Loft és Penthouse

Liam

Ezüstharmat utcáján szinte végigszáguldok, és Vanessa háza előtt nagyobb gázt adok. Vanessa elámulva fordul felém. Rákanyarodok a házamhoz vezető erdei nyomtávos útra. Eléggé kátyús már az út, majd feltöltetem és újrahengereltetem, most szinte vadvízi evezésként ugrál a kocsi a gyors tempó mellett, mire beérünk.  A ház körüli szórt világítás már bekapcsolt. Fékezek és leállítom a motort. Némán ülünk egymás mellett és mindketten a házat nézzük. A fenyvesek visszatükröződik a ház hatalmas üvegfelületein. Olyan érzés, mintha folytatódna az erdő. Néhány kontúros fagerenda jelzi a szint közti váltást, a szegélyeket, az egész ház nagyon ott van ahova tenni akartam. Ha bárki felkeres az irodában úgy érezheti, hogy igen, a saját háza ilyen, akkor nekem is meg tudja valósítani amit akarok. Abszolút modern, mégis nagyon természetközeli a ház. Szeretem ezeket az egyszerű geomentriai formákat. A ház alaprajza felülről egy háromágas fenyőfa kontúrját adja. A garázsom a fenyő felső  legkisebb ága. Bár elég ritkán használom a garázst. Nem azért mert az én házam, de szerintem eléggé jól sikerült. Mindketten percekig bámuljuk magunk előtt a házamat, mire Vanessa megszólal.

• Nem tudtam, hogy afterparty is lesz - mondja szárazon.
• Hát most meghívtalak rá - nézek rá oldalt. Vanessa nem akar indulni. még mindig a házat nézi.
• Szép házad van.
• Kösz. Magam terveztem - vigyorodok el.
• Valahogy sejtettem - nevet Vanessa is.
• Gyere! - intek a fejemmel és kinyitom az ajtót. Csaknem egyszerre szállunk ki. A távirányítással még hátracsippantok, hogy lezárjon a kocsi, s kinyitom az ajtót, s felkattintom bent a világítást. Vanessa olyan óvatosan lép be az előtérbe mint egy macska. Ennyire későn még nem járt a lakásomban. A rejtett világítás a fagerendák mögött húzódik, és ettől nagyon meleg hatású az egész lakás. Hiába modern, otthonos hatása van. Szeretem ezeket a látható tartógerendákat, amiket megvilágít a mennyezeti világítás végig a folyosón és az enyhén csigavonalú lépcsőn felfelé az emeletre.. Az emberek nem tudják értékelni a természetes elemek hatását. Csak ha már készen kapják.
• Kérsz valamit inni? - Vanessa is kibújik a kabátjából, most a vendégfogasra akasztja nem be a szekrényébe. A cipőjét lerúgja még a bejáratnál. Harisnyában lépked a krémfehér járólapon. - Kávét? - kérdezem, s közben kinyitom a hűtőt. Vanessa nemet int a fejével.
• Ma még aludni is szeretnék.
• Limonádét? Vizet? Forralt bort?
• Az jobban hangzik - Kiveszek egy vörösbort a készletemből és felteszem forralni. Amíg a fűszereket szórom hozzá Vanessa a nappaliban néz körbe. A széles kanapét járja körbe, megigazgatja az erdei terméssel teli tálat a dohányzóasztalon. Amíg melegszik a bor addig követem Vanessát. Délelőtt volt itt a házvezetőnő, most még a szokásosnál is pedánsabb az egész. Mivel a nappalit mindig látják a vendégek is ezért az alsó szintre mindig érzékenyebb vagyok, mint az emeletre.
• Tetszik ez a farendszer, ahogy végigfut a házon.
• Loft stílus - biccentek.
• Azt hittem az csak a betonra és üvegre értik, régi gyárépületek meg ilyesmi
• Minden alapanyag számít, ha loftról van szó. Illetve a nagy terek modern stílusa lett. Ma ez a legnépszerűbb. Ebben a műfajban számít a hatalmas belmagasság, nyitott terek, fagerendák, üvegfal - ahogy sorolom az adott ismertető felé mutatok. Vanessa elismerően biccent. - Otthonos és ipari, elegáns, de nem hivalkodó.
• Mintha csak önjellemzést adnál - jegyzi meg szúrós humorral Vanessa.
• Szeretem ezeket az elemeket. Ez új, modern, tetszik, és igen valahol én vagyok. ez a modern luxus - közben visszalépek a konyhába a pult mögé és kitöltöm a bort a poharakba.
• Az emelet is loft?
• arra inkább már a penthouset mondanám. A nagy terasz miatt - átnyújtom Vanessának az egyik poharat.  Mindketten leülünk a kanapéra.   Kortyolgatjuk a bort.  Vanessa az üvegen át nézi a fenyvesek sötét körvonalát. Elteszem a kezem ügyéből a poharat, s Vanessa nyakához hajolok. Lassan súrolom a haját félreseperve a bőrét az ajkaimmal.
• Bárki megláthat. Nincs függönyöd - vonakodik Vanessa.
• Senki sem kóborol éjszaka az erdőben nyugi - mormolom a hajába. - Egyébként is intelligens üvegből készült a ház összes üvegablaka.
• Mi? Intelligens üveg? - húzódik el Vanessa és értetlenül néz rám.
• Igen. Ezeket az üvegeket akár vetítővászonnak is használatod. Minden üveg opálosodik sötétedéskor a magánszféra miatt, nyáron hőmérsékletérzékeny, hogy ne melegedjenek a belső terek.
• Hű! Nem hittem, hogy létezik ilyesmi - Vanessa látom, hogy lázasan gondolkodik, hogy nézett-e már be az ablakon éjszaka. De mivel ennyire gondolkodik egyértelmű, hogy nem.
• Vanessa, mondtam, hogy értek az anyagokhoz - puhán csókolom a vonakodó ajkait.
• Kezdek szerelmes lenni a házadba - suttogja, mielőtt elhallgattatom.

Vanessa

Liam lenyűgöz. Lenyűgöző a háza, ez a modern luxus ház. Amikor először láttam már akkor kicsit szerelmes lettem ebbe a házba, arra gondoltam szuper lenne itt dolgozni. Mert nagyon szép helyen dolgozhatnék. Liam intenezíven ostromol és nagyon nehéz ellentállnom neki, mert tényleg én is nagyon vágyom rá. Nagyon kívánom. Tetszik, fantasztikus lenne vele itt a loft stílusú nappalija kanapéján, vagy a penthouse hálószobájában. De. Ő a főnököm és ezen egyszerűen nem merek és nem tudok felülemelkedni. Főleg itt. A “munkahelyemen”. Eléggé zavarba jövök tőle.

• Liam ne! – toltam a tenyerem élével a mellkasát.
• Miért ne? – tartotta tenyerét lazán a csípőmön.
• Amikor legutoljára hozzám értél, majdnem terhes lettem – emlékeztettem nyugodtan.
• Igen, de most ennek az esélye nem áll fenn. Otthon vagyunk és van nálam óvszer – súgta rekedten. Koppan a forraltboros pohár a dohányzóasztalon, ahogy kiveszi a kezemből és leteszi. Már két kézzel karol, indaként tapadtak rám karjai és a fenekem masszírozta, amitől a múltkor is eszemet vesztettem. A tiltakozásom egy csókkal nyomta el. Mire felocsúdtam már hanyatt döntött a kanapén és a szoknyámat feltolta a csípőmig és kemény csípőjét nekem dörzsölte.
• Liam, ezt most tényleg nem tehetjük!
• Van nálam óvszer. Azóta az éjszaka óta mindig, nézd itt van – a zsebébe nyúlt és a pėnztárcájából kivesz egy sötét fóliás kis csomagot a dohányzóasztalra tette. Annyira lenyűgöz hogy ő csak így a pėnztárcájából kap elő egyet hogy szóhoz sem jutok. – Majd megveszel egy kiadós szexért valld be mert én is ezt érzem. Ne mond hogy a múltkor nem volt jó!
• Jó volt, tényleg de… Liam ,az alkalmazottad vagyok.
• Kit édekel!
• Engem, például.
• Rúgjalak ki, hogy szexelhessek veled?
• Liam! – ziháltam. Keze kérlelőn simította a csípőmet és a combomat. Baromira beindított! Komolyan annyira feltüzelt, hogy szinte rávetettem magam. Annyira akartam, hogy én sem hittem el. S megtehetném vele, itt a kanapéján, bárhol, az irodában, a királyi méretű ágyában, reggel a tengeri, fenyvesi panorámára ébredhetnék és boldog lehetnék néhány napig, hétig, amíg rám nem un. – Nézd elismerem, van valami szexuális feszültség közöttünk, de felnőttek vagyunk, ezt tudjuk kezelni nem? Szeretnék hazamenni!
• A francba is! – Liam elfordult. A nadrágja feszült az ölénél, és nagyokat nyelt. Látszott, hogy komoly önkontrollt gyakorol. De megtette, mert arra kértem. Felült és  két kézzel a hajába túrt. S megrémültem attól, ami köztünk van. Ami köztünk zajlik, mintha elértük volna a forráspontot és amíg le nem lökjük a fazék tetejét nem nyugszunk.  Liam bekapcsolta a tévét, de a fenyveseket nézte maga előtt a lábai előtt, ahogy sötéten magaslanak az ég felé.
• Liam kérlek! – feszülten feláll és zsebre tett kézzel a hatalmas üvegablakhoz lép.
• Rendben, hazaviszlek!