Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2018. január 21., vasárnap

A vezetők

Drew

Bár apám az elnök a vállalatvezetést én vettem át. Liammal mint közvetlen örökössel megosztottuk a DeNoir nagyvállalatot. Tehát Liam vette át az Építőipari részt a Tervezőiroda mellé én a Fa és Bútoripari részt viszem. Így megosztottuk a feladatokat, azonban maga az Építőipari részleg is itt van a telepen, tehát Liam elég sűrűn jár hozzám és ha nincs is itt, akkor is időnként nekem kell ránéznem az Építőiparra, mert Liam sokat utazik.

Az egyik legnagyobb kihívás a vállalatvezetésben, hogy optimális méretek között tartsam. Mivel az én részem a közel száz éves DeNoir Faipar, nekem már nem növelni kell a vállalatot, hanem optimalizálni az állandó fenntarthatóságot.  Rengeteg megrendelés és rengeteg döntés. Állandó döntéshelyzetben vagyok, amibe itt az elején nagyon nehéz beleszokni.  Próbáltam apámtól figyelni, hogy ő mit hogyan csinál, de igazán saját magamon kellett megtapasztalnom, hogy mit jelent vezetni egy ekkora vállalatot. Bár nagyon jó a tanácsadói gárdám, mind unokatestvérek, de a végső döntések rajtam állnak, ami hatalmas felelősség, hiszen nemcsak a cég, az erdő, de a családom is a tét.

Az elején alig tudtam aludni. Az első hónap maga volt a rémálom. Rettegtem a döntéshozataltól. Kivert a víz. Nem mertem aláírni a papírokat. Az első három hónapban rágörcsöltem. Ez volt a legnagyobb hibám. Állandóan hezitáltam. Jó, nem jó? Ez Liammal közös jellemzőnk. Mindketten nagyon sokat variálgatunk. Habozunk. Havonta szoktunk egy vállalatvezetői megbeszélést tartani mi ketten. Általában Liam jön át hozzám, amióta a faházban lakom ide jön. Ezt a vállalatnál nem is tudják. Csak Liam és én. általában itt szoktuk egyeztetni a stratégiánkat és üzletpolitikánkat.

Mivel én vagyok a telepen ezért én jobban belelátok, Liamnak ez sokkal bonyolultabb és neki nyilván más dolgai is vannak. általában  sörözni szoktunk a pultnál.  Mindig hallom, ahogy a Mokkával beáll  most már a faház elé. Kinyitom az ajtót. Kezet fogunk.

  • Nagyon nyúzott vagy - jegyzem meg. Liam kialvatlan. Látszik rajta.
  • Bevállaltam egy elég komoly irodaházat. Nagyon sok stressz. Tudod milyenek a megrendelők, nekik ablak kell, ajtó, folyosó és termek. Mi ebben a nagyügy? Hagyjuk. Azt hiszik egy terv megvan egy hétvége alatt. Ráadásul mindig sokallják a tervezés díját - Liam jön be és árad belőle a panasz. - Tudod mi a baj? Hogy ezek a kis fiatal diplomások elvállalnak mindent bagatell összegekért. Egyszerűen olcsón adják a megszerzett tudásukat. Ha nem adnák el a terveket negyedannyiért mint én akkor nem lenne ez. Kiborítanak a megrendelők komolyan - átadom Liamnak a felbontott üveg sört és nagyot húz belőle. - Na mesélj mi a szitu a vállalatnál?
  • Kijöttek a negyedéves költségeink - tolom Liam elé a a mappát. - Már kihúztam azokat, amiken szerintem lehetne mérsékelni - Liam nézi a jelölőfilces részeket.
  • Igen, a szállítási összegek nagyon magasak - biccent Liam.
  • Főleg azért, mert elvárnád, hogy mindenhol a DeNoir fa legyen a világ másik pontján is. Ez irreális.
  • Az is, hogy Te a bútoripari termékeket nem helyben árultatod. Ott van a Moon Bútorszalon. Egy deNoir bútort se láttam - jegyzi meg Liam felpillantva. Érzem a megrovást a hangjában, még ha nem is teszi máshogy szóvá. - Az egy helyi szalon Andrew. Szóval ki az aki emeli a szállítási költségeket? - Liam is előhúzza a fekete mérnöki tűfilcét és a margóra kezdi írni a megjegyzéseit. Én is kinyitom az én másolati példányomat és a szállítási részhez írom: helyi piac növelése.
  • A nyereségelosztásról is beszélnünk kellene - mutatok rá.
  • Hát igen. Eddig úgy volt, hogy apámé volt a 20 % és a te apádé is 20% szóval az a kérdés, hogy hagyjuk ezt meg vagy sem?
  • Te mit gondolsz?
  • 40% kettőnknek? Én ezt elég igazságtalannak láttam akkoriban is. Húzzunk határokat. Nincs is ekkora százalékra szükségünk. Legyen 5-5 % a többit szétosztjuk a családnak.
  • Az irreális szétosztás. Főleg, hogy minden teher minket terhel Liam.
  • Jó akkor 10-10?
  • Nézzük meg mi lenne ha 15-15% -ra mérsékelnénk, 70%-ot így szétosztunk.
  • Jó, legyen 30% a vezetői részesedés - biccent Liam. - Beszéltél a szakszervezetissel?
  • A bérek jók, a munkakörülmények optimálisak, most javasolt egy új védőszemüveget az üzemben dolgozóknak.
  • Akkor azt vedd meg!
  • Illetve azt tanácsolta, hogy a magánélet segítésében vállaljunk több szerepet - dobolok a tollammal a pult szélén.
  • ez mit jelent?
  • Például adjunk lakhatási támogatást, nagyobb gyermekek után járó támogatást, és segítsük a gyerekeiket egyedül nevelőket.
  • A szociális ügyekben nem vagyunk túl jók - bólogat Liam, ahogy felhajtja a maradék sört. - Erre keresni kellene valakit a családban. A két vállalatnak lehetne egy közös  szociális ügyekkel foglalkozó asszisztense vagy valami ilyesmi. Kezdj el körbenézni ki lenne alkalmas rá.
  • Jól van. Akkor a hétfői értekezletre  a nyereségelosztást,  a védőszemüvegeket, a szállítási és forgalmazási kérdéseket és a szociális ügyeket visszük - írom össze az egyik lap hátuljára.
  • Ennyi elég is. Így is másfél órát ott fogunk cseszni az életünkből, minimum - Liam kidobja az üres üveget. - Anyudék hogy vannak? - kérdezi.
  • Szokásos. Elvannak - legyintek. - Nálatok?
  • Apám megrántotta a derekát golfozás közben. Mondtam, hogy hagyja a golfot - simítja át a fafelületeket Liam. - Kijött valami hiba azóta?
  • Az előtérben a szegőszélek néhol engedtek.
  • Igen, az még a régi ház, ennyi belefér - biccent Liam.
  • Visszaütöttem, nem is látszik - rántok vállat.
  • Van már ágyad?
  • Még nincs.
  • Válassz egyet a bútorrészlegünkről - vigyorog Liam.
  • Nem.
  • Valakinek a véleménye érdekelne igaz?
  • Lehet.


A műszeremmel vizsgálok meg minden egyes fát a fenyvesekben. Kétlem, hogy ennél jobban lehet ismerni egy erdőt. Már mindegyiknek ismerem a korát is. Vannak itt kislányok, ifjú serdülők, érett asszonyok, meg öregasszonyok is. Jelzem, hogy mely fák értek már meg a kivágásra.  Muszáj folyamatosan rendben tartani és gondozni a fenyveseket. Így marad egészséges a faállomány. A beteg fák kárt tesznek a környezetükben. A fenyvesek nem minden pontján jó a térerő, de most megcsörren a mobilom.
  • Brenda? - veszem fel a telefont.
  • Meglep, ha hívlak?
  • Nem, csak még dolgozom.
  • Tudom, csak hiányzott a hangod.
  • Mesélj mire jutottál a kutatásban?
  • Már nagyrészt készen vagyok. Egy hónap és újra látlak!
  • Használd ki az időt!
  • Hát persze. Sikerült berendezkedned?
  • Egészen jól belaktam a házat.
  • Azért hagytál benne nekem is helyet?
  • Persze. De az a te feladatod lesz.
  • Már alig várom, hogy ott legyek veled.
  • Igen. Én is. Most mennem kell.
  • Rendben, még nekem is dolgom van. Szeretlek.
  • Én is. Szia - megszakítom a vonalat és beülök a pick upba. Fél év kutatói szabadság. Beismerem amióta a barátnőm, Brenda külföldre ment azóta valahogy el is feledkeztem róla. Mármint jól megvagyok nélküle. Brenda afféle antropobiológus. Nyálmintákat meg ehhez hasonló undormányokat vesz, és vizsgálja az emberi fajt dns- és egyéb alapján. Elég sok mindent ki akarnak elemezni, mint  betegségek, értelmi képességek meg ehhez hasonlók. Nekem ez nagyon nem fekszik. Ha lehet nem is kérdezem a munkájáról, mert nem akarom tudni, miket művelnek ott a laborban. Brenda munkaideje teljesen kötetlen és még igazán fix helye sincs. Az egyetemre csak a laborba mennek, de utána a kiértékelés és az anyaggyűjtés az valahol máshol történik. Akárhol. Most Ausztráliában van és az őslakosok leszármazotti dns-eit vizsgálja ad hoc a nagyvárosokban, vidéken meg ilyen baromságok. Elég sokat publikál is. Brenda egy tudós. Főleg a laboreredményeinek él. Sokkal jobban lázba hozza egy megegyező dns-sor mint én. Valahogy úgy érzem egymás mellett élünk, mindketten a magunk szenvedélyeivel, de igazán nem tudunk közösen lépni dolgokat.

Ahogy hazatértem a fenyvesekbe szinte rámzuhant ez az egész. Kicsit elfelejtkeztem még Brendáról is. Itthon más vagyok. Itthon de Noir vagyok. Amióta tényleg átvettem a vállalatot apámtól onnantól pedig egyszerűen magába szippantott ez a világ. A fekete erdő világa. Ahol otthon vagyok. Ahol De Noir vagyok.

S ezzel ismét visszatértem az alapproblémához. Amber. Bármennyire is igyekeztem az elmúlt években átlépni rajta. Kinőni azt, ami volt vagy nem volt, amit elfojtottunk vagy sem. Most újra itt vagyok a völgyben és valószínűleg ez teszi, hogy ismét rá gondolok. Hogy megint visszaestem az öt évvel ezelőtti életembe. Hogy megint belépett Amber az életembe. Tudtam, hogy elkerülhetetlen lesz. Előbb utóbb össze fogunk futni. A templomban. A kisboltban. A patikában. Az újságosnál. Akárhol. Simán az utcán. Mindegy. Mindkettőnkhöz a legközelebbi település Ezüstharmat. Ezüstharmat meg éppen nem egy nagyváros. Könnyű azon az egy szál főutcán belebotlani olyanokba is, akikkel nem akar az ember, nem hogy olyanokkal akikkel akar.

Azt persze nem akartam, amit végülis Liam tett. Hogy egyenesen besétálok az apja üzletébe. Mármint most már Amber üzletébe. De ott volt. Láttam teljes valójában. Újra belenéztem azokba a méykék szemekbe és láttam a haja nehéz fekete selymét. S újra ott voltam a végzős évemben, amikor majd megvesztem érte. Amikor valóban az elutasítása még tovább izgatta a fantáziámat, még inkább felébresztette bennem a vadászt. Hogy nekem akkor is ő kell. Ha nincs rá magyarázat, ha a világ kettészakad is, nekem akkor is az a lány kell.

És megint megtettük. Ugyanúgy, a semmiből. Szeretkeztünk. Próbálom felfogni, hogy hogyan történt. Valószínűleg úgy mint mindig. Amber hergelt, aztán feldobta a magas labdát én meg leütöttem. Mondhatni menetrendszerint pontosan befutottam az állomásra, ugyanazon a körön belül.  Ismétlés. Újrajátszás. Ráadás. Hosszabbítás. Meg tizenegyesek. Mindegy. De itt vagyok ezzel az egész szituval, hogy elméletileg van egy barátnőm, akit hónapok óta nem láttam és remekül elvan nélkülem, és én voltaképpen most megcsaltam? Akkor miért nem érzek minimális bűntudatot sem?

Azért mert Amberrel tettem.  A kiindulóponthoz értem. Vagy inkább a forráshoz. Újra vissza az ősrobbanáshoz. Megint itt vagyok, és kezdeni szeretnék valamit ezzel az egésszel. De hogyan lehet rábírni egy ilyen megszelidítetlen lényt, mint Amber arra, hogy mégiscsak belássa azt, ami a napnál is világosabb. Együtt kellene lennünk.

Sejtésem sincs mikor alakult ki az a szokás, hogy apámékkal vacsorázok vasárnaponként. Valószínűleg az elköltöző gyerekeknél volt családi vonás, mert Liam is vasárnap vacsorára haza megy a szüleihez. Ahogy külön költöztem én is vasárnap ugrottam igazán haza a szüleimhez. A telepre elméletileg nem szeretek hétvégén bemenni, mert ennyire azért nem vagyok munkamániás, sőt. De mivel apámék itt laknak. Az ebéd elég rossz hangulatban telik. azt hiszem veszekedtek. Anyáméknál nem volt ritka az ilyesmi. Így éltek már ki tudja hány éve. De most nekem is elég sok gondom volt hozzá, hogy ne akarjak annyira beszélni velük. Marianne is egyedül jött, vagyis valami nála sincs rendben.  A nővéremmel szemközt ülök, de most teljesen belemerül a levesébe. Tehát én leszek a téma az asztalnál.
  • Mikor jön haza Brenda? - kérdezi anyám. él hal a barátnőmért.  jobban kedveli mint én. Ez komoly.
  • Még három hét.
  • Ó már biztos várod. Kimégy elé a reptérre? - kérdezi anyám.
  • Nem tudom.
  • kimégy elé. Úgy illik, tulajdonképpen vihetnél neki gyűrűt is.
  • Milyen gyűrűt?
  • eljegyzésit természetesen - feleli anyám. Fúh, nagyon nehéz napom van ma.
  • Anya ez még nem aktuális.
  • Dehogyisnem, már vagy három éve együtt vagytok. Szerintem nagyon is időszerű. Brenda komoly lány, nála jobbat egyébként sem találsz.
  • ööö…. már miért ne találnék?
  • Drew szívem hidd el, én tudom. az anyád vagyok. Ismerem a korlátaidat, jobban mint te a sajátjaidat.
  • Milyen korlátaim vannak?
  • Hát... néha meggondolatlan vagy. Hajlamos vagy ostobaságokat csinálni. Brenda jó választás volt, és igazán elégedettek vagyunk vele. Ne szalaszd el.
  • Nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom. Mármint, hogy Brendát.
  • Miért? Talán úgy gondolod, hogy más lány jobb lehet Brendánál?
  • Nem tudom, csak lehet nem tetszene,ha a jövendőbelim túl jóban lenne az anyámmal.
  • Miért mi bajod azzal, ha jól kijövök a leendő feleségeddel?
  • Anya! Brenda nem lesz a feleségem! Nem a menyasszonyom! Állj le!
  • Most nem értem miért kapod fel a vizet. Én csak örülök a boldogságodnak.
  • Anya öt hónapja nem láttam, mégis milyen boldogságról beszélsz?
  • De hamarosan találkoztok.
  • Jó, hagyjuk anya!
  • Remélem a faházban segíted majd a beilleszkedését.
  • Egyáltalán nem biztos, hogy Brendával összebútorozunk - felelem hidegen.
  • Nem? Dehogynem! Hát hol máshol élnétek együtt?
  • Erről beszélek anya, nem biztos, hogy Brendának egy világvégi erdőközepi ház az opciója én meg nem fogok beköltözni Manchasterbe.
  • Biztosan meg fogjátok tudni oldani, Brenda nagyon simulékony. Mindig mosolyog. Csupa bűbáj az a lány. Mindig olyan jókedvű - és ez az ami engem egyre jobban idegesít benne. Ha két ennyire ellentmondásos nőbe bele lehet szeretni, mint Amber és Brenda, hát akkor nekem sikerült megtalálnom a két végletet.

( és Bius kívánságára nincs benne egy grammnyi szex sem. :) C*

4 megjegyzés:

  1. Drága Callie!
    Amióta Liam és Vanessa története kezdetét vette, mindig elámultam, hogy milyen részletesen és szakszerűen (nem mintha én meg tudnám állapítani, hogy szakszerű-e vagy nem XD) írsz a faipari meg építészeti meg ilyesmi dolgokról. Te jó ég, honnan tudsz ennyi mindent? :o
    Nem kell ide semmilyen Brenda, anyjukom, Dramber kell és kész :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Laum!
      Nagyon törekszem pontosan leírni az adott dolgokat, bár szerintem aki tényleg szakmabeli biztos kiszúrná azonnal, hogy mi az ami nem állja meg a helyét. Bár beismerem amióta Liam történetét írtam ismét felvillant bennem az a réges régi gondolat ott a pályaválasztás előtt, hogy építész akarok lenni :D
      Hát Alex története ennél sokkal durvábban szakmai lesz:D szerintem. Legalábbis amit eddig írtam belőle az eléggé az volt.
      Már várom azért az új "Dramber" részeket, nekem ez a történet most nagyon ilyenes... náluk nagyon elkaptam ezt az egymásnak esünk vonulatot. :D

      Törlés
  2. Szia Callie!
    Nagyon tetszett, főleg az eleje, amikor beleláthattunk egy kicsit a vállalatba. ☺
    Szóval...Brenda. Ha tényleg olyan mint Drew mondta, akk nem szimpatikus. Nem tudok egyetérteni Drew anyjával, ott van Amber, ő biztos ezerszer jobb.☺
    Köszönöm, hogy gondoltál rám. ☺ Nem rosszindulatból vagy ilyesmiből írtam, semmi bajom a szexes részekkel, csak úgy érzem, túlságosan ráfokuszálnak és ezért sem tudnak komolyan beszélni.
    By Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius,
      a vállalati részeket nagyon szeretem írni, Liamnál is és Alexnél is ezek a részek az igazi kedvenceim. Ahogy belelátunk ezeknek a nagyon-nagyon elfoglalt pasiknak a munkájába.:)
      Brenda... hát ő egy egészen más karakter, mint a történetekben a partnernők, akik kicsit mind keresik az útjukat valahol. De sajnos a De Noir anyukák nem lehetnek elégedettek fiaik választottjaival :D
      Sajnos valóban Amber és Drew nagyon elsiklanak a komoly beszélgetések felett egyelőre... de azért lassan felnőnek a feladathoz. A nagyon komoly beszélgetések nem ennek a Holdfázisnak a szakaszára jellemzőek.
      De nekem is jót tett kicsit másról írni. Úgyhogy jól esett az észrevételed.
      Üdv: Callie

      Törlés