Második fázis - Félhold

MÁSODIK FÁZIS - FÉLHOLD

“Nem akarok szerelmes lenni egy de Noirba! Soha többé nem akarok szerelmes lenni egy de Noirba!”

Drew

Apámék  a faipari vállalat mellett laknak egy kétemeletes házban. Tulajdonképpen a fatelepen laktunk. Valószínűleg ezért is házasodott a nővérem annyira fiatalon. Egy idő után a fűrészelés és forgácsolás hangjára is el lehet aludni. Egyébként egy hangfogó fal védte a házat a zajoktól. Szerintem nem volt zavaró, vagy kellemetlen. Bár én szeretem az erdőt. Nekem a faforgács illata is nagyon finom. Én iskola mellett nem laknék soha. A gyerek zsivaj megőrjít. Itt nőttünk fel a fatelepen. Marianne-t kergettem a farakások közt. Annyira hozzászoktam az itteni élethez, hogy szinte el sem tudnám már képzelni az életem a telep nélkül.  Azonban nem akartam anyámékkal élni, úgyhogy amikor felvetettem, hogy az üresen álló Robin-féle faházat használnám, akkor először meglepődtek. Egyrészt még nem gondolták, hogy külön költözöm. De tíz éve kolis voltam. El se tudnám már képzelni, hogy hazaköltözök anyámékhoz. Úgyhogy hónapokon át rágtam a fülüket. S végül belementek. Bár valóban nagyon sok minden beszélt ellene. A faház túl nagy legénylakásnak. Ekkor vetettem be a nehéztüzérséget. Liamnak már évek óta elárultam a titkomat, hogy a faházba tervezek költözni, ha neki nem kell. Ekkor Liam már az új házában lakott az fenyvesekben. Tehát mivel őt illette az elsőbbség körbekérdeztük mit szándékszik tenni az ingatlanokkal. Liam pedig kijelentette, ő a saját házában lakik. Innentől elhárultak az akadályok és megkértem Liamot fűzze meg a szüleimet. Liam pedig minden tudását bevetette.

A döntő érv, amibe szüleim is belementek, hogy Liam szerkezeti módosításokat javasolt a régi faházon, amivel a kihasználatlan területek leválaszthatóak lettek.  Így a faháznak  elsősorban a földszintjét használom, Liam pedig megcsináltatta a teljes közművesítést a faházhoz. Alex pedig még egy visszafogott rendezettséget is adott a faház előtti tisztásnak. Egyáltalán nem nyúltak bele, de mégis   nagyon takaros lett. Liam nagyon profi abban, amit csinál. A régi személyzeti szárnyakat lebontotta a házból, sőt a konyhát is. Helyette épített  egy takaros konyhát, modern berendezéssel, de mindent skandináv hangulatú faborítással.  Tökéletesen illett a faház stílusához. A fő látványelemeket meghagytuk: a lépcsőházat, a vadászházjelleget. De egy visszafogottabb külsővel. Liam teljesen lebontatta a régi eléggé megviselt tetőszerkezetet és valami nagyon állat tetőt rakott rá, egyszerre volt modern és mégis valami régi stílust idézett. Amíg hónapokig csak a munkásokat láttam jönni-menni és a gépek mozogtak, fogalmam se volt mi lesz belőle. Aztán Liam rámcsörgött. Hogy kész. És ha akarom nézzek rá. Tehát Liam Mokkájában kigurultunk a faház elé és elhűlve néztem ki a szélvédőn. A faház volt és mégsem a faház. Döbbenetesen nagy változáson ment át, és ha lehet ilyet mondani, még szebb lett. Azonnal beleszerettem. Amikor benyitottam leesett az állam, tényleg. Az egész padozatot felszedette, új csiszolt hajópadlót tetetett végig hosszában az egész házon, igen még a fürdőszobába is. Mindenütt fa volt. A konyhában és a mosdóban is.

• Nos? - emelte meg a szemöldökét Liam zsebre tett kézzel.
• Állat - néztem rá széles mosollyal. kezdtem egy szerelmes eufóriájával bámulni mindent.
• Minden vízálló és ütésálló. Vagyis falhoz vághatod a sörösüveget ha nem nyer a Manchester - sétált körbe ráérősen az egykori szalonban, ami most a nappalim. - Ha túlfolyik a kád akkor se ázik fel a padló.
• Szuper.
• A hangszigetelés olyan biztos, hogy a 140 decibelt is bírja. Vagyis akkora házibulikat is tarthatsz, hogy nem hallatszik el anyádékhoz - vigyorog rám.
• Liam sokkal tartozom neked - ingatom a fejem.
• Mondjuk kezdheted a törlesztést, hogy megkínálsz egy üveg sörrel - intett a konyha felé. átsétált a nappaliból és enyhén megnyomta az egyik faelemet. - A hűtőd - ahogy kinyílt az ajtó leesett az állam. Beépített hűtőm van. Teljesen eltűnik a faelemek közt. Elámulok. De komolyan. Liam mindenre gondolt. Nagyon érti amit csinál. Tényleg. Ezt az egyik barátnője mondta és akkor nevettem, mert Arra gondoltam. Persze a barátnő lehet, hogy Arra értette. De a szakmájában is nagyon érti amit csinál. Kivette a sört és egyet nekem is átnyújtott. Ő alkoholmenteset ivott. A pult széléhez ütötte. Ezt a technikát tőle lestem el. Liam erre vállrántva mindig azt mondta, hogy kicseréltetem a pultot. Elég nagy hatással volt rám Liam. Mindig is. Gyerekkorom óta. Mert ő Liam. Tehát együtt sörözünk az én konyhámban. Liam a konyhapultra dől, és kinéz az üres  nappalira.
• Most már te jössz - bök a sörösüveggel a nappali felé.
• Kellene pár bútor - értek egyet. - Ráérsz?
• Beugorhatunk pár helyre - biccent Liam. - Amúgy miért nem barátnőddel vásárolgatsz? - kérdez rá.
• Hümm. A Te ízlésedben jobban bízom - felelem kitérően.
• Szóval nem ő az igazi - dobja a szemetesbe a sörösüveget Liam. Túl jól ismer. Vagy csak az emberi kapcsolatokat ismeri jól.  Elég sok üzletet bejártunk és elkerülhetetlen volt az a bizonyos bútorüzlet is. Liam megállt előtte én meg nem akartam túlságosan tiltakozni, mert az gyanús lett volna. Tehát vonakodva kikecmeregtem a Mokkából.

Amber

Az üzlet közepén van az irodai rész, vagyis az eladói asztal. Ha valaki bejön, a bútoroktól általában nem is látom, hogy ki jön be. Persze a bejárati kamera képe is itt van a pult alatt, de elég ritkán szoktam nézni. Ha nincs nagy zaj, akkor nem foglalkozom vele.  Amikor átvettem a céget megszakítottam a szerződést a DeNoir vállalattal, ami persze őrületesen nagy kavarást eredményezett. Állandóan csúszúnk a szállítással és tényleg csak ártottam a cégnek. A rohadt büszkeségem. De semmilyen kapcsolatban nem akartam Drew családjával lenni.

Ha akarnám se tudnám besorolni a bútorüzletünk stílusjegyeit. Apám egyik hobbija és az enyém is, régi bútoroknak antik hatást adni. Apám csak a csiszolással, lakkozással, alapozással foglalkozik, én adom hozzá a patinát és a dekupázstechnikát. Elég sokat dolgozunk együtt egy-egy ötleten. Bár mostanság apám már csak a fafaragást csinálja és leadta az egyik munkásának a feladatot. A másik hobbim a régi bútoroknak megfelelő kárpitozást adni. Imádom az érdekes kanapékat, egy megfelelő bőrszínnel sokat lehet kezdeni. Vagy a romantikusabb rózsamintás kanapék is az én terveim.

A gimi után nem tanultam tovább, hanem elvégeztem pár bútorkészítési és javítási technikákat adó tanfolyamot. Nem volt értelme harcolni a karma ellen. Főleg, hogy így apám válláról levehettem a terhet. élhet a hobbijának, művész lehet. Faraghat. Van pár kiállított szobra is. Azt hiszem azonban a legbüszkébb az Ezüstharmat templomába helyezett három királyok faragott faliképéért, ami közvetlenül a bejáratnál van. Sőt készített egy kültéri betlehemet is faragott bárányokkal meg ilyesmivel. Bölcsővel kis Jézussal.

S már el is felejtettem a régi-új mantrámat, amikor besétálnak a de Noirok újra az életembe. Istenem!

“Nem akarok szerelmes lenni egy de Noirba! Soha többé nem akarok szerelmes lenni egy de Noirba!”

Először Liamot látom meg. Őt lehetetlen nem észrevenni. Egyszerűen annyira jó kiállása van, odavonzza az ember tekintetét. Meg tudom érteni, hogy Britannie azóta is azt a csókot keresi. Ha egyszer ez a pasi megcsókolna valószínűleg én is az utánzatát keresném. Bár én megtaláltam a tökéletes másolatot is.  Nem is kellett sokáig várnom. A nyomában ott volt Drew. A tarkóját vakargatta és zavartan nézelődött. Tudom, hogy engem keres. Ha a kisegítő eladónk Suzy itt lenne, akkor biztos érte kiáltanék, de ma pont szabadságon van. Úgyhogy ma én vagyok az eladó is egy személyben. Kedvetlenül indulok meg feléjük, és összehúzom magamon a kardigánom.

• Segíthetek? - kérdezek rá, és még én is érzem mennyire metsző és éles a hangom. Liam fordul meg. és szólna de Drew megelőzi.
• Szia Amber. Örülök, hogy látlak.
• Tényleg? - kérdezek vissza metszőn. - Antik bútort akarsz vásárolni?
• Igen.  Bár vannak modern bútoraitok is.
• Igen. Mit akarsz venni?
• Mondjuk ágyat?
• Ágyat - olyan tömören mondom, hogy az felér egy testi sértéssel. Miért pont nálam akar ágyat venni? Mit vétettem én komolyan?
• Aha, kipróbálod velem? - kérdezi és tudja, hogy ezzel belegázol a lelkembe.  A ballagás után,  volt egy zárókoncertjük. a koncertjük után a koli hátsó parkjában szexeltünk. Egy utolsót.  Nem beszéltünk, csak egymásnak estünk. Soha nem jártunk. Drew nem keresett. Nem lett volna értelme belebonyolódni bármibe. Drew egyetemre ment. Én meg nem. Bosszantó, hogy most visszatért a fenyvesekbe. Eddig sokkal nyugisabb volt az élet itt. Nem keresett. Persze én sem segítettem rá, hogy könnyű dolga legyen, tekintve, hogy bontottam a szerződést a DeNoirokkal. Hátat fordítok és az orrom alá morgok valami bántót, de egyszerűen itt ebben a boltban nem tehetem meg, hogy megsértsek egy vásárlót. Mert nem ez az üzletvezető dolga. Bosszankodva az ágyak felé sietek. Nem sok hangulatom van végignézni, hogy Drew ágyat választ magának.
• Szóljatok, ha kiválasztottátok - akarom otthagyni őket, de Liam megállít.
• Kellene még egy kanapé, tévéállvány, egy étkezőasztal.  Valami komódfélék is - sorolja Liam.  - Tükrök.
• Új házba költöztél? - nézek Drewra. Tudom, hogy Liamnak egy gyönyörű loft háza van, benne volt a helyi újságban most a nyáron az egész kégli. Tehát Liamnak nem kell bútor. Drew költözik. Nincs olyan, hogy valakinek ennyi mindenből kell egyszerre új.
• Igen. Külön költöztem a szüleimtől.
• Aha - csak ennyire tellik tőlem. De közben lázasan jár az agyam.
• Egyedül.
• ez igazán nem tartozik rám - felelem kitérően.
• Azért nézz egy fésülködőasztalt is - feleli Liam. - Az illik a faházhoz.
• A faházba költöztél? - tényleg meglepődtem.
• Ismered?
• A környék a de Noirok minden ingatlanját ismeri - húzom el a számat. - Még Liam új kecóját is láttam. Lehozta a napilap.
• Nem akartam, hogy ott bámészkodjanak jöttment turisták. Ha mindent láttak akkor nincs már mit nézni - biccentett Liam.
• Liam azt a hálószobát bármikor megnézném. Gyönyörű!
• Kösz.
• A nappali is, a konyha is. mindegy. Azon a házon minden  tökéletes - legyintek. Úgy döntök sokkal biztonságosabb Liamet néznem és hozzá beszélnem. - Tehát kanapé. Van egy, ami szerintem megfelelő lenne.- Be sem várom őket és egy öreg kanapéhoz vezetem őket.  Bordósbarna árnyalatú kanapé. Vörös marhabőrrel vont takaróhuzattal. Abszolút férfias és uralkodó kanapé. Az egyik legjobb anyagválasztásom. - Még ne szólj semmit, ülj bele! - szólítom fel és Liam engedelmesen helyet foglal. Kicsit fészkelődik és előre bámul a tévéállványra.
• Ez kanapé! - néz rám elégedetten.  -
•  Ahonnan végignézheted a két mérkőzéses hosszabbításos legunalmasabb meccset is és az se gond ha bealszol rajta - nevetek rá.
• Egy meccsen nem lehet bealudni - foglal helyet a bátyja mellett Drew. Elégedetten süppednek bele a kényelmes kanapéba. Olyan az egész, ami egyszerre adja azt a hatást hogy régi, mégis új. Éppen annyira kényelmes mint amikor nem az a boltmerev bútor, hanem amit már használtak és megvannak azok a kényelmes pontjai, amikbe jó besüppedni. Mintha kellően be lenne járatva, ki lenne ülve.  Liam kérdőn Drewra néz és a két unokatestvér összecsapja a tenyerét. - Megvéve! - vigyorog Drew.
• Mi kell még? Étkezőasztal - egy faragott nehéz lábszerkezetes masszív mahagóniasztalra bökök. Apám egyik legszebb antik jellegű étkezője. - A faházba szerintem más nem is illik. Persze én nem jártam arra jó pár éve, de úgy emlékszem ez passzolna oda. A színe megegyezik az agancsok és preparátumok talapzatával. szerintem oda ez lenne a legharmónikusabb. Egyébként eredetileg is egy ilyesmi állt ott, bár kicsit megviselődött az évek alatt. Illetve… Liam segítenél? - az asztal közepén megemelem a toldást. - Egy diszkrétebb mérete is van, ha nem éppen karácsonyi lakomát rendeznek rajta - a körasztallá forgatott méret bármely nagyobb típusú konyhába ideális. Amennyiben modernebb hatásra gondoltok, akkor viszont ezt javasolnám - mutatok egy karcsú lábas, és sarkain díszített négyszögű asztalra. - Ugyanúgy kihúzható, de szerintem mindenképpen ilyen fából kellene. Az üvegasztalok oda egyáltalán nem passzolnak.
• Jó lesz a mahagóni - szólal meg a hátam mögött Drew.
• Jól van. Komódok - az üzlet másik végébe megyek, ez tulajdonképpen az eleje az üzletnek. - A komódok végtelen variációkban vannak. Én a faházba javasolnék egy fehérneműs szekrényt, ezzel a festett famintával. Ez nagyon egyedi - kinyitom és megmutatom a belső polcrendszert és fiókokat. - Az egész olyan régies, mégis mai darab. A festett motívum ráadásul teljesen a faház-hangulat. Ez elfér a folyosón vagy a gardróbban, vagy a hálószoba egyik sarkában. mindenhol jól mutat.
• Hányszor rendezted már be gondolatban? - kérdez rá Liam. S érzem, hogy elpirulok. Átlát rajtam. Rossz jel. Nem akarok szerelmes lenni egy de Noirba.
• Elnézést nem értem a kérdést -  felelem zavartan.
• Az én házamat is?
• Dehogy! - tiltakozom sietve. - Na jó mégis. Egyetlen pont szemet szúrt. De csak egy. kicsi.
• Mi lenne az? - néz rám Liam kíváncsian.
• A matrac.
• Igen?
• szerintem azok a matracok, amiknek  a széle meg van varrva sokkal kényelmetlenebbek, mint a varrás nélküli matracok. Ráadásul a fekvőfelület is egy idő után enged. Öt évet jósolok neki és cserélni fogod.
• Öt év? Fejben tartom - biccent Liam. - Ha új matrac kell akkor a matracszakértőhöz fordulok - mutat rám. Nem válaszolhatok, mert Dave, az öcsém lép az üzletbe.
• Amber! Nincs raktáron semmi. Nekem meg futnom kellene, szóval nem fogok furikázni neked nem tudom hova - dobja a jegyzettömböt az asztalomra Dave.
• hihetetlen, hogy ennyit sem vagy képes elintézni.
• Nem az én dolgom ez a kicseszett üzlet. Old meg! Engem meg hagyj békén. Komolyan kikergetsz a világból!
• Még mindig itt vagy! Fuss, hogy ne is lássalak! - fintorgok. Nincs árú.  Gáz. Az én hülyeségeim miatt. Dave végigméri a két de Noirt.
• Helósztok!
• Liam - fog kezet vele az idősebbik.
• Andrew de Noir - mosolyog rá Drew. - Mi a helyzet olimpikon leszel?
• Hát jó lenne a londoni olimpiára bejutni aha - vigyorog Dave. - Mégiscsak itthon lesz. - Drew végigméri az öcsém izmos lábait. Ja neki minden jutott, ami nekem nem. Dave mindig enyhén pirospozsgás arcú. Szeleburdi és jó alkatú. Én most is inkább egy madárijesztőre emlékeztetek.
• Mennyit futsz naponta?
• Kábé négy órát. De egyéb gyakorlatokat is kell végezni.
• Esőben is futsz?
• Ez egy hülye kérdés volt. Itt szinte mindig esik - jegyzi meg Dave. Drew hangosan felröhög.
• Dave menj már! sokat pofázol! - szólok rá az öcsémre. Félek, hogy kifut a száján az a kérdés, amit nem akarok, de késő.
• Újrakötöd a szerződést a de Noir Faipari vállalattal? Végre valami értelmes is kipattant az agyadból - mondja Dave. Óh, ezt nem akartam.
• Dave! Tűnj a francba! - kiáltok rá.
• Teljesen bekattant! - nevet Dave és otthagy minket. Istenem. Semmi jóra nem lehet számítani az öcsémtől. A két de Noir értetlenül néz rám. Én pedig tovább próbálok mosolyogni, bár szinte meg vagyok róla győződve, hogy csak egy torz grimasz sikerül.
• Szerződésben álltunk? - Liam őszintén megdöbben.
• Persze. Tudod itt fabútorok vannak döntő többségben. Plusz apámnak teljes farönkök kellenek, mondjuk őt nem a fenyves rész érdekli, hanem a tölgy-bükk. a fafaragás miatt - magyarázom. - Azóta nem is vagyunk jóban.
• Mi volt a gond az üzlettel? - érdeklődik Liam. - Tudod, vannak kapcsolataim a de Noir Faipari vállalattal - nevet fel könnyedén. Igazi diplomata. és a vérében van a vállalkozás ez látszik. Üzlet és üzlet.
• Áh nem, de kösz.
• Remélem nem a vállalat hibája.
• Nem…. ez… magánjellegű döntés volt - felelem zavartan és tényleg csak futólag pillantottam Drewra.
• Vagy úgy. Értem - Liam a komódok felé fordul. - Onnan a sarokból az a kettő és ami itt van ezek lesznek és a fehérneműs szekrény.
• Pompás. Elkezdem összeírni a számlát. Ha készen vagytok és ágyat is választottatok, csak hozzátok az asztalomhoz a tábláját és arról is megírom a számlát - préselem össze az ajkaimat és visszamenekülök az íróasztalom mögé.