Adventi hét

Liam

Így tolom el minden kapcsolatom. Valahol mindig kiderül, hogy egy épületes barom vagyok. Fáradtan tologatom a makketen az épületeket. Alex-szel egyeztetünk. Körbeálljuk az asztalt és mérlegelünk. Ezek már az utolsó simítások a bemutató előtt. Nem nagyon tudok odafigyelni. Alex kétszer, háromszor kérdez rá ugyanarra, de egyszerűen nem tudok koncentrálni.

Nem vigasztal a tudat, hogy Vanessa sincs jobb állapotban. Nem aludta ki magát és fogalmam sincs mennyi alapozót pakolhatott magára, de most természetellenes az arcszíne. És Vanessától nem szeretem ezt, ha nagyon festi magát, az mindig a lelki rezzenéseit mutatja. Tudom, mert két éve minden nap látom szinte. Arra kapom fel a fejem, hogy Alex bezárja az átkötő ajtót és csípőre tett kézzel rám néz.

• Mi van?
• Semmi.
• Liam. Oltári nagy gáz van, ide bűzlik. Itt sem vagy, azt kérdeztem cseréljük-e meg a szinteket és tegyünk-e medencét a parkoló mellé és te mindenre rábólintasz.
• Bocs, kicsit szét vagyok csúszva. - igazgatom a vacak műfákat a parkban.
• Vanessa a sarokban duzzog. szóval?
• Mindegy, hagyjuk - otthagyom Alexet a makettasztalnál és a forgószékembe rogyok. - Elkúrtam!
• Azon már túl vagyunk, tudok róla, pörgesd tovább. - a fejemet rázom. Alex az asztalra csap. - Felcsináltad igaz? Tudtam!
• Nem - nézek rá sötéten. - Csak elég durván veszekedtünk. Nagyon durván.
• Min tudtok ti összeveszni, komolyan nem is értem. Te tök nyugodt vagy, Vanessa meg nem egy akaratos picsa szóval?
• Mindegy hosszú volt, de a vége az lett, hogy azt mondtam fizetek neki a szexért!
• Mivan? TE hülye vagy?
• Rosszul jöttek ki a szófordulatok és a végső kicsengése ez lett.
• Már értem miért vágott olyan gyilkos pillantásokat.
• Nem akartam ilyesmit mondani, csak kihozta belőlem. Azt hiszem a legrosszabbat hozzuk ki egymásból - ütögetem a tollammal a névjegykártyámat. Mindig ezt csinálom, ha nem vagyok kibékülve magammal. Hülye szokás.
• Azt mondtam, hogy azt mond el neki, hogy szerelem volt első látásra. Nem azt hogy fizetsz neki a szexért. Legalább elmondtad neki?
• Nagyjából igen. Csak aztán minden más is feljött és megint kezdte, hogy ő nem tudja elfogadni velem ezt és hogy az alkalmazottam és fizessek neki és aztán… - meggyötörten Alexre nézek, aki velem szemközt ül. Persze, hogy érti. Nem hülye Tudta, hogy adta egymást már a két szó, a szex meg a fizetés és hogy alkalmazott meg minden. Annyira haragszom magamra. Hogy jöhetett ez a számra? Alex vigyorogva ráhajol az íróasztalomra és suttogja:
• Komolyan azt mondtad neki, hogy fizetsz neki a szexért? Ez nagyon baró! - Alex halkan röhög magában. - Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe? - Alex nevet. - Olyan drámaiak vagytok Liam. Én röhögtem volna rajta és továbblépünk.
• Jó csak mi nem vagyunk te - a lábamnál lévő irodai szemetesbe dobom a szétrongált névjegykártyám. - És nem is ez a legrosszabb.
• Mit műveltél még?
• Rendeltem karácsonyi ajándékot  - mondom komoran.
• Mit? - ül fel érdeklődve Alex.  Kikeresem az íróasztali fiókom kulcsát és  kinyitom. Kihúzom a fiókot és előveszem az idei Kamarabáli jegyeket és ráteszem a fekete bársonytokot.
• Ékszert vettél neki? Csúcs! Végülis ez is a fizetés egy formája - mosolyog rám Alex.
• Nyisd ki! - intek a tekintetemmel és Alex felpattintja a bársonytokot, amiben ott csillog a három gyűrű egymás alatt. Két azonos méretű és egy nagyobb. De két teljesen egyforma fehér-vörösarany karikagyűrű.
• Bakker… a kurva...ez…. rohadtul nem az amire gondolok ugye? - Alex leesett állal kidülledő szemmel néz fel rám.
• De igen.
• Mármint fehér kerítés,  gyerek,  anya, apa nagypapa meg minden? - nyögi Alex.
• Ühüm.
• Ezt eléggé elkapkodtad kisapám - böki ki Alex.
• Karácsonykor akartam megkérni.
• Ne csináld.
• Jó nem csinálom.
• Mármint úgy értem. Liam! Nem ismerek rád. Mi történt veled?
• Nem tudom. Amióta összejöttünk megzavarodtam. Mármint hiszen nem is jöttünk össze. Csak lefeküdtünk egymással... néhányszor. - megint kihúzok egy névjegykártyát a kártyatartómból és elkezdem ütögetni a tollammal. - Tudod mi az ami bassza a csőröm az egészben? Hogy a szexszel nincs baja, csak ne az ágyamba. Kijelentette, hogy ott sokan voltak már.
• Akkor cserélj ágyat - tanácsolja Alex.
• Frusztrálja, ha itt csináljuk, mert neki ez a munkahelye.
• Hát számtalan opció van még rá.
• Nem érted. Ő csak ennyit akar. és neki ez így okés lenne. De én nem csak ennyit akarok. - az órámra nézek. - Hagyjuk, indulnunk kell. - Átemeljük a makettet és kivisszük a kocsimba. a Mokkával megyünk a megbeszélésre. Vanessa fel sem néz a képernyőről.

Vanessa

Ez az utolsó munkahét az évből. Bevallom kicsit vártam. Jót fog tenni a pihenés. Egy kis távollét Liamtől, az erdőtől, ettől a háztól. A munkahelyemtől. Pénteken már teljesen lazulósban nyomom. Még merészkedem karácsonyi dalokat is hallgatni. Jól elvagyok. Mindent átellenőrzök, rendbe teszem az email fiókomat. Fahéj és fenyőfaillat van. Liam egy kis fenyőfát hozatott az előtérbe. Olyan udvarias lett a beszélgetési formulánk, olyan visszafogott. Vittük a napi rutint. Liam az utolsó kinti munkákat is befejezte. Tegnap még elszaladt egy építkezésre. Elég sokat telefonált a tervrajzok miatt. De ma már ő is leeresztett. Az irodájában pakolászik.

• Végeztél mindennel? - kiált ki hozzám.
• Igen. Segítsek valamit?
• Nem, elengedlek délben. fölösleges itt ülnöd - Liam feje bukkan fel az ajtóban.
• Ó, oké, kösz - nézek az időre a telefonon. Mindjárt dél.
• És, mi a terv karácsonykor? - kérdezi Liam.
• Még nem döntöttem, hogy hazamegyek-e a szüleimhez.
• Karácsonyozz velem - ajánlja fel.
• Kedves tőled, de nem leszek magányos.
• Valóban?
• Jót fog tenni kicsit heverni a kanapén egész nap egész héten - mosolygok rá.
• Egyedül?
• Igen.
• Akkor semmivel nem tudlak rávenni, hogy velem karácsonyozz- Liam inkább kijelenti az egészet. - Hát jó, akkor… - Liam a zsebébe nyúl és egy kis borítékot nyújt át. - Ha a kanapéról mégis fel szeretnél állni - elveszem és  felhajtva a borítékzáró fület látom, hogy egy december 22-re szóló Építészeti Kamarabáli belépő.
• Ó igazán köszönöm, de…
• Ha jössz jössz, ha nem nem. Másnak úgysem adnám oda. Mert én téged akarlak elvinni - nézi a borítékot szomorkásan Liam.
• Értem. Hát… köszönöm - teszem el a táskámba.
• Gondold meg - biccent rá Liam és visszamegy az irodájába.

Liam

A Kamarabál az én szememben mindig kicsit lapos. Főleg kapcsolatépítésről szól. Nem igazán rajongok az ilyesmiért, főleg, hogy annyi kötelező rendezvényen kell részt vennem életemben. Egy tizennégy fős körasztalnál ülök. Kábé tizenegy ilyen asztal van, a megyéből az éptészeti kamara kivonult. Alex a húgát hozta, aki mindenáron a szemközti asztaltól pécézett ki magának valakit. Még csak gyülekeznek a vendégek. Vanessa nem hívott. Én pedig nem akartam erőlködni. Úgyis Alex és a húga van a másik oldalamon. Egy szék üresen áll, nem ritka ezeken a rendezvényeken a hiányos asztal. Tíz fogásos vacsora, tánc és tombola. A DeNoir Éptőipari és Tervezőiroda is mindig támogatója a bálnak. Általában a DeNoir várhoz kapcsolódóan szoktam valamit felajánlani. Marianne szokta ezeket egyébként adni, én annyira nem foglalkozom vele. Várnapokra vagy hasonló értelmesebb programsorozatukra szokott egy hétvégés két személyes szállás lenni a Merryweather kastélyszállóval közösen. Úgyhogy a meghívó hátoldalán ott van a DeNoir iroda neve is a támogatók közt. Alex szerint is mint mondja had forogjon a név.

• Mi a helyzet az építészeti Nobel-díjunkkal? - kérdezek rá Alexre.
• Ó ne aggódj kézben tartom az ügyet. Majd februárban lesz az átadó, arra úgyis elmegyünk mindketten - nyugtat meg Alex. A tombolát szoktam megvárni aztán lelépek erről is.
• Nem jött el - mondom lehangoltan és konyakot töltök magamnak.  Már csaknem mindenki itt van, kezdenek fogyni a szállingózó vendégek. Ráadásul mindjárt hét óra  a kezdés.
• Még nem biztos - nyugtat Alex.
• Táncolsz majd velem Liam? - kérdezi Angela. Ezüstszürke nagyestélyiben van és próbálgatja a dekoltázsát lejjebb ráncigálni.
• Ha akarod.
• Biztos nem ismered azt a srácot?
• A fekete szemüvegkeretes kis buzit? Állj már le róla - szól rá Alex.
• Táncolok veled - morgom Angelának.
• Jó, de úgy, hogy ott legyünk ahhoz az asztalhoz közel - adja az instrukciókat Angela. A szememet forgatom és inkább lehúzom a konyakot a poharamból. - ismeritek igaz?
• Futólag - nézek a konyakospoharam felett a szemközti asztalnál ülőkre.
• De nem annyira, hogy bemutasson neki - jelenti ki határozottan Alex.
• Miért nem hívtad el Bettyt, tavaly olyan jól elvoltunk - nyafogta Angela az ezüst nyakláncát huzigatva.
• Mert Betty már kilépett a képből - felelem unottan. Kezdjék már, még öt órát itt kell üldögélnem. És pocsék a hangulatom, tekintve, hogy a partnerem erre is nemet mondott.
• Milyen kár - biggyeszti le az ajkait Angela.
• Fejezd be vagy megmondalak anyánknak - sziszegi Alex.
• De én férjet fogni jöttem, azt anya is támogatja - illegeti magát Angela.
• Ah nők! Hozz még két kört ebből! - kapja el a pincérfiút Alex. Elkapom Angela mellettem nyugvó kezét az asztalon.
• Figyelj bemutatlak neki, ha egész este úgy viselkedsz, hogy nem keltesz feltűnést! - súgom a fülébe.
• Rendicsek! Olyan leszek mint a nevem. Egy igazi kisangyal - kacsint rám és kihúzza magát mellettem és felnéz a pódiumra, ahova a Kamaraelnök fellép, hogy megnyissa a bált. A fényeket lassan lejjebb veszik és én csalódottan nézek a bálterem ajtajára, ahol lassan elkezdik leereszteni a függönyöket. de az előcsarnokban egy sietős léptekkel szoknyáját tartó nő lépked a báli kisegítő angyalkával. A haját féloldalt csak enyhén tűzték fel. gyönyörű hullámokban ruggóznak a vörös tincsek a sápadt fehér vállán a stóláját csak a szoknyarész tartja. Abban a mélykék ruhában van, mint a várban a jubileumon. Hát mégis eljött. A függöny felét már elhúzták, de Vanessa sietve betipeg rajta és mögötte már be is húzták a függönyt. Minden szem az elnökre szegeződik, aki torokköszörülve ütögeti a mikrofont, hogy működik-e. Vanessa a sok asztalt keresi kutató szemekkel. Felemelkedem az asztaltól a félhomályban és Vanessa tekintete megtalál. Suhogó szoknyával lépked  és mellém ér, kihúzom neki a széket, hogy le tudjon ülni. Vanessa rámosolyog a másik oldalán ülő férfira. Sietve bemutatkoznak, majd felénk fordul.
• Vanessa- Angela, Angela- Vanessa - suttogom mialatt elkezdődik a megnyitó beszéd.
• Szia- szia - a két nő csak röviden int egymásnak.
• Alex húga - súgom Vanessának, ahogy leereszkedik mellém.
• Ó nagyon örülök - mosolyog a lányra. Édeskés gyümölcsös parfümillata van. Nagyon szép a sminkje. Ezt nem Vanessa csinálta, mert ő nem tudja így kifesteni magát. A szeme még szürkéskékebb a szájának pedig sejtelmes mélybordó színe van. Ezüst ékszerszett van rajta. Egymásba csavart két szál a karperece is és a fülbevaló is, hosszan lecsüngő két lágy fonat. Nagyon tetszik.
• Gyönyörű vagy - nyomok futó csókot az arcára, miközben a fülébe súgom. Vanessa elvörösödik.
• Kösz - mosolyog zavartan.
• Mit kérsz inni? - néz rá Alex és az asztalon lévő italokra mutat. Némán töltünk neki és elcsendesedünk a megnyitó alatt.