A fellépés

Drew

Nem szeretem a mostani álmaimat. Amióta beköltözés után hazaugrottam, és este a fenyvesek szélén megláttam azt a lányt. Azóta kísért a kép az álmaimban. Sőt, behunyom a szemem és látom az egész kép itt van a fejemben. S a rendőrségi vallomások csak rontottak a helyzeten. Újra és újra feleleveníteni minden részletet. Igazi kínzás. Komolyan. A kellemetlen emlékeket és képeket újra és újra felidézni, a rendőrség nem egy emberbarát szervezet. Nehezen megy az elalvás, és általában vízben úszva ébredek. Mint ma reggel is. De a mostaniak rosszabb álmok. Mert úgy riadok, hogy a lány, akire rátalálok: az Amber. Átdörzsölöm az arcom és próbálom kiverni a rémálmokat a szememből, a gondolataimból az emlékeimből.  Amber élesen kiugró arccsontja, ahogy feszül rajta a bágyadt szürkésfehér bőre, a kiálló kulcscsontja, ó hogy ismerem már ezeket a csontokat, a rájuk feszülő bőrt, az illatát is. Green tea. Szeretném megérinteni, szeretném végighúzni az ujjaimat, a csontjaira simuló bőrén, belélegezni a bőréről a zöld tea illatát. Vettem egy száz darabos zöldteaillatosítású papírzsepit és minden nap magammal viszek egyet, hogy időnként szagolgassam. Ma reggel is ez az első, amit megszagolok. Itt van a fejemnél a szekrényem polcán.

• Már megint megfáztál? – nézett rám Alan, ahogy az orromhoz emeltem a papírzsepit.
• Hideg van – rántottam vállat. Alan előtt erről nem lehet beszélni. Azt mondaná bediliztem. S lehet, hogy tényleg így is van. Az a legjobb a napomban, és az ébredésben, hogy a suliban szinte minden órán Amberrel lehetek. Hiszen az osztálytársam. Sokat elkalandozik a gondolatom rajta, meg az együtt töltött éjszakánkra gondolok. Kár, hogy olyan homályosak az emlékeim, miért is voltam annyira részeg? Kapkodtam és ügyetlenkedtem egy csomót, minden olyan gyors volt és váratlan. Nem túl erősek az emlékeim. Így most Amber látványával próbálom megkreálni az eseményeket. Ambernek karcsúsított fehér blúzai vannak. A lányok általában nem foglalkoznak az iskolai egyenruhával. De Amber minden blúzán megvan ez a húzás. A melle vonalától végig a hasán, és a hátán is a két kiálló lapockája alatt végig a derekán. Négy bevarrás. Amitől nagyon passzos lesz az egész blúz. Persze lehet, hogy Amber alkatán úgy lötyögne a blúz a behúzások nélkül, ahogy egy lányon sem a gimiben. Talán ezért igazíttatta magára kényszeresen a blúzokat.  Olyan karcsú és olyan magas a lány.  Nem fáradoztam a fésűvel ma sem. Reménytelen a göndör hajat kibogozni. Általában csak a hajzselémbe nyúlok és párszor áthúzom a zselés ujjaimat a hajamban. Úgyis sűrűn mosok hajat. Nincs értelme a göndör fürtöket igazgatni.  A tükörnél kötöttem meg a nyakkendőmet, a nadrágomba gyömöszöltem az ingem és a fejemen átdobtam a táskám, keresztbe a vállamon.
• Lent várlak! – kiáltottam be Alannak, aki még sietve borotválkozott.
• Mi is megyünk mindjárt! – szólt ki résnyire nyitott szájjal. A sálat a nyakam köré tekertem lefelé menet.  Kiléptem a friss reggeli levegőre. A koliból özönlöttek a diákok. Szinte mindenki rám köszönt. A lányok hangosabban. De a fiúk is. Fura dolog, ha ismernek az emberek. Azt hiszik, hogy én is ismerem őket. Vagy nem tudom. De sorra csak köszönnek és köszönnek. Általában csak biccenteni szoktam a vadidegenek köszönésére. Nem foglalkozom különösebben a suli összes belém habarodott diáklányával. Próbáltam már kitalálni, hogyan tudnám kezelni, amikor egy lány elém áll és közli velem, hogy járni akar velem, vagy csak feküdjek le vele.  Vagy vegyem feleségül. Most komolyan erre van jó felelet? Alan szerint  a szexre van: oké. De én nem vagyok ilyen, és nem tudom humorosan sem felfogni. Iszonyatosan zavarnak ezek a kendőzetlen felajánlkozások. Őrületbe tudnak kergetni a lányok. Akik mind rám akarnak mászni, akaszkodni. És nem akarom őket megbántani sem tényleg. Mert pontosan tudom milyen érzés úgy vágyakozni valaki után, hogy azt az illetőt kicsit sem érdekli. Igen, Amberre gondoltam. Hogy lehet az, hogy aki nekem kell az nem foglalkozik velem? Alan és Cherry kézenfogva léptek ki.
• Amber? – támadtam rájuk azonnal.
• Ő azt mondta még van egy kis dolga, majd még utánunk jön – léptek le a lépcsőkön. Elgondolkodva néztem utánuk.
• Igazán? Én nem hiszem – mondtam rosszat sejtve. Oké, lehet a rémálmaim azok. Szüntelen, vérben látom Ambert éjjel, és ez nincs jó hatással a nappalaimra. – Utánatok megyek, menjetek csak előre. Megnézem mi van vele.
• Tényleg azt mondta, hogy egy perc és jön! – szólt utánam erőtlenül Cherry. Nem figyeltem rá. Cherry szerencsére nem zárta be a szobaajtót így egy rövid kopogás után benyitottam.
• Amber! – szóltam be a szobába. a szoba üres volt, a zuhanyzó nyitva. – Amber! – kiáltottam erőteljesebben.
• Drew?! – a meglepett hang a WC-ből jött. – Te meg mit keresel itt?
• Cherry azt mondta, mindjárt jössz
• És ha Cherry azt mondja az neked nem elég? – csattant haragosan.
• Jól vagy? – kérdeztem bizonytalanul.
• Jól, húzz a francba! – szólt ki dühösen.
• Nem hiszek neked, gyere ki!
• Most nem  - szólt ki elkínzott hangon.
• Mit művelsz odabent? – hallgatóztam.
• Tűnj el! – morogta.
• Amber! Addig nem megyek míg nem árulod el mi bajod! Mi van, ha felvágtad az ereidet odabent! – méláztam komoran.
• Nem vágtam fel az ereim. Női dolog, húzz el!
• Női dolog?!
• Görcsölök, menj már… - a homlokomat dörzsölve gondolkodtam.
• De nézd a jó oldalát, ezek szerint menstruálsz! – szóltam be mosolyogva.
• Hallom jól mulatsz odakint a kínomon – jegyezte meg megadó sóhajjal.
• De ez csak jó nem?
• Nézőpont kérdése.
• Vettél be görcsoldót? – kérdeztem zavartan.
• Már igen. Nem válthatnánk témát? – hallottam, hogy Amber lehúzza a WC-t. Kezetmosott. S kilépett. – leszállnál rólam? – mért végig. Bágyadt és álmos volt a tekintete. Nem tudom, hogy ez késztetett-e rá, de megragadtam a csípőjét és a falhoz nyomtam, s ajkaimmal lecsaptam a szája mélylila színére. Cseresznyés szilvaízű volt a rúzsa. Amber tanácstalanul nyögött fel, karját bizonytalanul, esetlen mozdulattal emelte fel és puhán megtámasztotta a tarkómon a nyakam köré helyezve.

Amber

Drew nagyon jól csókol. Ezt már többször is volt alkalmam megállapítani. Nem vele csókolóztam először, van összehasonlítási alapom. De Drew még a csókban is A+. Mert szédülök ha magához húz és szája az enyémre talál. Szédülök a nyelve őrületes játékától. Minden csupa nedv lesz,  a nedves ajkaink és a lábam köze. Ma reggel is el tudtam volna feledkezni mindenről és csak Drewhoz feszülni és bezuhanni vele az ágyba. Olyan jó lenne, újra érezni őt, olyan közel, ahogy senki mást. Ahogy eggyé olvadunk, egy testté, a teste egy része az én testemben. Beleborzongok még a gondolatba is. Az udvaron ülünk Cherryvel egy pad támláján ülve, lábunkat a pad széles deszkáján tartva. a Vékony támla belefúródik a farcsontomba, de most ez sem érdekel. Drew-ról álmodozni mindig jó.

• Fázol? – nézett rám Cherry a szendvicséről a szalvétát lejjebb hajtva.
• Tudod, amióta van olyanom, hogy szexuális élet minden második hónapban előjön ez a terhességi mizéria! Utálom! Sosem gondoltam, hogy ez ilyen szörnyű lehet – jelentettem ki.
• Én ezért szedek fogamzásgátlót és kész – rágcsált Cherry.
• Nem vagyok a gyógyszerek híve – ráztam a fejem. Britannie közeledett felénk, s rózsaszín ajkai  még a szélben is nedvesen ragyogtak.
• Sziasztok! Drew krikettezik a szünetben, nem jöttök közelebb hozzá, olyan jó lenne beszélni vele egy kicsit – ült le a lábunk mellé a padra.
• Nem, Brit, én eleget látom Drewt a suliban, az esztétikai látványomba nem hiányzik – ráztam a fejem. Cherry összecsomagolta a szendvicsét és  a mellettünk levő szemetesbe dobta.
• Figyelj Britannie! Drew  Amberre hajt és történetesen tudom, hogy már voltak együtt sőt rendszeresen találkoznak, tehát esélyed sincs Drewnál és jó lenne,  ha leszállnál a témáról! – hadarta egy szuszra Cherry. Elképedve bámultam rá.
• Ez igaz? Amber?! – sikkantott Britannie és úgy ugrott fel a padról mintha bolha csípte volna meg.
• Én… nem… én… - nem tudtam melyikükre nézzek, végül zavartan csak a bőrkarkötőimet babrálgattam, és lehajtva a fejem néztem a bőrszalagokat.
• Azt hittem barátnők vagyunk! hogy lehettél ilyen! Ennyit erről! – affektálta éles hangon és hátracsapva szőke haját elviharzott.
• Cherry? – sandítottam a mellettem ülőre.
• Megérdemelte már! untam, hogy Drew így, meg Drew úgy, meg csak ő és Drew. Vegye már észre magát! Egyébként meg szerintem is Drew rád hajt – harapott a szája szélére Cherry. - Britannie meg csak miatta volt velünk.
• Én azért bírtam a fejét - rántottam meg a vállam.

Délután a kolikönyvtárban ülök. Ez egy kicsi könyvtár, galériás. Általában a galériára szoktam húzódni a sarokba. Innen rálátni a kölcsönző részre, de senki nem szokott ide feljönni. Kivéve amikor mégis. Vajon direkt csinálja? Drew feje bukkan fel a csigalépcső fordulójában aztán egyre több testrésze. Odaáll az asztalom mellé és néz le rám. Hátradőlök a székemen és fixírozom.

• Mit akarsz? - kérdezem olyan barátságtalanul, ahogy csak tőlem telik.
• Mit csinálsz?
• Éppen a halállistát írom, akiktől a leghamarabb meg akarok szabadulni. Nézd, te vagy a lista élén - emelem meg a franicafüzetemet.
• Franciául írod le a halálnemeket? - érdeklődik és leül a hozzám legközelebbi puffra a könyvsor széléhez döntve a hátát.
• Komolyan nem értem mit vétettem én, hogy veled büntet a sors - morgom és visszafordulok a füzetemhez.
• Tanulsz?
• A francia tételeket dolgozom ki az érettségire - felelem és fel sem nézek.
• Szuper! Csináljuk együtt! Én is megcsinálom és te is. A végén pedig összevetjük a tételeinket. Ha akarod ki is kérdezem tőled - tökre nem értem mitől lelkesedett ennyire be.
• Nem akarom, hogy kikérdezd.
• Jó akkor csak te kérdezed ki tőlem - de fárasztó istenem.
• Szállj már le rólam!
• Tanulópárost alkotunk tudod.
• Mi ketten semmilyen párost nem alkotunk! - sziszegem neki indulatosan a füzetemre hajolva.
• Sz
• erintem meg egészen jó páros voltunk - suttogja vissza ő is előrehajolva.
• Max egy kottafüzetben. Disszonáns akkordként.
• No jé! Te zenei hasonlatot tettél, ez új! - vigyorog mint a vadalma. Ú de betörném a képét!
• Szűnj meg Drew!
• Lazíts egy kicsit Amber - dobja az íróasztalra a füzetét. Tehetetlenül tűröm, hogy helyet foglal velem szemközt. - Ígérem nem kürtölöm világgá hogy nem voltál szűz!
• Oda lenne  a szende szűz nimbuszom - fújtatok és új sort kezdek.
• Miért a könyvtárban tanulsz?
• Mert fel akarom szedni a könyvtárosfiút! - bökök a kölcsönzőre.
• Őt? - a srác kollégiumi ped asszisztens, már tavaly is láttam a kolik környékén. Most végezhetett. - És innen fentről leselkedsz rá mint egy héja? - néz ki a korláton Drew. - Egészen ijesztő vagy a fekete szárnyaiddal.
• Ó szakadj már le Drew! Ennyire nincs senki, akit megfektess? - kérdezek vissza unottan.
• Lehet, hogy most nincs hangulatom máshoz - emeli meg a szemöldökét.
• Jaj értem a kihívás izgat. Mivel visszautasítalak érdekesebb vagyok. Rendben. Hol csináljuk? Itt? - intek a két könyvsor közé. Drew annyira megdöbben, hogy válaszolni sem tud. - Hallgatás beleegyezés - felállok és lehúzom a sliccem. Tudom, hogy úgyse vinné tovább, annyira megdöbbentettem, hogy rémülten kap a kezemhez.
• Állj le. Ne itt. Nálam, este - vigyorog rám és felkapja a füzetét és robogva lesiet a csigalépcsőn.

Drew

Este nyolcra várja Alan Cherryt. Elgondolkodtam, hogy Amber állja-e a szavát. Mármint azt hittem hecceljük egymást. Erre Cherry vörös haja mögött Amber is beilleg a szobába. Kivételesen ki van engedve a haja és ezzel őszintén meglep. Tincsekben van a haja, egyenes és nehéznek tűnik. Nem tudom miért. Amber haja sosem száll. Mindig tömör tincsei vannak, valószínűleg balzsamozza. Fekete szemhéjtussal van kihúzva a szeme és mélykék a szemhéjpúdere. Annyira csak a szemét látom, hogy egyszerűen megigéz. Már megcsináltam  a leckéket. S nem is tanulunk. Én  a gépem előtt egy nagy tál sajtszószba mártogatom a csipszet és zenét hallgatok. Alan és Cherry összegabalyodnak az ágyon. Amber az én ágyamon tanyázik és az íróasztalom ceruzatartójáért nyújtózkodik. Megcsap a zöldtea illata.  Ez az ő parfümje! Kihalássza a papírvágó ollómat és hanyattfekszik az ágyamon. Kicsit sem zavartatja magát. Ráérősen megemel egy egy tincset és nézegeti a hajszálait. Nem is szólt még semmit. Látványosan várakozik. Időnként csattog az ollóval.

• Mit művelsz? - tolok a számba egy nagy adag sajtszószos nachost.
• Vagdosom a töredezett hajvégeimet - feleli unottan.
• Jó, de ne az ágyamba!
• Figyu úgy kirázom az ágyneműt, hogy Holle anyó is tanulhatna tőlem - áll fel és mellém ül Alan székére. Folytatja a vagdosást. - Mit csinálsz?
• Az új számunkat állítom össze.
• Ó van új számotok. Azt hittem mindig ugyanazt játszátok én semmi különbséget nem vettem észre - jegyzi meg gúnyosan.
• Talán mert nincs füled hozzá - vágom rá.
• Mi a szám címe? - érdeklődik. Már majdnem ráböktem, hogy a zöld tea téma, de végül csendben maradok.
• Amber - felelem és rávigyorgok.
• Hülye! - néz rám kétkedőn. Aztán közelebb hajol és a fülembe suttog, amivel kellően felborzolja az idegeimet. - Szóval, mikor szólsz nekik, hogy van egy kis dolgunk? Mert telik az idő.
• Mi?
• Tudod, a szex.
• De…. - a gépemen pötyögök és nem rá nézek miközben megjegyzem: - neked most megvan nem?
• Persze, de azt hittem ez nem akadály neked. Vagy nem vagy ennyire bevállalós? - kérdezi és nem hagyja abba. - Figyelj csinálhatjuk a fürdőben is, akkor nem annyira undi, vagy kivételesen seggbe! - az utsó szót pont akkorra időzíti amikor épp készülök egy nachost a számba szuszakolni, prüszkölve köpöm ki és a teljes sajtszószt magamra öntöm, végigcsöpög a lábamon le  a padlóra.
• Bakker! - nyögöm ki és belenézek Amber extrém nyugodt művészien kikészített arcába. Hűvös, nyugodt, felvont szemöldökkel és vérnyugalommal. EZ a lány… egy hidrogénbomba basszus! Nem nevet. Ő csak magában élvezi ki a győzelmét. Teljesen hülyére vett. Látom az arcán. Az egész tartásán.  Ő csak a szemével röhög ki. De totálisan. Egy marék szalvétát tolok a gatyámra. Még forró volt a szósz szóval most ég a tököm. Király!
• Hát nem gondoltam, hogy már csak a gondolatára elsülsz - jegyzi meg és nézi, ahogy törölgetem a szószt.
• Nem segítenél? - minden sajtszószos. Csöpög rólam a cucc.
• Le ne szopjalak? - kérdezi vissza, de megragad egy  adag szalvétát és a földről elkezdi feltörölni a szószt, majd hatékonyan összeszedi az összeset és kidobja az előtérben. A szekrényemhez lépek és kiveszek egy váltás ruhát, meg egy törülközőt.
• Le kell hűtened a kedélyeket? - ér vissza Amber és tekintetét a törülközőmre veti.
• Nem, az neked lesz. Nem akarom, hogy összevérezd az ágyam - látom, hogy ledermed. Most én jövök! - Alan? Egy órára kellene a szoba.Alan! - kiáltok rá. Alan szája elválik Cherry meggyízű ajkaitól és vonakodva de elhagyják a szobát. Amber a szalvétával a kezében áll és bámul rám. Ketten vagyunk.
• Ez komoly? - ereszti le a karjait.
• Gyerünk vetkőzz. Ha már felcukkoltál - hozzá lépek és a derekánál megragadom a top alját és elkezdem felfelé húzni. Amber megemeli a karjait és lehúzom róla a fekete toppot. Fekete csipkemelltartó van rajta. Tényleg szexelni készült. Nagyon jó az illata és testápolóval van bekenve a bőre. Illatos az egész teste és baromira beindít vele. Úgy döntök elviszem a határig, amíg már azt hiszi, hogy tényleg megteszem. Amber bizonytalanul fogadja a csókom. Haja simogatja a karomat és az ő hátát. tenyere óvatosan tapogatja ki a karjaimat és megragadja őket. Alapvetően tetszik, hogy majdnem egy magasak vagyunk. Egy szintben van a csípőnk és a szánk is. A tenyeremet a fenekére csúsztatom. Addig akarom húzni, mint ő engem. Előre lépek és Amber kábultan hátrál. Kihúzom a fülhallgatót a gépből és a számaink automatikus lejátszása betölti a szobát. Felültetem az asztal szélére és kikapcsolom a melltartóját és az ágyamra dobom. Közben nem hagyom abba a nyelveink játékát. Amber fuldokolva kapkod levegő után.  Félretolom az útból az asztalon szanaszét heverő holmikat. Amber haja söpri a nyitott füzetet, hallatszik a surlódása. Az ölének nyomulok, mint ott a De Javu-ben és Amber nyöszörögve kapaszkodik meg a nyakamban. Komolyan megfordul a fejemben hogy tényleg az ágyban folytassuk-e. Amber a csípőjével körözve hozzámdörzsöli magát, s én az asztalra szegezem. Éppen a Zöld tea téma hallatszik, amikor Amber összeszorított ajkai közül tompa elfojtott kiáltás fakad. Gyors volt és mindketten lihegve nézünk egymásra. Baromira sokáig bámuljuk egymást. Amber szeme csupa lázas csillogás. Kezével még mindig a pólómat markolja. Erőtlen mosolyra húzom a számat. Amber félrelök, leugrik az asztalról és kirohan.

Amber

Egy egész zenekar van a hátunk mögött, tehát annyira nem meglepő, hogy a fellépés csapatversenyét mi 

nyertük meg. Szerintem Drew is garantáltnak vette a győzelmet. Bár nem vagyok a szereplés nagymestere, beismerem, hogy még én is élveztem. A színpadi füst jótékony hatásának tudtam be, és hogy Drew beszerzett valahonnan egy olyan villodzó fényt is, ami megtörte a lábunknál gyűrűdző füstfelhőt. Mi lányok mezítláb voltunk, a fiúk mind feketében. Márpedig egy pasi feketében engem mindig beindít. Drew hosszan alapozott a fellépés előtt. Igazán most voltam szemtanúja először, hogy általában enyhén spiccesen zenélnek a srácokkal a színpadon.  

Látványosan kerülgetjük egymást ebben az évben. A suliban én hátul ülök, a sarokban, hozzám ez a hely illik a legjobban. Drew a terem közepén ül, de sokszor vettem észre, hogy futólag engem figyel. Alan és Cherry most már elvonulósan nyomultak egymásra, tehát nem kellett nekünk is utánfutóként velük tartanunk. A próbák nagy részét én kihagytam. S a zárófellépésre enyhén rojtos szélű térdig érő, hat lapból varrt szoknyát vettem fel. Teljesen vászonanyag volt, ettől volt tartása és szerintem ez a legtermészetközelibb anyag. Fekete toppal és feltupírozott hajjal próbáltam meg boszorkány lenni, erő szemkontúrral. Cherry volt a legboszokrányosabb Machbeth ráadásul ő mint leendő színészpalánta teljesen magáénak is érezte a darabot. Vörös hajával a szokásosnál is őrültebben nézett ki és tényleg ijesztő volt feketében. Az egész színpad dübörgött a talpunk alatt. Sosem gondoltam, hogy ilyen lehet egy zenekarral a színpadon. Ez az egész fellépés Drew zenekarának minikoncertje volt. Mi csak a kellékek voltunk. Alan és Drew nagyon elemükben voltak, egy csomót ugráltak a színpadon. Gitárszólóztak. Egyszerűen már akkor a zsebünkben volt a győzelem, amikor felmentünk a színpadra.

Bár lejöttünk és mivel mi voltunk az utolsók, hamar kiderült az eredmény is. Drew vette át a  nyeremény kosarat, egy ölnyi kosár pezsgő volt, amiből Alan egyet habosra rázva bontott fel, végigcsorgott rajtunk a hab, a legnagyobb pezsgősüveget Drew kivette rám mutatott, magára és kifelé mutatva kacsintott. Nevetve ráztam a fejem.   Drew átsétált hozzám a színpadon és a fülembe súgta:

• Ne húzz cipőt!  - zihálta és éreztem az alkoholillatot a leheletén.
• Drew! - ennyire tellett tőlem. Mintha legalábbis azt mondta volna, hogy ne vegyek fel bugyit. Drew és Alan adtak egymásnak egy ötöst és egy ráadáskoncerttel ünnepeltek.  
• A Machbet nyert! - sikította Cherry és  képtelen volt abbahagyni az ugrálást. Carla nevetve mosta az alagsori edzőtermek mosdójában a lábát mellettünk. Mind tapadtunk a pezsgőtől.
• A tiéd az öltet Cherry. Gratu! - összeborultunk és Cherry visszarángatott a kolibuliba. Már leoltották a fényeket, Drew zenekarának dobosa volt a dj. Iszonyatosan dübörögtek a falak. A cipőmet kerestem, de nem volt a színpadnál ahol hagytam. Cherryt nem érdekelte, Alan ölébe ugorva bevetették magukat a táncolók közé.  Carla Leóval volt a keverőpultnál. Tanácstalanul álltam a falnál és kerestem a tekintetemmel a magassarkúmat. Ahogy kereső tekintetem végighordoztam a táncoló tömegen, megláttam, hogy Drew hozzám közelít. Ledermedtem. Tudtam hogy sokat ivott. Valamennyit én is. Tétlenül álltam, sután leengedett kezekkel és aztán odaért mellém. Mezítláb voltam, így enyhén lebiccentette a fejét, s eltakarta előlem a villódzó fényeket és.... megcsókolt. Tenyere birtoklón tapogatta ki a derekam és lesiklott a fenekemre. Ujjai a szoknyám anyagát markolták. Egész testemben reszkettem.
• Fázol? - zihálta a fülembe, s a falnak döntve megemelte a combom, forró tenyerével végigsimította a a lábam, egészen a talpamig. - Táncoljunk! - kézen fogva húzott a táncolók közé.
• Ne! - erőtlen tiltakozásom a hatalmas dübörgő hangok elnyelték. Drew maga elé húzott, hogy háttal legyek neki és a saját csípőringásával tolta a fenekem mozgásra. Basszus! Kezével fogva tartotta a csípőmet, hogy ne húzódjak el. A combjaink teljesen összesimultak. Lenéztem a meztelen lábamra, Drew fekete farija és cipője mellett szinte vakított a fehér bőröm, aztán feladtam. A fejem Drew vállának döntöttem és hagytam, hogy irányítson. Neki van kettőnk közül ritmusérzéke. S nem is akármilyen. Futólag körbepillantottam, de senki sem foglalkozott velünk. Lehunytam a szemem és átadtam magam Drew határozott mozgásának. Állati jól táncolt! S kivételesen úgy döntöttem, kiélvezem. Nem hadakozok, ha Drew ezt az estét velem akarja tölteni, akkor én is vele.

Nem volt szünet a számok között. Egyik jött, a másik után. Leo nagyon jól összemosta a számokat. Drew a vállamra nyomva az ajkát táncolt. Éreztem minden levegővételét a bőrömön és libabőrös lettem tőle. Kezeit lustán járatta a testemen. Időnként beleakadt a szoknyámba, és megmarkolta.  Teljesen elernyedtem a karjaiban. Nem kellett foglalkoznom se a zenével, se a ritmussal, csak érezni Drewt. Már tényleg nem fáztam. Sőt kimelegedtem. Drew kifordított és magához húzott. Teljes mértékben ő irányította a mozgásomat. Homlokát az enyémhez nyomta. A fülemben dübörgött a zene. Drew pedig ritmikusan ringatta a csípőnket. Ajka előbb csak futólag ért az enyémhez, aztán lassan egyre jobban belemerült a csókba.  Tenyerével a fenekem alá nyúlt és megemelt a talajról.

• Hú de könnyű vagy! - kiáltotta, s éreztem, hogy előrebb araszolva halad a folyosó felé. A falnak tolt és már mohón falta és harapta az ajkaimat. Ujjaimmal a hajába túrtam, s Drew beesett velem a próbaterembe. Csak a hold fénye adott fényt. Drew az egyik hangszóróra ültetett és pezsgőt bontott. Lassan belekortyolt az üvegbe, majd átnyújtotta.  A sötétben iszogattunk kettesben, csak az üveg és a szemünk csillant meg. Kezdett a fejembe szállni a buborékos édes ital. Drew a szoknyám alá nyúlt és lehúzta a rólam a fekete bugyit. Idáig már csak a dobok dübörgése jutott el, ütemes ritmus hangja. A kiáltásom hasította át a monoton beszűrődő hangokat, ahogy Drew belémhatolt. letérdelt, felkapott és magával húzott a földre. Nevettem és reszkettem felváltva. Drew hol lassan, hol gyorsan pörgette az ütemet, már fogalmam sem volt, mikor voltam én felül és mikor gyűrt maga alá. Nem is érdekelt. A folyosó másik végén tombolt az egész koli, mi a pezsgős bódulatban félrevonulva szexeltünk. Nem értettem, hogy ez a tökéletes srác, miért éppen engem választott. De nem akartam ezen gondolkodni. Csak élvezni akartam. Drew minden érintését, minden, lökését, és minden lihegését, ahogy csillogó szemekkel az arcomba nevet. Ahogy már így is borzosra tupírozott hajamat tovább borzolja. Egyszerre értünk fel a csúcsra. Életem legelképesztőbb szeretkezése volt. Káprázatos volt. Ez az éjszaka és Drew.

Nem leszek szerelmes egy de Noirba. Soha nem leszek szerelmes egy….de Noirba. - ismételgettem magamban a mantrát miközben kifulladva pihegtem, de már tudom, hogy késő volt. Mert szerelmes lettem egy de Noirba...