A próbafelvétel

Amber

Drew a tulajdonos büszkeségével mutogatja végig a telepet. Tényleg hatalmas. Mivel a környéken lakok, a fenyvesek szélén, végülis egy a szülőföldünk. Én is jártam az erdőt, nincs elkerítve, nincs kitéve hogy magánterület és illetékteleneknek belépni tilos. Szóval gyerekként ez a legnagyobb játszótér a környékben élőknek. Én is jártam az erdőben. Imitt-amott. De a Faipari vállalatot csak kívülről láttam eddig. Plusz ide ritkán gyalogolnak az emberek, mert irtó sokat kell hegynek felfelé haladni. Persze azt tudtam, hogy Drew itt lakik, legalábbis amíg a szüleivel élt. Tehát úgy helyrajzilag be tudtam azonosítani, hogy na valahol itt, még egy eltévedt turistát is útba tudtam volna igazítani, hogy na ha azon a földúton ott felfelé elindul és megy-megy és követi az útjelzést akkor eljut a faipari vállalathoz.  Drew apja hozta létre a bútoripari vállalatot a faipari vállalatra. Fogalmam sincs mennyi lehet az éves profitjuk, de gondolom elég jól megélhetnek belőle.  Mert egy De Noir nem élhet rosszul. Főleg, ha azok az erdei Faipar örökösei. Elég komoly erdőgazdálkodást végeznek, és tényleg szinte mindenki kapcsolatban van a környéken a De Noirokkal. Szép és rendezett az erdő egyébként, nagyon jól meg vannak csinálva még  az erdei ösvények is.  A fő autóval megközelíthető utakat pedig rendszeresen döngölik.

• A tönkfákat itt darabolják fel,  itt vágják méretre a szálgerendákat, itt készülnek a bútorlapok. Ez itt főleg az építőipari részleg - mutatja végig az egyes feldolgozási szektorokat. Hatalmas a telep. Tudom, hogy minden részleget egy-egy de Noir irányít. Vannak tényleg mint a patkányok annyian. Meg szaporodnak is, hogy a fene vinné el őket. Valahol meg irigylésre méltó, hogy ilyen nagy családja van valakinek. Jó lehet egy ilyen közösséghez tartozni.
• Várom a csípős megjegyzésedet - áll meg Drew kifulladva.
• Hagylak érvényesülni, azt majd csak a végére tartogatom - nézek rá unottan. Pedig tényleg érdekel amit mond. Ettől függetlenül jelenleg nem akarok vele szerződésben állni.
• Megmutathatom a szüleim házát is - int az állával az átellenes két emeletes kőépületre.
• Köszönöm az üzemlátogatást, egy élmény volt, majd megemlítem a kisiskolás tanítónőknek, hogy jöhetnek látogatni.
• Már megelőztek Amber. Szoktak jönni minden évben - feleli Drew.
• Ez komoly?
• Aham.
• Mikor vetted át a céget?
• Egy fél éve. De a suli mellett, amikor tudtam itt voltam, mert tényleg érdekel.
• AZ jó lehet - bólogatok. El sem tudom képzelni, milyen az, ha a családom örökségét úgy veszem át, hogy érdekeljen is.  - Hát nekem most már mennem kell.
• Várj, már úgyis ebédidő. Ebédelj velem!
• Drew!
• A régi szép idők emlékére.
• Nincsenek szép emlékeink - tiltakozom.
• Jó beismerem az utolsó emlék nem volt annyira szép.
• Annak nem lett volna szabad megtörténnie.
• De nem beszéltük meg. Semmit. Lezáratlan maradt. Ott hagytál nyitott kérdésekkel - Drew átnyújtja a szerződés papírjait.
• Ezt meg tedd el - vonakodva a kézitáskámba hajtom.
• Nem fogom aláírni.
• Gondold át. Gyere! - Drew a telep előtt a fekete Mini cooper pickuphoz lép és kinyitja az anyósülést.
• Én is kocsival jöttem.
• Azzal a tragaccsal csoda, hogy idáig eljutottál - tuszakol be a kocsiba Drew. Ahogy ráadja a gyújtást a zöld tea téma megy. Ott az utolsó koncert után elárulta, ez a mi dalunk.
• Szivatsz igaz? - nézek rá hidegen. Drew áthajt a kapu alatt, és lassan kuplungolva megkezdi az ereszkedést az erdei úton.
• Bocs, egész nap ezért a percért éltem - nevetett fel, és ráadta a hangerőt. Egy ideig kéziharcot vívunk, hogy kikapcsoljam, aztán meghallom Cherry nevetését.
• Amber, ne húzd a hajam!
• Csak kiegyenesítem esküszöm! - ez én vagyok.
• Nem akarom, hogy kivasald a hajam!
• De jó lesz!
• Mondtam, hogy semmit nem kell kivasalnod! Se a ruhám se a hajam. A ruhámat már kiégetted, a hajamat is ki akarod? - hallatszik a vad kergetőzés hangja, miközben a fiúk a zöld tea témát játszák.
• Ez… - nyögöm.
• Ja, egy próbafelvétel volt, a koli alagsorában.
• Nem is tudtam, hogy készült próbafelvétel - nyögöm.
• Hát mi tudod szoktunk ilyet csinálni, hogy legyen lejátszható verzió is ne csak a koncertfelvételek.  Ti pedig pont berontottatok.
• Miért van ez meg neked? - kérdezek rá komoran és leül a hangulatom.
• Nem tudom. Emlék  - Drew idegesen elfordul és karjával az ablakba könyököl.
• Miért tetted ezt be? - kérdezek rá feszülten.
• Gondoltam összehangolódunk.
• Nem akarok veled összehangolódni Drew. Sosem akartam.
• Bocs. Kikapcsolom - keze már a műszerfalhoz lendül, de lefogom.
• Hagyd! - Drew rámnéz és nem ereszti a kezem. Érzem, ahogy belobban a szikra a pick up fojtogatóan apró terében. Drew mogyoróbarna szeme olyan most mint egy olvadt nugátkrém. Bársonyos, meleg és édes. A keze forró mint mindig és érzem, hogy zihálni kezdek és fuldoklom, mert felborult a légzésem. Elkapom a  tekintetem és inkább előre nézek.
• Vigyázz egy őz! -  kiáltom el magam, mire Drew elrántja a kezét és bevágja a féket. Drew feszülő lábakkal mered előre. Nincs előttünk semmi az úton, lassan csordogáltunk lefelé.
• Amber akkora hülye poénjaid vannak! - fújja ki a levegőt Drew és megkönnyebbülve behúzza a kéziféket.
• Bocs! Valahogy ki kellett kapcsolnom az áramköröket. Én vagyok a biztosíték, hogy lecsapjalak, ha nagyon hülye vagy - nevetek és tényleg torokból kacagok. Annyira állat volt látni a rémült képét. Plusz így megszabadultam a kézfogásából.
• Nehogy azt hidd hogy ilyen könnyen szabadulsz! A rossz viccekért fizetni kell - tenyere az arcomhoz simul, ahogy a hajam alatt benyúl a tarkómhoz és magához ránt, s lecsap az ajkaimra. Még érződik a kávé íze a nyelvén, a keze férfiasabb és erősebb lett az elmúlt néhány évben, a csókja viszont a régi. Ugyanúgy érzem, hogy kezdek szétfolyni tőle a pickup ülésére engedek. Elfelejtve mindent magam körül. Ami hiba, a fülemben a zöld tea dallam, amivel az utolsó koncertjüket zárták, amire felhívtak minket is a színpadra, hogy a Macbeth legyen a ráadásszám, s ami után valami kétségbeesett egymásba kapaszkodó szeretkezést zavartunk le ott a színpad mögött. Még abban sem vagyok biztos, hogy nem láttak meg minket. A zöld tea dallam térít magamhoz.
• Drew ezen az úton már jártunk és nem vezetett sehova - súgom ahogy elhúzom a fejemet a csókból.
• Nem Amber - rázza a fejét Drew. - Ezen az úton Te szinte el sem akartál indulni, s amikor bemerészkedtél, akkor elmenekültél. Mint mindig. Amber nem rohanhatsz visszafelé mindig. Nem menekülhetsz el minden elől.
• Előled sem?Előlem a legkevésbé - vigyorog rám vissza. Bánatosan meredek ki magunk elé az erdei útra.
• Jó volt hallan
• i a hangjukat. Hiányoznak. kár hogy szétmentek. Jó páros voltak.
• Ja. Cherryvel szoktál még találkozni?
• Túl elfoglalt. Tudod, színpad. S te Alannal?
• Nem. Már nem is nagyon jár haza. Hajómérnök lett. Japánban dolgozik.
• Akkor a zenekar?
• Az volt az utolsó koncertünk. Hiszen mondtam.
• Ó, én úgy értettem, hogy a suliban. Kár érte. Annyira nem voltatok gázak - jegyzem meg.
• Kösz. Ez egy Amber Moon féle dicséret volt - néz rám s a szeme nevet.
• Becsüld meg. Nagyon ritkán hallani - bólintok rá, és magamban mosolygok. - Hiányoznak. azok az évek. A régi banda. A hülyülések a koliban. Szar dolog felnőni.
• Ja, egyetértek - végre kiérünk az erdőből és Ezüstharmaton könnyedén végiggurulunk. Ahogy az út végéhez ér akkor tudom, hogy hova akar vinni. A De Noir vár felé tart. Meg sem lep. Ezek mind ilyen felvágósak. Naná, hogy a saját várukban kell ebédelni. A várudvaron teszi le a kocsit. Kiszállunk és a középkori étterembe megyünk. Kevesen vannak az étterem fa lócáin. Drew leül velem szemközt, s két étlapot kér. Aztán észrevesz valakit, odaint a sarokban ülő nőnek.
• A nővérem az, csak köszönök neki. Marianne! - Andrew felemelkedik az asztaltól, s átül kicsit a nővéréhez. Addig agyagpohárba vizet töltenek nekem. Válogatok az ételek közt.

Drew

Amber szokás szerint a sminkjét igazítja. A táskájából előhalászik egy hajgumit és összefogja a haját. Ez van. Mire visszaérek már leadja a rendelést. A középkori ruhába öltözött pincérnek csak biccentek, hogy nekem a szokásosat hozza., s visszahelyezkedem Amberrel szemben.

• Te mikor vetted át apád cégét?
• Talán húsz voltam. Vagy nem… huszonegy. Elvégeztem egy tanfolyamot előtte. De csak levelezőn. Már nem igazán érdekelt a suli. Tudtam, mi vár rám. Nem volt nagy kaland - húzta el a száját.
• Nem valósíthattad meg az álmaidat?
• Nem is voltak álmaim. Tulajdonképpen elfogadtam, hogy ez van. Az öcsémről hamar kiderült, hogy jó, és innentől ott volt a szalon, apám unta.
• S te nem?
• Dehogyisnem. Minden nap felkelek és arra gondolok, hogy gyűlölöm a munkámat, sőt belefáradtam. Egy év után szerintem akármit csinálnék beleunnék. - Amber fáradtan rámnéz és futólag felnevet. De ez a keserű nevetése. Tudom, hogy Amber tehetségesen festi magát, szóval nem igazán tudom megállapítani mennyi vakolatot rakott magára. Most jobban kiütközik rajta, hogy mennyire kimerült. - Gondolom egy De Noir ilyet nem is érez. Azt tehetitek amit akartok, azt csinálod amit szeretsz.
• Hát… bár valóban azt csinálom. De… reggeltől estig. Igazán valahol szívás az egész. Már napját nem tudom mikor keféltem utoljára, mert mire hazaérek, olyan fáradt vagyok, hogy gondolni sem tudok a szexre.
• Igazán informatív vagy.
• Reggel nyolctól hatig a telepen vagyok. Néha végigmegyek az erdőn. Megvizsgálom a fákat, a faiskolát…  mire hazaérek már tökre nem is érdekel semmi. Egyszerűen nincs is magánéletem.
• S milyen jó, hogy megjelentem a képben igaz? - Amber esze vág mint a borotva. Mindig képben van. - Amber Moon, akivel voltál már egyszer-kétszer, vagy ittasan, vagy nem, de tudod legalább, hogy mire számíthatsz. Ráadásul ő az egyetlen csaj, aki nem fog mögé túl sokat gondolni. Igazam van?
• Ez így annyira sarkított.
• Ugyan, figyelj, te is mondtad, frusztrált vagyok, mert fél éve nem dugtam. Most te pont ráérsz. Ebéd előtt vagy után akarod csinálni? - Amber felvont szemöldökkel néz.
• Most hülyítesz? - nézek rá. - Ez az őzet láttál eset?
• Nem. Hol akarod? - Csak egy pillanatig habozok, aztán felállok és magam után húzom. Az étteremnek van egy különterme, kisebb borkóstolókat tartanak ott,főleg  boroshordók, kockás terítő, meg egy-két páncél van ott. A nehéz faajtót kinyitom, majd behúzom rajta Ambert és az ajtónak nyomom. Karjaimmal a derekát markolom és számmal a száját keresem. Ujjaimmal a harisnyáját simítom. Combfix van rajta, de a szoknya túl szűk.  - Ne vacakolj már! - Amber ellök és a fenekénél lehúzza a cipzárt, míg a pénztárcámból előszedem a kotont. Letolom a válláról a blézert és a faasztalra ültetem. Ez már akkor eldöntetett, amikor bejött a Faipari vállalat kapuján abban a vörös talpas tűsarkúban. és én megláttam. Egy ilyen cipőt az vesz fel, aki szexelni akar. Tenyeremmel újra és újra bejárom a hajlatait, lerántom róla a bugyit és az ölébe csapódok. Amber felnyög és kék szemeivel rám mered. A körömcipőit lerúgja és felhúzza a lábait az asztal szélére taposva. Tenyeremmel megtámaszkodom az asztalon és lassan felfelé körözök a csípőmmel.
• Basszus!
• Tényleg régen csináltad - jegyzi meg gúnyosan Amber. Beragasztom a száját a számmal és beerőszakolom a nyelvem az ajkai közé. Lassan találunk rá a közös ritmusra. De ahogy megvan, Amber szinte azonnal remegni kezd és az ingemet tépve elmegy. Én is nagyon gyorsan elsülök. Amber megállapítása pontos:
• Hát mostanában úgy látszik tényleg egyikünk se csinálta. - Lihegve nézek rá. Miért van az, hogy Amberrel mindig csak kapkodó gyors szexeket nyomunk? Tényleg jók vagyunk együtt. Miért nem tudjuk ezt kiélvezni. Miért mindig csak szükségletkielégítést csinálunk? Annyira nem értem. Magunkat. Kettőnket. Most már biztos a meggyőződésem, szeretnék egy igazi komoly kapcsolatot ezzel a nővel.

Amber

Megint ugyanott vagyok. Ugyanazokkal a kérdőjelekkel. Lefeküdtem vele. Én hoztam szóba, én cukkoltam fel, aztán megtettük. Szinte forgatókönyv szerint. Húzzuk egymást előtte, aztán egymásnak esünk. Nem volt másképpen a gimiben sem. Csak akkor még tini voltam. Kerestem az utamat, meg önmagamat, meg akármit. Most már mégiscsak meg kellene komolyodnom. Mondjuk felnőni. És nem csak úgy odaadni magam egy de Noirnak. Igazság szerint nem egynek, hanem konkrétan Drewnak. Mert például Liammal sosem csinálnék ilyesmit. Nem tudom miért váltja ezt ki belőlem Drew. Bár érteném. Máris egy fokkal többet tudnék magamról.

Nem tudom miért áltatom magam. Nem akarok szerelmes lenni egy De Noirba. Soha többé...

Szerintem beszívtam tuti ez volt az oka. Túl sok ragasztót szipózok egész nap. Mert mire egy szekrény patinás lesz és antikolt és dekupázsolt és nem tudom milyen addigra már beszívtam egy csomó illóanyagot. Igen, ez az oka. Utálom az egész kibaszott melómat, meg az egész kibaszott életemet. Talán csak lázadok. Talán azért esek Drewnak, mert legalább vele valami mást csinálok. Nem ezt a szemetet. Már megint összekentem magam a türkiz antikolóval. Bár sose említettem volna apámnak, hogy egy bútorral ilyesmit is lehetne kezdeni. Azóta sorozatban valami aukciót nézek, és valami trágya bútorral pepecselek. Amikor megérkezik a bútor úgy néz ki, amit tényleg a szeméttelepre kellene dobni. De jelenleg anyagilag minuszba kezdünk állni. Ha nincs Drew nagybevásárlása az üzletben, akkor most éppen a csőd felé haladnék.

Át kell gondolnom azt a szerződést. Már ezerszer átolvastam. Ott van az asztalomon. Aláírom és kész. Végülis már úgyis befeküdtem alá. Mit számít, ha a szalon is a De Noirok kurvája lesz, ha én már az vagyok. Végülis a szalon én magam vagyok.  Aj a hülye önértékelésem.

A hétvégéim mindig bútorfelújítással telnek, mert hét közben a boltban vagyok. Az ujjaim ragasztósak és festékesek, a legelnyűttebb ruhámban próbálok kihozni valamit ebből a komódból és az udvaron lépéseket hallok. Egy háromlábú széken ülök és a komód lábaival küzdök, mikor meglátom a bőr cipőorrot. Aztán a szálkoptatott farit, a buggyos zsebeket, az övet, az inget és a nyakat és Drew itt áll előttem.

• Saras a cipőd tudod? - szólok rá.
• Ja, tudod, erdőből jöttem - feleli Drew és egy kávésbögrét tart a kezében.
• Látom voltál bent - intek a fejemmel a szüleim lakrésze felé.
• Ühüm, megnéztem apád fafaragó műhelyét. Megkértem, hogy tanítson meg rá.
• Ez ugye nem jelenti azt, hogy most már itthon sem tudok megszabadulni tőled - kérdezem ahogy felegyenesedek.
• Jósolni is fogsz? - kérdezi, ahogy az egyenetlen kövön megbillen a háromlábú szék és majdnem hátraesek.
• Igen. Ha még egyszer hozzám nyúlsz leszárad a tököd - felelem és a kezemet egy papírtörlőbe törölgetem. - Na milyen lesz? - szemrevételezem a munkámat.
• Ocsmány - jegyzi meg Drew végigmérve a kék komódot.
• Ja - vágom rá.
• Ki vesz ilyet.
• Fogalmam nincs. Akinek nincs ízlése. Pont mint te?
• Nincs ízlésem?
• Hát amilyen nőket szoktál megfarkalni!
• Igaz, tedd a pickup hátuljára - biccent Drew beleegyezően.
• Gondolom nem komódot venni jöttél. Mit akarsz Drew?
• Még nem válaszoltál a szerződésre.
• S most ide jöttél, hogy nyomást gyakorolj rám?
• Gondoltam itthon jobban tudsz gondolkodni.
• Még had rágjam magam rajta.
• Mit kell ezen gondolkodni?
• Figyelj, jelenleg úgysincs tőkém, hogy vásároljak.
• Akkor csak legyenek kiállítva és ha megveszik, akkor fizetsz.
• Ne tégy engedményeket.
• Miért ne?
• Mert akkor úgy érezném, hogy tartozom neked.
• Azt is akarom, hogy ezt érezd.
• Hogy szexszel fizessek?
• Ez is egy opció?
• Drew, te De Noir vagy. Gazdag, jó házból. Nem vagy rászorulva, hogy ilyen aljas játékokkal kelljen szexet kicsikarnod nőkből.
• Valóban. De veled úgy látszik, muszáj ilyen játékokba mennem.
• Megint a régi nóta Drew? Megtesszük, aztán tagadjuk. Úgy teszünk, mintha mi sem történt volna.
• Nem. Csak Te teszel úgy Amber!
• Sosem beszéltük meg, hogy legyen máshogy is. Mindig tagadásra álltunk be.
• Jó, akkor most változtatok. Tényleg kellessz nekem Amber!
• Ugyan. Cinikus vagyok, közönyös, unott, érdektelen, se nem szép, se nem okos. Egy átlag, hétköznapi csaj vagyok elég rossz modorral.
• Úgy látszik bejönnek az átlag hétköznapi csajok rossz modorral. Biztos ez az én heppem. Mert szeretem…
• Drew! Ne kolorizáld a storyt. Mit akarsz? Dugni? Rendszeresen? Kell egy ágymelegítő? Ja bocs, hiszen az ágyadba nem is csináltuk.
• De….
• Az a koli ágya volt oké? Feküdtek benne előtted is meg utánad is, és ne aggódj azok is basztak benne. Ne képzeld, hogy azért mert egyszer-kétszer nekem is kedvem szottyan a dologhoz veled, ez mindig készségesen a rendelkezésedre áll!
• Tudom mit csinálsz - mutat rám Drew. - Amber tudom mit művelsz és ne játszd el, hogy érzelmileg mennyire vegetatív vagy. Mert egyáltalán nem vagy az. Eljátszottad mindig is a gruftit de nem vagy az.
• De sokat tudsz rólam csak azért, mert néhányszor gerincre vágtál!