Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2017. december 10., vasárnap

A szerelem betege

Liam
Lerendelem az ékszerésznél mindkét méretet, és az eljegyzési gyűrűt is. Gyors a fizetés is. Vanessa észre sem vette a pár percnyi szünetet. Szeretem a hatékony eladókat, és ez a nő az ékszerboltban abszolút értette a munkáját.
  • Kösz, amit értem tettél. A szüleimnél - töri meg a hosszú csendet köztünk az autóban Vanessa.
  • Nincs mit - a dugóban állunk kifelé Manchesterből. Őrület. Utálom a nagyvárosokat. Szinte az ablaküveghez nyomom a homlokom, hogy előrébb lássak. Miért haladunk ennyire lassan. Telik az idő. Bár Alex tartja a frontot az irodában, de szeretnék már otthon lenni. Megőrjítenek a városok. - Nagy a távolság, be van dugulva, mindenki tököl itt előttem. Soha nem fogunk visszaérni! - A műszerfalra nézek bekapcsolom az mp3 válogatást. Éppen a Nightwishtől megy az Élan. Vanessa meglepődve néz rám, de csak vállat rántok. Haladjunk már!
  • Honnan tudtál ennyi jogi dolgot összeszedni?
  • Impróztam. Ha többet kérdeznek már én is megakadtam volna.
  • Annyira jó voltál.
  • Határozottnak kell lenni. Akkor nem kételkednek abban, hogy jó vagy - nézek ki az ablakhoz lapulva. Végre megindul a sor, a talpam már viszket a gázpedálon, de szinte csak kuplunggal gurulunk.   - Hogy bírják ezt a Manchesteriek? Én kikészülnék tuti.
  • Én nem tudnék így beszélni a jogról, mint ahogy te tetted - ostorozza magát Vanessa.
  • Több spontenaitás Vanessa - morgom, ahogy lépésben tolom előre a kocsit.
  • Te könnyen beszélsz!
  • Mert?
  • Mert Te te vagy. De Noir!
  • Vanessa, bízz egy kicsit magadban.
  • Nagyon jó voltál. Még én is csak ámultam rajtad.
  • Kösz. Te sem lettél volna gáz. A jogot el lehet végezni. Nem egy atomfizika - végre megtolhatom az autót. Felgyorsítok, hogy behozzuk a kiesett időt.
Vanessa elcsendesedik mellettem. Tudom, hogy ilyenkor bealszik.  Közben én is magamba mélyedek. Találkoztam a szüleivel. Már jobban értem miért olyan Vanessa, amilyen. Nehéz kilépni a szülői basáskodás köréből. Ha nem lenne saját házam és cégem garantált, hogy én sem ilyen lennék, amilyen. Egyértelmű, hogy nem leszünk különösebben jóban egymás szüleivel. Mondhatni elég volt annyi amennyi mindből.  Még sötétedés előtt vissza akarok érni a fenyvesekbe, úgyhogy tényleg nagyon húzom a kocsit.
Vanessa
Liam még abban is jó, amihez nem ért. Egyszerűen egy zseni. Hozzá képest még nullábbnak érzem magam. Nem akarok most beszélgetni. Inkább élvezem ahogy vezet. Jól váltja a sebességet. Enyhén a karfára könyökölve tartja  a kormányon a kezét. Az utat figyeli maga előtt.  Halkan keveri a levegőt a klíma. A menetzajba egyszerre meghallom Liam hangját.
  • Mondjad… már hazafelé tartunk...nem még nem tudom...Félúton... Majd személyesen Alex… - Liam visszafogottan beszélt. Gondolom nem akart felébreszteni. Átbillentem a fejem és kinézek a tájra.
  • Alex volt?
  • Felébresztett. Bocs - pislant rám röviden Liam.
  • Már félálomban voltam csak. Tud kettőnkről
  • Tudom, hogy tud kettőnkről.
  • Mi lesz?
  • Majd túlteszi magát rajta. Dolgoznom kell. Egy csomó elmaradásom van - néha kicsit munkamániásnak találom. Mármint nincsenek megélhetési gondjai, mégis állandóan hajtja magát. Egyszerűen én nem tudnék ilyen lenni. Mármint nem is keresek ennyit, de nem tudnám így csinálni. Megelégednék. Nem hajtanám ennyire a munkát. Liam meg mindig csinálja, csinálja, mintha nem tudna leállni, pihenni. Igazán azt sem tudom mi a hobbija, mert sosem láttam mást csinálni mint tervezni.
  • Mi a  hobbid? - fordulok felé hirtelen és feljebb ülök az ülésemben, amibe már teljesen belesüppedtem.
  • Mi? - Liam totál elhűlve néz rám, majd vissza az útra.
  • Hobbi.
  • Miért neked mi a hobbid? - kérdez vissza. Ha nem tud válaszolni visszakérdez. Ez Liam!  De aztán magamba szállok. Miért nekem mi a hobbim? Fagyit enni a tévé előtt? A tévézés nem igazán számít produktív tevékenységnek. S egyszerre ráébredek, hogy mennyire semmitmondó vagyok. Eljárok munkába, hazamegyek tévézni. A hétvégéimet a kanapén töltöm. Maximum olvasok. Még egy érdekes hobbim sincs, mert ennyire nem érdekel semmi. Mikor fásultam így bele az életbe? Mindent nem foghatok az exemre és a szerelmi bánatomra.
  • Nem igazán tudok konkrét hobbit mondani - szólal meg végül Liam, de továbbra is az utat nézi. - Tervezek. De mellette szoktam rajzolgatni is. Csak úgy… spontán, ha valami megtetszik, vagy valami megszületik a fejemben. Bár már eléggé nehezen tudok elvonatkoztatni a szerkezetrajzoktól. Illetve… van, hogy éjszaka vezetek. Csak úgy, cél nélkül. Beülök a kocsiba és megyek. Nagyon kikapcsol. Sokszor van, hogy ha nagy munkában vagyok akkor túlpörgök és nem tudok elaludni. Na olyankor szoktam vezetni éjszaka. Éjjel.
  • Komolyan?
  • Aham. Szeretek olyankor vezetni, amikor senki nincs az úton. Még pirkadat előtt, vagy jóval éjfél után. Annyira hangulatos, olyankor kiválasztok egy irányt és arra megyek. Tudod nincsenek lámpák, nincsenek gyalogosok, csak a csendes utcák, a meleg kivilágítás. Éjszakai fényben másak az épületek is. Sokszor egy épületet nem látunk csak nappal. De este. amikor nincs élet, amikor nincs mozgás, akkor egészen más minden épület. Szeretem az éjszakai épületeket nézni - Liam teljesen elmereng. Kicsit be is reked a hangja. Ez tényleg valami olyan dolog, amiről nem tudtam. - Nem is tudom, ez… hobbinak számít? - ráncolja a homlokát és futólag rámpillant.
  • Végülis akár, lehet az is - biccentek révetegen. - Sokszor vagy fent éjszaka? - kérdezek rá.
  • Eh… kicsit insomniás vagyok.
  • Alvászavaraid vannak? - őszinte meglepődéssel fordulok felé.
  • Tudod, amikor beüt egy projekt nem tudsz leállni. Állandóan kattog rajta az agyad. S ettől nem lehet elaludni. Főleg ha egyedül vagy - teszi hozzá az ajkára harapva.
  • Szóval amikor hétfőn fél tízkor is az ágyban vagy…
  • Igen akkor végre elaludtam valamikor hajnalban.
  • Egy nő mellett - egészítem ki.
  • Hát….ja - biccent rá Liam.
  • Vegyek neked egy alvós macit? - kérdezek rá. Ezt nem bírtam kihagyni és széles vigyorral nézek rá.
  • Javíthatatlan vagy Vanessa -  mosolyodik el Liam. Bevallom bársonyos a fülemnek ahogy a nevemet kimondja. Összemosolygunk és kivételesen jó hangulatban töltjük a hátralévő utat.

Liam
Kiteszem Vanessát Ezüstharmaton és egyedül megyek vissza az erdőbe. Alex még itt van. Fáradtan állítom le a motort. Kapar a torkom. Már a repülőúton is éreztem, hogy valami nem százas. Hideg volt a sör a Seven Oaksban is. Lezárom a kocsit és bemegyek. Majd elalszom. Alex a kanapén ülve vár.
  • Na végre. Már nekem is elegem volt a napból.
  • Ugye nem vállaltál be több melót! - dobom a kulcsomat a porcelántálba és a hűtőhöz lépek. Nem kívánom az alkoholt, de csak tej és narancslé van a hűtőben.
  • Csak két irodaházat a nyugati parton - vigyorog Alex.
  • Nagyon vicces - Semmi kaja. Habozva nézek az üres hűtőre és  Marianne-t tárcsázom. - Szia. Nincs véletlen rendezvényből maradékod?
  • De, az Észak-Kelet Egyetem öregdiákjainak találkozójából.
  • Küldj már át egy kosarat!
  • Jaj Liam. Ajtót is nyitsz? mert a múltkor is a mókusok szétszedték a kosarat.
  • Tudom, azóta is ide járnak. A tisztás tele van mókusokkal - a hűtőnek támaszkodom, mert hirtelen nagyon erőtlennek érzem magam.- Mindegy, küldj valamit.
  • Jól van az éjszakai portást átküldöm a kosárral - Mariane kinyomja a telefont.
  • Figyu én megyek. kellek még a héten? - kérdezi Alex.
  • Nem, jó wellnessezést!
  • Hagyjál már, hülye, egy csomó rajz félkészen áll az asztalomon - legyint Alex és fogja a kabátját s a zsebéből kitapogatja a slusszkulcsát. - Jó volt az ebéd?
  • Jó.
Alex elmegy. Én egy forró fürdőt veszek az emeleti fürdőszobában. Amíg a vizet engedem felhívom Vanessát. Kellemes a hangja a telefonba, már olyan sokat hívtam telefonon. Mély tónusú  enyhén szomorkás mindig a hangja. Ha vidám, akkor is egy kicsit mély, meleg hatású a hanghordozása.
  • Liam késő van! - a háttérben a tévét hallom.
  • Mindig a kanapén alszol?
  • Nem mindig - dacol a hangja. - Na jó majdnem mindig. Miért hívsz Liam?
  • Csak hallani akartam a hangod lefekvés előtt.
  • Figyelj Liam én ellentétben veled nem vagyok munkamániás.
  • Nem dolgozni hívtalak.
  • Ha a főnököm hív az olyan mintha munka lenne.
  • Akkor nem dolgoztatlak túl, le is rakom.
  • Kösz.
  • Valami kedveset mondhatnál búcsúzóul.
  • Holnap megyek dolgozni. Jó éjt! - Vanessa megszakította a vonalat. Elzárom a vizet és belemerülök a forró kádvízbe.

Vanessa
Havazott. Nem vagyok a legjobb vezető, ha hóról van szó. Tehát kétszeresen is lassabban araszolok be az erdőbe.  Egészen szép az erdő így. A fenyőágakon foltokban fehér pamacsok maradtak. Ahogy Liam házához érek látom, hogy beállt a garázsba. Vagy nincs is itt?  Próbálom fejben átgondolni, hogy akkor hányadán is állok a főnökömmel. Mert hogy akárhogy is számítom kétszer lefeküdtem vele. Amit a szüleim előtt eljátszott az végülis az adóssága volt a bálért, ahol a kísérője voltam. Nem beszéltünk meg semmit. Tehát akkor milyen viszonyban vagyunk? Ha belépek megcsókol? Vagy az csak akkor történik meg, ha éppen alkoholos befolyásoltság alatt van, vagy hazatérőben egy hosszú utazásról és én vagyok éppen kéznél. Ezen komolyan el kell gondolkodnom. Lehet rákeresek az alkalmi partner kifejezésre, hogy megállapíthassam hova kellene sorolnom magam s megfelel-e nekem ez a felállás.
A levegőt harapni lehet. Nagyon finom. Itt a fenyőillatban az első hetekben állandóan aludhatnékom volt. Bár ez most sem nagyon változott. Lehet ez a környezet teszi, a levegő. Nem tudom. Liam bezzeg nem álmos, ő éjszaka is autókázik. Hogy csinálja? Belépek a z előtérbe Liam lakásába és azonnal lekapom a csizmáimat. Már csak azon okból, mert hét közben nekem kell az előteret takarítanom és semmi kedvem felmosni ma.

  • Jó reggelt! - Istenem add, hogy ne legyen nő az ágyában! fohászkodom és nem értem miért. Nem tartok kizárólagos igényt Liamra. Azzal fekszik össze akivel akar. Szabad ember. A talpam alatt forró a kerámia.  A kávéfőző még nem ment ma. Átöltözöm, bekapcsolom a gépem, felteszek egy adag kávét főzni és úgy döntök felnézek Liamhoz. Lehet nincs is itthon, akkor legalább elfoglalhatom a kanapéját. Fellépkedek az emeletre és belököm a hálószoba ajtaját.
  • Liam? - mintha néhány hétfőm ismétlődne. Liam szétterülve az ágyban félmeztelenül. Tényleg jól néz ki.  Elkapom a tekintetem az ágyról és az okos vagy milyen üvegre kapom a szemem és kibámulok a messzeségben szürkéllő tengerre. - Ma nem akarsz felkelni? Ma tervezel menni valahova? - lépek a gardróbszekrényéhez és eltolom a hatalmas ajtókat. kiválasztok néhány ruhát és az ágyra dobom. - Liam!
  • Jaj Vanessa! Ne kiabálj már! - nyomja a fejére a párnát. - Szétrobban a fejem. - S ezt egy hatalmas tüsszentéssel zárja le. Most látom, hogy egy zsebkendőadagoló van az éjjeliszekrényén.
  • Mi az a hóban fürödtél az éjszaka?
  • Nagyon vicces. Mint alkalmazottamat elküldelek a patikába, hozz valamit megfázásra, fejfájásra, náthára akármire.
  • Most jöttem! - háborodok fel. - Miért nem írtál egy smst?
  • Mert aludtam - Liam felemeli a fejét és rám néz. Jellemző Liam! - letrappolok a földszintre és csak kabátot kapok és kocsiba vágom magam. Mehetek vissza Ezüstharmatra. Pedig tökre örültem, hogy kievickéltem. Még mindig havazik. Kezdek aggódni. Liam felé nem olyan tökéletesek az utak és nem mertem még neki bevallani, hogy rettegek a hóban vezetni. Mire a patikában és a házam alatti zöldségesnél beszerzek mindent, ami úgy gondolom, hogy kell már a félcipőm besüpped a hóba. A csudába! Most harisnyát is kell cserélnem. Nagyon gyorsan átnedvesedik a harisnyám és azonnal ki is hűl. Undorító. Jéghideg lében cappogok. Bezökkenek a volán mögé és visszaaraszolok az erdőbe.  Mintha egy veszélyes szállítmánnyal haladtam volna a Colorádói sziklákon. Leizzadtam és egyben megkönnyebbültem. Gyorsan behúzódom a hó elől Liam házába.
  • Mit hoztál? Orcseppet? Valami hasznosat? Teát? Orrkenőcsöt? - kiált ki bedugult orral Liam az irodából. Felöltözött, eléggé mentolos illatot áraszt és kicsit kócos.
  • TE miért keltél fel? Azt hittem ma ágyban maradsz?
  • Mi? - szörnyülködik mintha legalábbis istenkáromlást mondtam volna. - Határidős munkám van - fordul vissza a tervezőasztal felé. - Egy teát csinálnál nekem?
  • Igen - lepakolok mindent a konyhapultra és átöltözöm.  Vizet forralok és felvágom a citromot. Leforrázom a filtert és egy tálcán mindent beviszek neki a nagy asztalára. Liam bágyadtan néz rám.
  • Biztos nem fekszel le inkább?
  • Áh dehogy, éppen Bábel tornyát tervezem - morogja bedugult orral, s közben zsebkendőért nyúl. A lábánál lévő szemetes kezd tele lenni kivételesen elhasznált papírzsebkendővel és nem papírgalacsinnal. Kicserélem gyorsan a szemetet.
  • Bábel tornyát?
  • Képletesen értettem. de legalább úgy érzem, mintha azt tervezném. Zúg a fejem és a fülem is. az normális? - figyelmen kívül hagyom a költői kérdést és visszatérek a saját asztalomhoz. A keresőbe beírom a reggeli eredeti tervemet: Alkalmi partner. Lehangolódom  a feldobott javaslatokon, mert csak társ és szexközvetítő oldalak jönnek fel. Feladom. Én nem tudom besorolni magam és ezt a furcsa kapcsolatot, ami Liammel itt volt vagy van közöttünk.
  • Idd meg a teádat! - szólok rá, de nem figyelem igazán, mert az oldalt görgetem. Megnézem a napi szerelmi horoszkópomat is. Remek a mai mottóm: A szerelem boldogsága: annak örülni, ami előttünk van; ha csak egy pillantás is az. Átpillantok Liam irodájába, aki éppen ekkor tüsszenti el magát. Nagyot sóhajtok. Megcsörren mellettem a telefon:
  • DeNoir Építőipari és Tervező Iroda, Vanessa Williams, miben segíthetek?
  • Üdvözlöm. Christopher Campbell Northamptonshire-ből. Még ebben az évben vállalnának tervrajz teljes felülvizsgálatot és építést?
  • Milyen típusú épületről lenne szó?
  • Mert nem mindent vállalnak?
  • Csak lakó és üzemi épületeket vállalunk.
  • Csak műszaki tervezést?
  • Nem. Építészeti, műszaki és kivitelezési tervek szakági tervezését vállaljuk.
  • Üzemi terv kellene.
  •  Üzemi terv? Még ebben az évben? - kérdezem és közben hátradőlve átpillantok Liamra, aki kinéz rám és nemet int. - Sajnálom, de már csak a következő évre tudnánk ütemezni.
  • Az is megfelel.
  • Januárra adhatok egy időpontot - kattintok a gépemen a terminustervezőre.-  Január második hete?
  • Rendben.
  • Kérem még egyszer ha megismételné a nevét?
  • Christopher Campbell. Northamptonshire - begépelem a terminustervezőre. és zárójelben odaírom, hogy üzemi terv és építés.

4 megjegyzés:

  1. Nightwish *-* Az Élan rohadt jó szám :3
    Na, de a lényeg: istenem, Liamnek még a megfázás is jól áll :D
    (Ez amúgy nagyon lényeges volt, igen xD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen tippet kaptam aztan zenei meghallgatast rendeztem. Jo par nightwish szam kozul nekem ez tetszett a legjobban.
      Igen Liam abszolut zabalni valo nathasan is :)

      Törlés
  2. Szia Callie!
    Hurrááá Liam megvette a gyűrűkeeet!!! :) Alig várom, hogy átadja Vanessának valami romantikus dolog közepette. :)
    Szegény Liam, sajnálom, mert megfázott, de legalább Vanessának lesz esélye ápolni. :)
    Várom a folytatást! :)
    By Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius.
      Vannak mar otleteim a gyuruket illetoen de meg keplekeny a dolog. Az apolas elengedhetetlen resze a megbetegedeseknek. :)
      Folyt. Kov.
      Udv callie

      Törlés