle óvszer. Jesszus! Sietve zártam rá a tükörajtót. Belerezgett a kis szekrényke.
  • Egyben vagy? – kiáltott ki Drew teli szájjal.
  • Persze, nem vágtam fel az ereimet a borotvakészleteddel nyugi – léptem vissza a szobába és tehetetlenül lerúgtam a  papucsom. – Hova ülhetek.
  • Szék, ágy! – mutatott maga mellett az íróasztalnál lévő székre, vagy a két ágyra. Haboztam. Hát melyik lehet melyiküké. Elég reménytelen helyzetem volt, mert a két fiú helyzete és ízlése közel azonos volt.  Rockbandák voltak a falakon, fényes poszteren, meg a gitárok az ágy feletti szekrény tetején.  Az egyik ágy felett akváriumban arany és bordó halak úszkáltak. Oké. Drew a nagy természetbarát.  Az lesz az ő ágya. Határoztam, villámgyorsan.
  • Ez az ágy jó lesz! Itt alszom! – foglaltam helyet kellően messze az akváriumtól.
  • Nem nyert, az az én ágyam – vigyorgott rám Drew. – És én nem fogok Alan ágyában aludni az tuti!
  • Ó ne már! – húztam vissza a kezem a puha aranybarna mintás takaróról. A fenébe! Felálltam és habozva köröztem a koliszobába, míg végül leültem Alan székére. – mit iszol?
  • Sör – felelte Drew és a zenék hangfrekvenciajelzőjét nézte.
  • Megkínálsz? – kérdeztem rá rosszkedvűen. Nem pizsamában voltam, hanem melegítőalsóban és pólóban. Nem akartam túl bizalmas viszonyt ezzel a sráccal, akiért az egész gimi odavan.
  • Szolgáld ki magad – legyintett Drew.
  • Csak egy üveg van felbontva és ebbe már beleittál – tiltakoztam.
  • Tisztaságmánia, vagy csak tőlem undorodsz? – nézett rám rosszkedvűen Drew, de felállt és a hűtőből kivett egy bontatlan sört.
  • Betáraztál?
  • Aham, tudtam, hogy ma pocsék éjszakám lesz, akár veled, akár nélküled – a szokásos technikájával nyitotta fel az üveget nekem, csak most az asztala széléhez csapta az üveg fedelét. Akár veled, akár nélküled! Mire célozgat? Drew nem rezdült a mondatra. Még a szemében sem villant semmi. Ő sem így képzelte ezt az estét eredetileg.
  • Mennyit kell ebből inni, hogy berúgjak? – néztem az üvegre, miután meghúztam.
  • Egy rekesz se elég, keverd valamivel, az jobban üt – pörögtek az ujjai a billentyűk felett.
  • Te mit ittál? – néztem körbe az asztalán.
  • Hát kezdtem ezzel a skót whiskyvel, aztán megittam majdnem a felét ennek a Four Rosesnak ez tetszeni fog neked, lányos neve van – vigyorgott rám miközben mutatta az üvegeket.
  • Haha. Amúgy mit csinálsz?
  • Zavar a zene? mert van fülhallgatóm, akkor azzal csinálom – tette a nyakába a fülhallgatót Drew. – Este tizenegy után úgyis át kell váltanom a fülhallgatóra, mert tudod csendszünet meg minden. - Öt perc volt tizenegyig.  Mit számít már az az öt perc.
  • Gondolom van több fülhallgatótok – nyújtottam a kezem, s Drew az íróasztalfiókjából előkotort egyet. előbb belehallgatott ő, aztán átnyújtotta. Drew sörkorcsolyából is betárazott a gépe mellé. annyiféle sós és édes rágcsálni valók voltak, hogy bőven pótolták az elmaradt vacsorámat is. Four roses és sör együtt jótékony hatással dolgozott bennem. Drew egy ideig az új számukat keverte és illesztette össze, de aztán nevetve legyintett. Összemosódtak előtte a hanghullámot jelző vonalak és nem tudta már összeillesztgetni. Helyette egy válogatásra kattintott és csak ittunk, bámultuk a képernyőjén a képeket a koncertjeikről, a suliról, a fenyvesekről, Ezüstharmatról, és hallgattuk Drew zenei válogatását. Estéhez és kómás fejhez illettek a zenék. Még egy korty Four roses és végem. Beájulok Alan íróasztalára és rácsorgatom a nyálam a füzetére. Fogat kellene mosni is, de ahogy felálltam megszédültem és  nem éreztem mi az egyenes és mi a vízszintes. Ejha! Tényleg nagyon ütött a kettő. Vagy csak a Four Roses. Drew nevetett a bénázásomon.
  • Nem bírom tovább, le kell feküdnöm, forog velem a szoba – nevettem rá és belerogytam az ágyába. Drew végignézett a pusztításunkon, szanaszét morzsadarabok hevertek körülöttünk,  Elbóbiskoltam. Vagy csak kiütött az ital.

Drew
Hajnali kettő. Az ágyamban fekszem, zúg a fejem, forog a világ, totál beálltam és nem tudok aludni. Kiütöttem magam és mégsem megy. Az átkozott büszkeség. Alan ágyában kellene aludnom, vagy a földön így lenne tisztességes. De. kit érdekel a tisztesség. Amber Moon önszántából itt fekszik az ágyamban és éjfekete, hollószín haja szétterül a párnámon.

  • Szörnyen meleg van itt a takaró alatt – morogta Amber és megemelte a csípőjét.
  • Amber, be sem vagy takarózva – tiltakozva próbáltam lefogni a kezét.
  • Hagyj, meleg ez az alsó, megsülök benne, miért is nem vettem fel inkább a pizsamám! – sóhajtotta. Én is felsóhajtottam. Amber valahogy lerúgta magáról a melegítőalsót, ami azt jelentette, hogy egy szál pólóban és bugyiban fekszik mellettem és én is a takaró felett vagyok, mert Amber ráfeküdt a takaróra.
  • aludj, jó csak kérlek aludj és fogd be a szád! – szűrtem neki halkan. Amber karja az oldalamhoz simult, keze a combomra hanyatlott.
  • Most miért vagy ilyen morcos? – nézett fel az éjszakai sötétben Amber. Csak az akvárium fénye világította meg a szobát. A halak vígan ficánkoltak a vízben. Amber keze meg megállás nélkül járt le-fel és állandóan súrolt vele.
  • Hagyd abba! Részeg vagy!
  • Ahogy te is! – duruzsolta kacéran.
  • Amber, ha nem nyugszol komolyan megcsókollak! – dörrentem rá.
  • Akkor miért nem teszed meg? – nézett rám furcsán villanó kék szemekkel.
  • Lehet... lehet, hogy nem tudnék megállni egy csóknál – válaszoltam habozva.
  • Miért nem teszel egy próbát? -  könyökölt fel a párnámon.
  • Próbára teszel? Engem – nevettem rá hitetlenül.
  • Aha – lihegte bágyadtan.
  • Ezt reggelre kurvára meg fogjuk bánni Amber – morogtam, és beletúrtam ujjaimmal a hajába. Selymesek voltak a fekete fürtök az ujjaim közt és  átfordulva ránehezedtem, belenyomva őt a matracba. Ajkam nedvesen tapadt a szájára és mohón viszonozta a csókot. Éhesen, szomjasan, kielégíthetetlenül. Ujjai a hajamba túrtak és a tarkóm forró bőrét simogatták.
  • mostál fogat – súgta Amber ahogy elvált a szánk.
  • Ja – lihegtem az ajkaira, ahogy kezem a combjára siklott. Egyszerre volt hűvös a combja és forró az öle.
  • Én meg nem – nyalta meg az ajkait zavartan.
  • Four roses ízed van, tetszik – morogtam nevetve, miközben lerántottam róla  a bugyit és újra lecsaptam buja, nedves ajkaira. Fogalmam sincs miért, de felizgultam rá, iszonyatosan.  Szédültem fölötte, könyökölve is, ahogy a csípőnk összesimult éreztem, kiálló csípőcsontjait, amik szinte belevájtak az én csípőmbe.  Feneke megsüppedt alattunk. Nem akartam elkapkodni, tényleg nem, de túl részeg voltam, hogy sokáig húzzam a kielégülést. Iszonyatosan kellett egy lány, ez a lány, és csak magamban fohászkodtam, hogy ne legyen igaz a szóbeszéd, mert ha tényleg szűz én megőrülök itt. A fogaimmal téptem fel az óvszertasakot és Amber kéjes nyögései visszhangoztak a fejemben.
  • Siess már! – sürgetett mohón és már nem volt visszaút, lassan, a lábai közé siklottam. Amber megvonaglott alattam, s mélyről jövő sóhaj szakadt fel a torkán. Gyönyörű volt szex közben. A sötét szempillái, a hollófekete haja, a kékes fényben, a sápadt bőre, a vékony alkata. Szinte zongorázni tudtam volna a bordáin. Amber türelmetlenül nyomta fel a csípőjét. hát nem volt szűz, nagyon nem. Artikulátlan sikoltások törtek fel belőle.
  • Ss! Amber! Az istenért felébreszted az egész kolit! – nyomtam az ajkam a szájára. Eredetileg tilos volt egy ágyban aludni a fiúknak és a lányoknak, még csak más szinten is, a koedukálásnak is voltak határai. S ha egy lány a negyediken sikongat. Az elég egyértelmű.  Amber körme a csípőmbe vájt. Felszisszentem , s egyik lábát a mellkasomra vontam ,hogy mélyebben érezzük egymást. Amber valahol a magas C hangján jutott a csúcsra, és meglepően sokáig tartott az orgazmusa, s csak csendben követtem őt a csillagok felé vezető úton.  Alig bírtam tartani magam. Az alkohol és a szex minden erőmet kivette.  Egy utolsó erőbedobással rántottam le az óvszert és a földre dobtam magam mellé, ahogy hanyatt vágódtam az ágyon. Tudtam, hogy ezt az éjszakát nem fogjuk kibírni egymás mellett. Vagy így, vagy úgy de, kicsináljuk egymást. Amber, szinte azonnal álomba zuhant, haja csapzottan borult szanaszét, jutott belőle a mellkasomra is. nem volt erőm magunkra húzni a takarót, egyszerűen mély álomba ájultam.

4 megjegyzés:

  1. Szia Callie!
    Nagyon jó lett, akárcsak társai.☺
    Britannie kezd zavaró tényezővé válni, valamelyest hátráltatja Ambert, hiszen mégiscsak a barátnője. Tulajdonképpen egy fiúért vannak oda.��
    Tetszett Cherry és Alan sunyi akciója.☺
    Nem számítottam rá, hogy megtörténik Drew és Amber között, de szuper, kíváncsi vagyok a bonyodalmakra.☺
    By Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius!

      Köszönöm. :) örülök, ha tetszett. Én is kezdem csípni a kialakult párosokat itt. Hát igen a történet dimanikája diktál egy kis bonyodalmat ezek után :D Nem is marad el. :) Volt egy kis bizonytalanságom, de eszembe jutott még ide egy két ötlet az első fázishoz.
      Üdv: Callie

      Törlés
  2. Úristen, Callie, taníts már meg ilyen zseniálisan írni! *irigyen, durcásan karba fonja a kezét*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lau! Mindig megdobod az önbizalmamat. Köszönöm! :)

      Törlés