Kamarabál

Vanessa

Még mindig úgy érzem, hogy ki vagyok pirosodva, annyira siettem. Az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy mégis eljövök. Az asztal, ami körül ülünk hatalmas. És tele van mindenféle karácsonyi apró díszekkel. Vannak ezüstházikók teamécsesekkel. Apró opálos aranyozott, áttetsző és ezüstös üveggyöngyök, és fehér angyalkák mindenféle kedves és huncut pózokban. Az egész asztal olyan mint egy kis mesebeli pompa. A kör közepén pedig fenyőágakból , fahéj, narancs, szegfűszeg, toboz, alma és mindenféle szárított holmikból álló kompozíció a négy adventi gyertyával. Nagyon szép az asztal. Ezüst szövetszalvéták, csillogó kristálypoharak és szép étkészlet és aranyozott szegélyes tányérok vannak. Még sosem voltam Kamarabálon, de nagyon tetszik.

Az első fogás libamell, gyömbéres almapürével és salátával. Angelával pezsgőt iszunk. Annyira el van foglalva mindenki az étellel, hogy úgy érzem csak Liam az, akit az étel érdekel a legkevésbé.

• Eljöttél - ismétli. Úgy mondja mint egy mantrát.
• Igen Liam, itt vagyok - nézek rá mosolyogva.
• El sem hiszem - néz rám nagyon mély tekintettel. -  Szép ez a ruha.
• A cég állta.
• Alatta is az van? - kérdezi halkan.
• Igen - ingatom a fejem és bekapok egy falat libamellet. Liam megemeli a szemöldökét.
• Ne provokálj - fordul vissza a tányérjához.
• Eszem ágában sincs. Élvezem a bált - Angelával borra váltunk. Előbb fehérre, aztán ahogy halad előre az este vörösre. Ahogy haladunk a desszert felé megnyitják a táncot. Liam felkéri Angelát. Jól táncolnak, dumálnak, nevetgélnek, nagyon élvezik egymás társaságát.
• Nem érdekli Liamot - szól hozzám Alex, ahogy látja, hogy őket figyelem.
• Táncoljunk mi is? - kérdezi Alex.
• Nem, azt hiszem kicsit becsiccsentettem, nem menne az egyenes. Megvárom amíg elmúlik ez a szédülés - intek a fejemmel. Liam egyedül tér vissza hozzánk.
• Nem kellett volna neki bemutatnod.
• Had ismerkedjen - nyugtatja le Liam. A vacsora koronája egy tripla csokoládé mousse tortaszelet. Liam átengedi nekem a saját szeletét is, úgyhogy mindkettőt eltüntetem. bár nem minden eleme ízlett a vacsorának végülis nem vagyok éhes.  Angela nevetgélve jön vissza az asztalunkhoz.
• Vanessa elmenjünk mosdóba? - kérdezi, és félszeg mosollyal de csatlakozom hozzá, főleg, hogy a székemet már kihúzta. Belém karol és együtt megyünk le az alagsori mosdókhoz.
• Láttad akivel táncoltam?, tök cuki srác! - áradozik Angela. - Tudod, még évekkel ezelőtt ráhajtottam Liamra. De nem igazán érdekeltem - csücsörít a szájával. - Szerinted miért nem akart járni velem?
• Talán mert Alex húga vagy? - tippelek óvatosan.
• Ó nem tudom. Akkoriban azzal az utálatos Bettyvel volt. Úgy örülök, hogy vége! - sóhajtotta Angela. Még akkor is dumált, amikor bearaszolt a méretes mosdóba. Ahogy a kézmosónál találkoztunk a tükörben rámnézett.
• Liam teljesen odáig van érted! - vigyorog rám Angela a tükörben.
• Ugyan, dehogy - mosom a kezem lesütött szemmel.
• De igen! Én ismerem Liamot. Ezer éve. Még Alex és ő az egyetemre jártak akkoriban én meg ott csüngtem rajtuk kis középsulis majomként.  Vanessa! Ahogy rád néz…. fuhh…. bár rám nézne így valaha valaki. Látnod kellett volna, hogy el volt kenődve amíg egyedül ült az asztalnál és azt hitte nem jössz  - szontyolodik el. Megtörli a kezét a paprtörlőbe és a szemetesnél találkozunk. Átöleli a vállamat. - Olyan szépek vagytok együtt! Szorítok nektek! Tök cukik vagytok és cuki gyerekeitek lennének.
• O-ké - nyögöm ki, ahogy Angela magával rángat vissza a bálterembe. Az ékszereimet babrálva ereszkedem vissza az asztalhoz. Alex elment táncolni valakivel. Angela ismét a szomszéd asztalnál van és leült a fekete szemüvegkeretes srác melletti székre. Már felbomlottak az asztalok. Liam még mindig ugyanott ült. Néztük a táncolókat, a beszélgetőket és mi ketten csak ültünk egymás mellett.
• Táncoljunk? - kérdezi Liam.
• Nem vagyok jó táncos - jegyzem meg.
• Én sem - feleli Liam.
• Akkor inkább ne - kulcsolom össze az ujjaimat az asztalon. Liam a konyakját iszogatja.
• Még két nap és karácsony. Mit tervezel?
• Karácsonyi dvd-ket nézek. Vettem kész forralt bort. Ropogtatok popcornt és lehet megsütöm azt a félkész karácsonyi menüt, ami a fagyasztómban van.
• Mh igazi karácsony - bólogat Liam.
• Te?
• Hát elmegyek Ezüstharmaton a templomi istentiszteletre, aztán anyámékhoz ebédre. Aztán haza. Talán átugrom Drew-hoz. Majd még meglátom. Semmi extra. De még mindig áll az ajánlatom a közös karácsonyra - néz rám komolyan.

Liam

Végigüljük az estét az asztalnál. Főleg beszélgetünk. Vanessa nem akart táncolni. Talán mert a múltkor a tánc után történt, ami történt. Nem tudom. De a vége az, hogy csak iszogatunk, beszélgetünk és nézzük ahogy mások táncolnak. Eléggé ünneprontóknak tűnhetünk. Angela és Alex valamerre vannak, hol itt, hol ott bukkanak fel. Közben elkezdték árulni a tombolákat. Vanessa vesz tizet is.  Én mint támogató nem szoktam venni, mert véletlen sem szeretnék a Merryweather szállóban lenni. Nem akarom a saját felajánlásomat megnyerni.

Vanessa szeme fátyolos. Nem részeg, de kellően kába ahhoz, hogy tartania kelljen a fejét, ahogy itt könyököl velem az asztalnál. Lábával veri a ritmust az asztal alatt. Időnként ásít.

• Nem mondtam teljes igazat - Vanessa rámkapja a tekintetét. - Készültem valamivel a karácsonyra - mondom ki. Jöjjön, aminek jönnie kell.
• Tényleg? És mégis mivel? - érdeklődik Vanessa. Úgy gondolja, hogy még mindig csak cseverészünk. A zsebemből kihúzom a fekete bársonytokot és Vanessa elé rakom az asztalra.
• Ezzel - Vanessa merőn bámulja a muffin méretű ékszerdobozt. - Nyisd csak ki! - Vanessa rásimítja ujjait a bársonyra és feltolja a tetejét. Néz. És néz. ÉS bámul a három gyűrűre. Tudom, hogy emlékszik rá. Manchesterre. Az ékszerüzletre. Mert ez volt az a gyűrű. Várom, hogy felfogja ezt az egészet és hasson rá. - csak hogy legyen min gondolkodnod.
• ez.... - hebegi, s sietve visszacsukja a fedelet, mielőtt bárki meglátná mi rejtőzik benne.
• Neked igen - felelem és hátradőlve a széken figyelem.
• Ó - a szája úgy marad az ó formában, de hang már nem kíséri a mimikát. Telnek a percek és Vanessa nem reagál semmit csak megkövülten bámulja a fekete bársonytokot. - Én nem tudom mit kellene mondanom.
• Akkor ne mondj semmit.
• Nem értem…
• Nem kell érteni.
• Liam ez…
• Azért mutattam meg, hogy tudd… itt van, megvannak. S amikor akarod felhúzom az ujjadra - mondom szárazon.
• Úristen! - hunyja le a szemét Vanessa.
• Nem kell válaszolnod. Nem kell reagálnod. Semmit sem kell tenned. De ennél egyértelműbben nem tudom, hogyan lehetne kifejezni, hogy mennyire komolyan gondolom veled Vanessa.
• Azt hiszem… rosszul vagyok - nyögi Vanessa és sietve felemelkedik az asztaltól, és a mosdók felé fut.Íme! Életem első és remélhetőleg utolsó lánykérése. És a lány elhányja magát még a gondolatától is, hogy hozzám jöjjön! Azt hiszem ezzel mindent leírtam magamról.

Vanessa

Percekig öklendezem. Remélhetőleg nem lett olyan a ruhám, mert az nagyon szégyenletes dolog lenne. Kiöblítem a szám és hideg vízzel megcsapkodom az arcom. A mellkasomra teszem a tenyerem, hogy hűtsem. Meredten bámulok magamra a tükörben. Nem sokban különbözik a tekintetem attól a pillantástól, amit Paisley-ben láttam.  Megnyugszom. Addig vissza sem megyek az asztalunkhoz. Fogalmam sincs mennyi ideig vagyok ott. Aztán kimegyek és visszazökkenek Liam mellé.

• Bocs. Azt hiszem felkavarodott a gyomrom.
• Ja, hát össze-vissza ittál és ettél ma mindent - biccent rá Liam. Az ékszeresdobozt már elrakta az asztalról.
• Miért itt?
• azt mondtad nem karácsonyozol velem. Márpedig a dolgot erre a karácsonyra akartam időzíteni. Aztán, gondoltam nyilvánosan nem fogsz kiabálni és jelenetet rendezni, úgyhogy így tudom a legkultúráltabban megoldani ezt a dolgot - csak nézem ahoyg beszél. Figyelem a tekintetét, a száját, az arcát, a kézmozdulatait. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez a férfi, aki itt ül velem, megkérte a kezem. Persze nem szavakkal. De itt van. GYűrűt vett nekem és kész lenne eljegyezni, most karácsonykor. Nem tudom mit mondjak neki. Ez házasság. Az pedig komoly dolog. Sosem gondoltam, hogy valaki majd egyszer tényleg engem is akar, egy életre. Liamból meg legmerészebb álmaimban sem néztem ki. Szóval padlót fogtam. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a ténnyel, mert egyáltalán nem számítottam ilyesmire és erre mégis hogyan reagáljak? Oké, hogy két éve ismerem. Szinte minden nap látom. De más valakinek az alkalmazottja lenni és más a felesége lenni. Még egy óra van éjfélig. De én csak bámulok magam elé az asztaldíszekre. Az angyalkák furcsa grimasszal vigyorognak rám. Véget ért a könnyed hangulatom. Úgy érzem magam, mint amikor anyám rákérdezett, hogy mindent megtanultam-e. Pont ugyanaz a gyomorideg áll belém.

Az elmúlt néhány hónapban meghökkentőbbnél meghökkentőbb helyzetekbe kerülök Liammel és azt hiszem a ma este ennek a koronája. Fel sem fogom, hogy elkezdődött a tombolahúzás. Egyszerűen kába vagyok. Zavart, döbbent, ámult. Kicsit leszívott a hányás is. Szimplán pocsékul vagyok. Kezdem magam úgy érezni, mint egy szépen felöltöztetett baba.  Liam nézi a tombolaszámaimat is. Sokféle nyeremény van, de én csak meredek ki a fejemből előre és teljesen le vagyok fagyva.  Angela is tombolázik, mert ketten összedugják a fejüket és várják a színt majd a számot a tomboláról.  

• Nézd, ez az! Ez nyert! - mutat rá Angela az egyik cetlire.
• Zöld harmincnyolcas! Merre van a szerencsés nyertes? - Liam leellenőrzi és tényleg az.
• Majd én átveszem - pattan Angela és már siet is ki a nyertes tombolaszámommal.  Ahogy vigyorogva visszaér egy borítékot tart a kezében.
• Mit nyert Vanessa? - én is félig odanézek, de igazán csak Alex érdeklődik aktívan.
• Ó jaj ne már! - Liam felismeri a borítékon a pecsétet. - A franc! - Egy A/4-es lapon a Merryweather Kastélyszálló két ingyenes vendégéjszakája két fő részére és teljes ingyenes belépéssel minden szolgáltatásra a de Noir várba.
• Kit viszel? - kérdezi Alex, és Liam felé kacsint.
• Izé… ennél jobbat nem tudtam nyerni? - veszem ki a kezükből. - Ez a te felajánlásod?
• Persze. Jól visszanyerted nekünk  - morogja Liam. - Tudtam, hogy nem lett volna szabad tomboláznunk.
• Én nyertem egy italkosarat-  tiltakozik Angela. - EZ jó ajándék.
• Nem muszáj felhasználni - néz rám Liam nyugtatóan.
• Miért van masszázsuk  és aromaterápiájuk is! - olvasom a szolgáltatásokat. - És minden ingyenes, úgyhogy igenis el fogok menni. Hajtom be a nyereményemet a borítékba. - Azt hiszem én lassan hazamegyek. Nagyon kimerültem.
• Kocsival jöttél? - kérdezi Liam.
• Nem. Taxival.
• Akkor hazaviszlek - emelkedik fel Liam is.
• Ó igazán ne fáradj…
• Nem fáradtság. Menjünk - áll fel Liam és a kezét nyújtja. Elbúcsúzom az asztaltársaságtól és tűröm, hogy Liam beszuszakoljon a Mokka hátsó ülésére.