Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2017. december 5., kedd

Mimóza

Liam


Röviden nyomom meg a dudát Vanessának a háza előtt. Egy-két hópehely táncol a szélvédőm körül. Ezüstharmat utcája eléggé kihalt. Este kilenc van. Ilyenkor nem sok minden történik már itt. Egy-két fiatal siet még az utcán, néhányan kutyát sétáltatnak.  Vanessa pattan be mellém az anyósülésre. Füstszín magában mintás harisnya van rajta. Térdig érő velúrcsizma, csipkeszegélyes szoknya és ujj nélküli kesztyű, meg sötétlila kabát. Frissen mosott hajat, érzem a dauervizével kevert eperillatot. Szerintem a hajzseléjének van eperillata, mert most a tincsek elnehezülten rendezett hullámokban esnek a vállára. Basszus! - megszorítom a sebváltót. Lehet, hogy alkoholmenteset kellene innom, mert nem tudom mi lesz.
  • Hova menjünk?
  • Hova szeretnél menni? - nézek rá vissza.
  • Nem igazán ismerem Ezüstharmatot, de…
  • De?
  • A helyi újságban, tudod, amiben voltunk.
  • IGen, ismerem a helyi újságokat.
  • Reklámozták a Merryweather Kastélyszálló koktélbárját.
  • Nem - jelentem ki határozottan.
  • Mi? Miért nem? Van fűtött üvegteraszuk és kivilágított parkjuk, és rálátsz az erdőre - Vanessa megint olyan mint egy óvodás kislány, aki mindenáron bábszínházba akar menni.
  • Muszáj pont ezt választanod? - dobolok a kormányon idegesen, ahogy gázt adok.
  • Olyan kíváncsi lettem rá, de az is a városon kívül van, és nem tudom merre. Na meg egyedül nem akartam ilyen helyre menni - magyarázza Vanessa.
  • A picsába! Jól van, akkor elmegyünk az istenverte Merryweather szállóba - dühöngök.
  • Mi a baj vele?
  • Még nem jártam ott.
  • Hogyhogy?
  • Egy de Noir elvből nem megy a Merryweather birtokra - fújtatok, de Vanessa kedvéért… Bár nem jártam ott, ismerem az utat. Az erdő mélyén a Merryweather kastély fényben fürdik. Andalgós parkja van, ezt ide látni. Leállítom a kocsit a fák mentén a parkolóban és segítek Vanessának kiszállni. Összeszorítom a fogam és könyökénél fogva behúzom Vanessát a szállóba. Méregzöld bársonyszőnyegen át lépünk a recepcióval nyitott tágas fogadótérbe. A recepciós mellett ott áll a tulajdonos..
  • De Noir! - a sötét metsző szempár találkozik az enyémmel. Kimért a szállodatulajdonos tartása.
  • Merryweater - érzem, ahogy én is megfeszülök.
  • Parancsolsz?
  • Csak a bárba jöttünk - szorítom meg Vanessa karját erősebben.
  • erre! - int a megfelelő irányba. Vanessával balra kanyarodok. A bárban többen is vannak, valószínűleg nem csak szállóvendégek. Egy parkra néző üvegablakot választunk, azonnal jönnek is felvenni a rendelést. Kérdőn Vanessára nézek.
  • Egy Mimóza koktél lesz - mondja én bele se nézek az itallapba, egy whiskyt kérek. Vanessa kilakkozta a körmeit, áttetsző lakk, de fénylik a körme. Zavartan játszik a poháralátétjével.
  • Semmit sem tudok rólad - mosolyog zavartan Vanessa.
  • Mit akarsz tudni?
  • Nem is tudom. Nagy családod van?
  • Elég nagy. Csak a közvetlen unokatestvéreimmel tartom a kapcsolatot.
  • A szüleid?
  • Hetente egyszer náluk vacsorázok. Általában vasárnap. Szeretnék, ha elkísérnél.
  • Komoly? Na de miért?
  • Nem tudom, őket kérdezd. Valószínűleg köze van ahhoz a két oldalas cikkhez.
  • Á értem - mosolyog zavartan Vanessa.
  • Miért szakítottál a barátoddal?
  • Ő szakított velem.
  • Miért?
  • Fogalmam sincs. Egyszer csak közölte, hogy ez nem megy tovább.
  • Jogász volt?
  • Persze. Neki ment, nekem nem.
  • Ezért utálod a jogot, ezért hagytad ott?
  • Nem, nem miatta. Tényleg nem érdekelt a jog, nem voltam jó benne. Ahhoz jobbnak kell lenni. Tudod, rámenősnek, gyors észjárásúnak, okosnak, ügyes fogalmazással. Én ehhez lassú voltam, és nem is voltam igazán jó. Sok hibám volt. Nem érdekelt a jog. Untam - Vanessa a koktélját kevergette a szívószálával.  Elgondolkodva rám nézett aztán a hajába túrva elmosolyodott. - Tulajdonképpen mindent unok. Az egész életemet. Ezért csodállak téged. Mindig, tele vagy lendülettel, ötletekkel, tervekkel. Sosem unatkozol. Mindig találsz ki valamit.
  • Szeretem amit csinálok, ennyi.
  • Mázlista vagy.
  • Tudom.
  • Honnan jött az építészet?
  • Hát alapból örököltem egy faipari vállalatot - mozgattam meg a jégkockákat a poharam alján. - Az unokatestvérem, őt ismered, Drew. Ő erdészetet végzett, és asztalos. Imád a fával dolgozni. Ahogy… én is. De én nagyban gondolkodtam. Az erdőben van egy faház, azt hiszem, az inspirált. Tetszettek a faelemei. A külső homlokzat, belül a faborítások, a falépcsők… a kazettás mennyezet. Gyerekként sokszor jártam oda. Akkoriban üresen állt. S elképzeltem én mit építenék fából és hogyan. Onnan már csak egy lépés volt a mérnöki pálya. Drew a megmunkáló, én a tervező.
  • Remek családi összedolgozás - biccent Vanessa.
  • Végülis… igen az.


Vanessa


Órákig tudnék vele beszélgetni. Tulajdonképpen a leghosszabb beszélgetésünk a mostani, a felvételi beszélgetésemen túl. Emlékszem milyen ideges voltam akkor. Liam nagyon hivatalos és kimért tud lenni. A felvételimen fogalmam sem volt hányadán állunk. Liam vizsgáztatott. A kérdései pedig furák voltak. Mint éltem-e már egyedül. Távol a nagyvárosoktól. Mennyire vagyok exhibicionista és így tovább. Idővel persze rájöttem azt puhatolództa mennyire bírom hosszú távon Ezüstharmatot, ahol az is hír ha reggel nem kukorékol a kakas.


Liam jól néz ki. Persze ő mindig jól néz ki. De most úgy érzem nekem néz ki jól. Szokásos fekete nadrág, fekete cipő és ing van rajta. A kézmozdulatai lazák, mintha csak egy ceruzát pörgetne az ujjai közt oda vissza. Ezt a mozdulatsorát nagyon sokszor figyeltem. Nem először játszik ceruzával az biztos. Nála többet szerintem senki sem fog írószert. Inkább a whiskyt nézi maga előtt mint engem. Csak ez az egy dolog árulja el, hogy zavarban van. Enyhén borostás, vagyis csak reggel fog borotválkozni. De letusolt, mert a haja még nyirkos volt és tincsekben állt össze.


Jó lehet, hogy ennyi rokona él a közelben. Az erdész, a várigazgatónő, valahol a közelben laknak a szülei is. Biztos jó család lehet.
  • GYakran találkozol a rokonaiddal?
  • Nem kimondottan.
  • Jó a kapcsolatod a szüleiddel?
  • Nem igazán. A vasárnap csak kötelező elem az életemben. Ha lehet kihagyom. Nem értek egyet velük, más generáció. Meg tudod milyenek a szülők, meg akarják mondani, hogy mi a jó, mi a helyes és hogyan kellene élnem.
  • Ismerős - sóhajtok. Liamnak villog a telefonja. Elhúzza a száját.
  • Ezt fel kel vennem, ma egész nap leráztam. Az anyám az - morogja Liam, s fogadja a hívást.
  • Szia Anya!... Igen… nem vagyok otthon…. egy bárban...nem, nem vagyok egyedül… anya ne kezd ezt...Hétvége van tudod...Még nem tudom.... jó majd megkérdem…. nem nem halogatom… jó tudod mit megkérdem most…. igen, vele - Liam rámnéz. - Elfogadod a vacsorameghívást? - nem tudom mit válaszoljak. Liam némán néz rám. Az anyja a vonal túlsó végén hallgat. Jó lett volna ezt megbeszélni. Nem nagyon akarom, hogy bemutasson a családjának. Igaz az unokatesóit ismerem már… de ezek mégiscsak a szülei. Végül megadóan biccentek. - Igen elfogadta, megyünk. Rendben?... csak… most leteszem… igen…. jó éjt! Szia! - Liam kinyomja. - Nem rajongok, hogy találkozz vele, de… ez van.
  • Miért nem?
  • Mert amint megismered őket itthagysz.
  • Ugyan dehogy.
  • Hidd el… majd meglátod. Még egy Mimóza?
  • Nem, egy Pina Colada legyen - Liam leadja a következő körre a rendelést.


Liam


Figyelem, ahogy játszik a koktélos ernyőjével. Elsőként a koktélcseresznyét majszolta el. A második Pina Coladát epresen kérte, úgyhogy most egy eperbe harap. Baromira izgató, még ha nincs is tisztában vele. Szórakozottan játszik az ernyővel, ki-becsukja. Keresztbe tette a lábát és a combján feszül a csipkeanyag. Elgondolkodom, hogy vajon a méregdrága La Perla fehérnemű van-e rajta. Azon az éjszakán Paisley-ban bevallom fogalmam sincs mi volt rajta, abszolút nem érdekelt a fehérneműje. De most kíváncsi lennék rá. Nem akarom folyton stírölni ezért bámulok magam elé a whiskyspohárra, mert különben őt nézném. Tetszik ez a lány. Mindig is tetszett.

  • Tulajdonképpen ezt nálam is megtehettük volna - jegyzem meg.
  • Mit? - néz fel rám a szeme sarkából.
  • Beszélgethettünk volna. Ihattunk volna… - közelebb hajolok hozzá. - Csókolózhattunk volna - el akartam tréfálni, de ahogy közelebb hajoltam megéreztem az eper illatát az ajkain és meg akartam kóstolni. Nagyon jó íze van. Kezemmel a hajába túrok, a másikkal a csipkeszegélyt babrálom a szoknyáján. Vanessa belenyög a csókunkba. Alkoholízű a szája és eléggé készségesen viszonozza a csókot. Ahogy levegőért kapva elhúzódom, hozzáteszem. - Nem is értem miért nem tettük meg korábban.
  • Liam! - zihálja Vanessa, ahogy elhúzódik. Teljesen kába és bódult és nehezek a pillái. - Ez nem lesz így jó.
  • Mi? Miért nem? - alig tudok gondolkodni, teljesen a hatás alatt vagyok és eléggé csak egyet akarok, a szoknyája alá mászni.
  • Mert nem tudom. A főnököm vagy. És annyira jó volt ez így. A kapcsolatunk. Szeretek neked dolgozni én… nem akarom ezt elrontani.
  • Nem rontjuk el!
  • De! A szex mindent tönkretesz. Tudom, mert már nem egyszer átéltem. Mi lesz, ha már nem…
  • Mondtam, hogy te túl bonyolult nő vagy. Mi lenne, ha… mi lesz, ha… figyelj Vanessa. Most ez van és pont. Fogd a kabátod, sétálunk egyet! - érzem, hogy fejembe szállt a whisky, és Vanessával jártam már egyszer az ősi úton. Alkohol, szex, baba. Nem akarom ezt újra végigjátszani. A hideg levegőn kitisztul majd a fejünk.


6 megjegyzés:

  1. Szia Callie!
    Tudom, hogy már említettem párszor, de szeretek olvasni a múltbéli, visszatérő dolgokról.
    Vicces, hogy még ennyi év után is ennyire megvan a De Noir és Merryweather ellenszenv, hiszen Maria annak idején Merryweatherként ment hozzá Robinhoz. :)
    Elgondolkodtam, hogy Vanessa vajon mennyire tartja érdekesnek a szösszeneteket a De Noir családról. :)
    "Gyerünk Liam, győzd meg!!! Menni fog!!!" :)
    Várom a folytatást! :)
    By Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius
      Szerintem akinek de Noir a vezetékneve abban mindig benne lesz ez az érzés. Azért nem volt itt nagy vita. Csak maga a tudat, hogy az ott Merryweather. :D
      Nekem is jól esnek ezek a kis nosztalgikus felvillanások a régi időkbe.
      Én is nap mint nap elgondolkodom azon, hogy hogyan is boldogulok velük. Most megint holtpontra jutottam...
      Folyt köv.
      Üdv: Callie

      Törlés
  2. Na jó, minden fejezet után elmondom, de most is muszáj: imádom a párosodat! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És hihetetlenül nosztalgikus érzéseim támadtak a Merryweather-kastély hallatán :D

      Törlés
    2. Köszi. Én is szeretem őket, de most nagyon megdolgoztatnak. Eléggé bonyolódnak itt az érzelmi szálak és gondolati törekvések és ez egy kemény menet még mindig velük...

      Törlés
    3. A Merryweather kastély hát igen. Nekem is egyből felugrottak itt a régi képek. :D sőt visszacsábulok én még hozzá azt hiszem majd egy másik történet fő helyszíneként.

      Törlés